Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-276

314 Áz országgyűlés képviselőházának 276. ülése 19U2 július 2-án, csütörtökön. felől a pillangós magvakban nagy vetőmag­kereslet fog velünk szemben megnyilvánulni és ennek csak akkor tudunk eleget tenni, ha erre már előre berendezkedünk. _ Ez az indo­kom azt is bizonyítja, hogy igenis gondoskod­nunk kell^ ennek a törvényjavaslatnak kerete­ben a futóhomok megjavításáról is. T. Képviselőház! Igaz, hogy most háború­ban élünk és most fokozott búzatermelést kell folytatnunk, de úgy gondoljuk, hogy ez a há­ború rövidesen véget fog érni és bekövetkezik Európa gazdasági újjárendezése. Akkor pedíig a mi forszírozott búzatermelésünkben veszélyt látok a magyar gazdatársadalomra nézve, mert a német alaposságot és szervezési képességet ismerve, bizonyosra vehető, hogy a meghódított ukrán területeken olyan mennyiségben fognak búzát termelni, amely mennyiség határozottan fullasztó hatással lesz a magyar gazdatársa­dalomra. Nekünk tehát már előre gondoskodnunk kell arról, hogy azoknak a növényeiknek vető­magvait termeljük kellő mennyiségben és mi­nőségben, amelyeket a nyugati államok min­den mennyiségben hajlandók átvenni tőlünk, ama egyszerű oknál fogva, mert az ő klima­tikus viszonyaik, fekvésük és helyzetük nem alkalmas vetőmagvak termelésére. T. Képviselőház! Meg kell emlékeznem arról a hitelpolitikáról is, amely szerencsés felépítése mellett — állítom — építő tényezője lehet a magyar mezőgazdaságnak, elhanyago­lása azonban elsorvaszthatja a magyar mező­gazdaságot. A mai háborús helyzetben szeren­csétlen tünetet tapasztalunk a bankok részéről. A bankok ugyanis nem hajlandók mezőgazda­sági célokra kölesönt folyósítani. Beszédem elején már említettem, hogy a magyar mező­gazdaság lerongyolódottsága miatt igenis, rá van utalva kölcsön felvételére, (Gosztonyi Sán­dor: Minden kereskedőnek van személyi hitele!) azonban milyen módon tudjuk teljesíteni a közérdeknek a magyar mezőgazdasággal szem­ben támasztott követelését, ha nem áll rendel­kezésre kellő mennyiségű és alacsony kama­tozású hiteH (Maróthy Károly: A zsidóföldek megvételére kell a kölcsön! — Gosztonyi Sán­dor: A kereskedő annyi személyi hitelt kap. amennyit akár!) (Az elnöki széket vitéz TÖrs Tibor foglalja el.) T. Képviselőház! Ha tehát a magyar hitel­politika nem teremt a magyar gazdatársada­lom részére olyan helyzetet, hogy minden gazda eleget tehessen azoknak a kultúrkövetel­ményeknek és gazdasági követelményeknek, amelyeknek meg akar felelni és nem kaphatja meg ehhez a tőkét, akkor hiába hajtják végre bármilyen jól ezt a javaslatot, állítom, nem lesz eredménye, mert megakadályozza a gazdaság­felépítésének egyik alaptényezője, a hitel­politika. T. Képviselőház! Amilyen romboló; az em­beri lelkiségre az a kultúra, amely nem a faj adottsága által helyesnek vélt úton halad, ugyanolyan hasznos az a kultúra, amely meg­adja a magyar falunak, a népnek a szükséges útmutatást és tanítást. Véleményem szerint tu­lajdonképpen az oktatás segíti bele az embert a természet által alkotott nagy mindenségbe, hogy annak különféle részeit alkalmazni tudja az életének fenntartásához szükséges cikkek előállításánál. A mezőgazdasági tudománynak azért kellett fokról-fokra továbbfejlődnie, mert egyrészről az emberiség igényesebb lett a kul­túra, az oktatás következtében, tehát mást és többet kívánt, mint amit a talaj- és más gaz­dasági tényezők nyújtani tudtak, másrészről meg kellett keresni és találni azokat a módo­kat és tényezőket, amelyek hozzásegítik az em­bert a felfokozott igények kielégítéséhez. Magyarországon a lakosságnak r majdnem kétharmad része falusi paraszt, tehát ebből a szemszögből és különösen mezőgazdasági vo­natkozásban kell bírálni ezt a törvényjavas­latot és a vele tervezett oktatást. Meg kell említenem, szerencsétlenségnek tartom, hogy a mezőgazdiaságban nem a földmívelésügyi mi­niszter úr tartja kezében minden téren éa minden összefüggő vonatkozásban a szakokta­tást és a tanítást. Nagyon sok esetben tapasz­taljuk, hogy a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium és a földmívelésügyi minisztérium között összeütközések történnek s ezeknek mindig a magyar mezőgazdaság Vallja kárát. Bizonyíték erre — mint beszédem eleién fel­hoztam — az állatorvostanhallgatók létszámá­nak felemelése, illetőleg fel nem emelése. T. Képviselőház! A legalsó fokon, az elemi iskolában már úgy kell beállítani a tananya­got, hogy az a falusi gyerek, akire a földmí­velés vár, már ott megtanulja a földdJel való gazdálkodásnak az alapját. Ugyanígy ' szüksé­gesnek tartom a szakiskolákban a legalacso­nyabb nívójú iskolától a legmagasabbig, hogy az eddiginél több gyakorlati értelmű tananyag szerepeljen a tanrenden. Különösen fontos a falusi ismétlő iskolákban majdnem kizárólag a gazdiasági irányú szakoktatás végrehajtása. Az a falusi gyerek, aki nem tud valamilyen gazdasági szakiskolát végezni, kötelezve le­gyen a téli gazdasági tanfolyam látogatására, hogy az ott tanultakat felhasználhassa nyá­ron gazdaságának kimunkálásában. Nagy szükség van a különféle iskolatípu­sok szaporítására és a meglévők kibővítésére. Így szaporítani kell a téli vándoriskolákat, de mindenhol^ a járás népességét véve figyelembe, I sőt néhol járásonkint kettőt is fel kell állítani. Szaporítani kell a téli gazdiasági iskolákat és kötelezővé kell tenni a falusi parasztgyerekek részére azoknak látogatását. De szükséges a középfokú tanintézetek szaporítása is, mert szerintem ez a legalkalmasabb iskolatípus arra, hogy a középbirtokos fiát és a középbir­tokon gazdálkodó gazdatisztaek készülő ifjút kiképezze. Ezt annál is inkább szükségesnek tartom, mert a szükséges birtokpolitikái eljá­rások lefolytatása a középbirtokokat szaporí­tani, a nagybirtokokat pedig csökkenteni fogja. Szükségesnek tartom különféle kerté­özeti,^ szőlészeti, állattenyésztési, rét-, legelő­gazdálkodásig valamint a különféle szikes­homokos talajok megjavítását oktató tanfolya­mok felállítását és szaporítását. Szükségesnek tartom a gazdasági akadémiákon a jelenlegi­nél gyakorlatibb oktatást, mert sokfelől azt a panaszt lehet hallani a földbirtokosok részé­ről, hogy az akadémiát végzett ifjak nincsenek a ^rideg gyakorlati gazdasági életre kellően előkészítve. Követelnem kell az állatorvosi fő­iskolának még az idei tanév elkezdésekor tör­ténő kibővítését, hogy a ma oly fontos állat­tenyésztés" fokozása érdekében a mainál sok­kal nagyobb számú állatorvostanhallgató vé­tessék fel, hogy ezeknek kiképzése után sokkal nagyobb számú állatorvosi kar munkálkodV hassék az állategészségügy és az állattenyész­tés kifejlesztésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom