Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-275
296 Az országgyűlés képviselőházának len emberek, akiket a románok károsítottak meg és akik most sem kaptak kárpótlást. Az alezeredes úrnak ez után a kijelentése után mi valóban elhallgattunk. Az első rendelet úgy szólt, hogy kötelesek voltak ezeket a bunkereket 1942 február 1-éig elhordani. Voltak olyan vevők, akik másod-, harmadkézből még január ID-én is vettek meg bunkereket egyik a másik kezéből, számítva arra, hogy a honvédelmi minisztérium a bontási határidőt meghosszabbítja és ők majd ki fogják termelni a vasat és az értékeket. (Maró thy Károly: Ár drágítottak a bunkerekkel!) Amikor február elseje közeledett, mi ismét felmentünk a honvédelmi minisztériumba a kisgazdák 46 aláírásos kérvényével és kértük a kisgazdák érdekében a minisztériumot, hogy február elsejei határidővel vonja meg a bontási jogot ettől a panamázó társaságtól és juttassa vissza a bunkereket a tulajdonosoknak, hogy méltányos áron adhassák újra el. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Ez lett volna a helyes,) A honvédelmi minisztériumnak illetékes ügyosztályán azt mondták, hogy nem adják vissza a gazdáknak a bunkereket, mert akkor Isten tudja, mikor bontják le, hanem kiadják vállalkozóknak és záros határidőn belül a bunkereket le kell bontani. Sajnos, a bunkerek legtöbb része ma is abban »az állapotban van, mint február elsejéin. Most ugyan megkezdték a bontást imitt-amott, de, sajnos, éppen most, amikor a mezőgazdasági munka ideje éppen eljött, úgyhogy most meg újra az a baj, hogy nem kapunk munkásokat sem szőlőmüvelésre, sem mezőgazdasági munkákra, mert az emberek egy része odamegy a bunkerbontásokhoz. Én tehát mostl interpellációm keretében arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy figyelembevévé ezeknek a kisembereknek öt éven át szenvedett kárát, ha már ettől a panamázó társaságtól nagyon helyesen elvették a bontást, mivtel a kitermelt vas ma már, azt hiszem, a honvédelmi minisztérium tulajdonába, az anyaggazdálkodáshoz megy át, a kitermelt vas bizonyos hányadrészét ezeknek a szerencsétlen kisgazdáknak kártalanítására lenne szíves fordítani. Interpellációm másik része arról szól, hogy — amint az imént említettem — nálunk már alig lehet munkásokat kapni akár mező-, akár szőlőmüvelésre, mert a bunkerbontások folyamatban vannak. Ebben a tekintetben nagyon de nagyon helyesnek tartanám, ha azon a vidéken levő erőteljes zsidókat munkatáborokba való állítás formájában felhasználnák mind a bunkerbontásoknál, mind a mi vidékünkön folyamatban levő útépítéseknél, kőtör#seknél. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Nálunk ugyanis most az a helyzet, hogy a székelyhíd—nagylétai és . a székelyhíd—margittai útépítéseknél, valamint nálunk egy hatkilméteres útszakaszon, a nagyléta—diószegi úton nem folyik a kőtörés, de a földmunka sem, mert nagyon természetes, hogy az igazi földmunkás' mezőgazdasági munkás a mezőgazdasági munkának szenteli most idejét, egy kevés részük pedig a bunkerek bontásával van elfoglalva. Arra kérem tehát ismételten a honvédelmi miniszter urat, hogy figyelemmel a mezőgazdasági munkálatok folytonosságára és figyelemmel az utak és egyéb közületi munkák előhaladásának szükségességére, a munkabíró zsidókat ezeknek a munkálatoknak teljesítésére állítsuk be. Talán valaki azt mondaná, hogy nem alkalmasak erre, (Felkiál275. ülése 1942 július 1-én, szerdán. tások a szélsőbáloldalon: Dehogynem! Nagyszerűen!) illetve azt mondják, hogy sohasem érnek ezek a munkálatok véget, ha rájuk bízzák. Azt hiszem azonban, hogy ha akár a kőtörést, akár a földmunkát köbméterenkint vetjük ki rájuk, akkor minden bizonnyal igyekezni fognak, hogy a köbméteres munkával minél hamarabb végezzenek. (Helyeslés.) Arra kérem tehát a honvédelmi miniszter urat, hogy kérésemet meghallgatva, a bunkerek által okozott károkért a kisgazdákat kárpótolja, a nálunk szükséges munkák végzésére pedig erőteljes zsidókat munkaszolgálatra behívni méltóztassék. (Helyeslés és taps.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a honvédelmi miniszter úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. (Maróthy Károly: Halasztást kérek!) A képviselő úr halasztani óhajt? (Maróthy Károly: Igen!) Akkor méltóztassék ezt a szándékát idejében bejelenteni. \ A képviselő úr tehát ezt az interpellációját halasztani óhajtja. Méltóztatnak hozzájárulnia (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Maróthy Károly képviselő úr második interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Haala Róbert jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a zsidók »beszivárgása« és keresztlevélhamisítása tárgyában. Van-e tudomása a m. kir. belügyminiszter úrnak arról, hogy a zsidók »beszivárgása« beözönlésszerű méreteket öltött és hogy a zsidók keresztlevélhamisítási bűnszövetkezetei közel 25.000 okmányt hamisítottak? Hajlandó-e a miniszter úr megállapítani, hogy az eddigi beszivárgásért és tömeges oklevélhamisításokért kit terhel a felelősség és hajlandó-e sürgősen intézkedni és gátat vetni a további veszedelmes zsidó-becsempészésnek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Egy most. napjainkban kibontakozó monstre^bünügyről, egy igen nagyszabásií zsidócsempészésről és az ezzel kapcsolatos keresztlevélhamisítási ügyről szeretném az igen t. belügyminiszter urat megkérdezni. A zsidóknak Magyarországra való újabb beszivárgása pontosan a magyarországi I. es II. zsidótörvény idejében kezdődött, annál az egyszerű oknál fogva, hogy minden erő a legkisebb ellenállás irányában halad és keresi a maga, útját: a zsidóság is természetesen a legkisebb erejű magyar törvények irányában kereste a maga boldogulását és így szivárgott be az országba. A zsidók tömeges beszivárgása azonban 1942 márciusával kezdődik Ez az időpont pontosan egybeesik az első szlovák zsidótörvény végrehajtásával. Ugyanis a szlovák zsidótörvény értelmében, ha a zsidók igazolni tudták, hogy Magyarország területén születtek vagy itt laktak, ha igazolni tudták idevaló illetőségükét vagy legalább innen való keresztlevelet tudtak felmutatni, ebben az esetben megengedték nekik a szlovákok, hogy ide Magyarországra átköltözhessenek, vagyis elbocsátották őket, tehát nem kerültek internálótáborba és nem kerültek fel a lengyel kormányzóságba, ahol gettóban gyűjtik össze a szlovákiai zsidóságot is.
