Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

32.1 Az országgyűlés képviselőházának 276. A második fejezet 4. §-a a szakoktatást tartalmazza. Itt nagyon helyeselnünk kell azt. hogy a kísérleti és a tudományos intézményeknél a doktorátus elnyerése kötelező. Nagyon helyeselnünk kell azt, hogy a gazdasági akadémiák színvonalát főiskolai, egyetemi színvonalra szándékozik a javaslat emelni. Agrárállam lévén, talán egyik legfontosabb ág ez. és ha a különböző elvont tudományoknak lehetnek főiskoláik, akkor természetes, hogy ennek a gyakorlati tudománynak, ennek az egész nép életstandardját biztosító szakmának elsősorban kell magasabb iskolát rendelkezésére állítani- Ugyanakkor azonban nem látjuk azt, hogy a közgazdasági egyetemet végzettekre is kiterjesztenék ezt a doktorálás! kötelezettséget, tehát megint csak hátrányban lesznek a mezőgazdasági végzettségűek és inkább el fogják majd végezni a mezőgazdasági nyelv<'

;

n úgynevezett pflaszterfőiskolát, mint a mezőgazdasági iskolát, mert hiszen sokkal nehezebb lesz ott a doktorátust megszerezni, mint a közgazdasági egyetemen, ahol az már közvetlenül történik. Mi tehát kérjük azt, hogy méltóztassék ugyanezt a kötelezettséget a közgazdasági egyetemet végzettekre is kiterjeszteni, ha, nagyon helyesen, ki van terjesztve n gazdasági akadémiát, illetve a jövőben főiskolát végzettekre nézve. A gazdasági szakoktatás egyik leggyakorlatiasabb része a gazdatanfolyamok tartása. Látjuk, hogy a kisgazdák, termelési színvonalának emelése, a magasabb gazdasági rendbe való bekapcsolása elsősorban a tanfolyamok által biztosítható. Nem kívánhatjuk azt, hogy a kisgazda előzőleg nem tudom, milyen középvagy főiskolát végezzen. A birtok apáról fiúra szállva, a fiú kezébe veszi az ekét, az. ambiciózus kisgazda azonban örömmel veszi, amikor a községbe eljön az -a tanfolyam, amelyen részt vehet, ahol öregbítheti mindazt a tudást, amellyel saját boldogulását elősegíti. Ebből a szempontból talán a legszerencsésebb típusnak kell neveznem a rövid lejáratú, tehát a 3—4 hetes tanfolyamokat, ugyanis az a kisgazda nem hajlandó magát több hónapra elkötelezni. Van amellett azonban egy bizonyos idegenkedés is különösen az idősebb generációnál, mely azt mondja: nem vagyok hajlandó oskolába menni, engem ne tanítsanak, stb. Ha ő háromnégy hónapra van lekötve, akkor inkább távoltartja magát a tanfolyamtól, mert részint gazdasági munkái ezt lehetetlenné teszik, részint pedig a biztonyos iskolásdit nem szívesen vállalja. Helyes tanfolyam például a téli tanfolyam, amely az Emge. munkássága folytán nálunk oly szerencsésen beváltí- Szemmellátható volt, hogy ezeknek a két-háromhetes kia tanfolyamoknak eredményeképpen hogyan emelkedtek ezek a községek, intenzívebb gazdálkodásra tértek át. Voltak községek, ahol például az őszi szántás fogalmát egyáltalán nem is ismietrtéík. Láttuk, hogy ezeknek a tanfolyamoknak eredményeképpei; őszi szántások keletkeznek, láttuk, ihogy ;i nyomásos gazdálkodást átváltoztatták, takarmánytermeléssel, jószágtenyésztéssel megszüntették. Ez mind kizárólag ezeknek a kétháromhetes tanfolyamoknak köszönhető, alhcl nem túlságos nagy tudománnyal tömték, tele az illetők fejét, hanem a kisgazda nagyon eok gyakorlati ismerethez jutott és a tanfolyam mintegy megvilágította előtte azt, hogy egyszerű, eszközökkel ő mint kisgazda (hogyan állhat a többtermelés szolgálatában. Mi teíhát ülése 19%2 július 2-án, csütörtökön. kérjük, hogy tar teának a jövőben is ilyen tanfolyamokat, szaporítsák azok számát (Helyeslés a középen.) és terjesszék ki lehetőleg minden községre. Ugyanakkor azonban legyen szabad azt is felvetnem, hogy talán sokan vannak, akik ezalatt a két-hároon hét alatt nem jól, értettek) meg valamit, de dereng valami a fejükben, tudni vélik, azonban a gyaldorlati életben még nem tudják megvalósítani. Ezzel kapcsolatban lenne elsőrangú fontosságuk a gazdasági szaktanácsadóknak. Szaktanácsadónak pedig annak kell lennie, aki a téli gazdasági tanfolyamokat tartotta, aki ilyenformán kapcsolatait kiépítette, akinek megvan a faluban az ismeretsége és aki ismeretségei révén a szívéhez-lelkéhez is közelebb tud férkőzni annak a kisgazdának és akiihez 'így sokkal nagyobb ^bizalommal fog majd menni az a kisgazda, tíogy szaktanácsait kérje. Az ilyen gazdasági szaktanácsadónak tehát télen a gazdasági tanfolyamok tartása az elsőrangú nemzeti, feladata, nyáron pedig az, hogy községről-községre járva tanításának eredményét a gyakorlatban megnézse, felkeresse az ő hallgatóit és így azzal, hogy ezer és ezer kérdésben tanácsot fog adni és bizalommal fog hozzáfordulni a kisgazda, tulajdonképpen egy újabb tanfolyamot, egy nyári gazdasági iskolát fogunk létesíteni, amelynek nem lenne ez a címe, de gyakorlati hatása sokkal nagyobb lesz, mint azt elgondoljuk és kiegészítése lesz a háromhetes téli gazdasági tanfolyamnak. Ezek a tanácsadók tehát télen vándortanítók, nyáron pedig vándorszaktanácsadók lennének természetesen azon a vidéken, ahol, mint ahogy előbb említettem, már megvan a gyökerük, megvan az ismeretségük és ahol már bizalommal tekintenek rájuk. T. Ház! A 6. §-ban látjuk a kísérletügyi intézmények fejlesztését, látjuk, hogy a javaslat ezt nagyon helyesen, célul tűzi ki A kísérletügy elsősorban hivatott arra, hogy a többtermelést elősegítse, elsősorban hivatott arra, hogy ezen a réven az egyes vidékeken megállapítsák, hogy az illető vidéken miknek a termelése, milyen állatfajta tenyésztése leginkább megfelelő. Ezeket a kísérletügyi intézményeket tehát vidékenként, vagy hogy modern szóval éljek, életterenként kell ^ megcsinálni, úgy kell azonban ezeket megvalósítani, hogy min,d a dologi kiadások, mind a személyi dotáció szempontjából kellő alátámasztást kapjanak. Azt látjuk ugyanis, hogy^ meglévő kísérletügyi intézményeink jóformán gúzsba vannak kötve, nem tudják elvégezni feladatukat, mert nem áll kellő tőke rendelkezésükre, nem részesülnek kellő támogatásiban; ezért egyrészt a fiatalság a kísérletügyi Jrudományoktól és a kísérletügyi tisztviselői karba való bekapcsolódástól a gyenge dotáció következtében tartózkodik, másrészt a bentlévők nem tudják azt a munkát kifejteni, ami feladatuk. Ha azonban mind a dologi, mind a személyi kiadásokat emeljük, akkor remény van arra. hogy a kísérletügy valóban azt a célt fogja szolgálni, amelyre hivatott, tehát valóban a többtermelést fogja elősegíteni, mindenütt tanácsadóként fog szolgálni az egyes gazdasági vidékeken termelendő termények és tenyésztendő állatok helyes termelésére* tartására és tenyésztésére. A 7. § 6. bekezdése kimondja, hogy a mintagazdaság létesítésével kapcsolatosan a minta-