Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-275
Az országgyűlés képviselőházának az a hazafias gátlásunk, amely fennáll a háború miatt a parlament nyilvánosságával szemben, adatsz erűleg kívánhatnánk fejeket. (Nagy László: Ügy van!) Mi senki fejét nem kívánjuk, mi nem bosszút akarunk állni. A miniszter úr ülhet zavartalanul élete legvégső szakáig a bársonyszéken, {Mozgás és zaj a középen. — Egy hang a jobbközépen: Milyen kedves!) de ha a miniszter úr ilyen egyénekkel szemben, ilyen erkölcsi erőkkel szemben,— mert ón ezeknek az uraknak összességét a magyar közösség egy nagy erkölcsi értékének tartom — ilyen nangú feljelentést tesz, akkor lássa be a miniszter úr, a férfi lássa be, hogy ezekkel a férfiakkal szemben... (viléz Lipcsey Márton: Ugyan! — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) ... ne vegye rossznéven a miniszter úr, senkit a világon nem fedezhet. (Úgy van! balfelöl.) És ha a miniszter úr politikai okból, — mert valljuk be, arra még nem volt példa, hogy egy miniszter elismerje egy ellenzéki képviselő interpellációjának helyességét,— ezt nem akarja megtenni, keresse meg a módját annak, hogy magánúton adjon elégtételt ezeknek a férfiaknak. \ Én magam is világháborús tiszt vagyok és a túlsó oldalon néha igen hangosan közbeszóló urak között is több világháborús tiszt van. Méltóztassanak a kezüket szívükre tenni. Hát eljárás ez a magyar honvédség vitézeivel szemben? Tessék erre felelni. Ma, amikor a kormányzóhelyettes úr ő f őméltósága a magyar repülés büszkeségei közé tartozik, s a magyar repülés megszemélyesítője^ amikor az elemi iskolában tanítjuk a repülés ideálját, mi történik akkor, ha elolvassák az elemi-iskolás gyermekek Grosschmied é*s Istvánffy hőstetteit és azt kérdezik apjuktól, mi lett belőlük, mit felel az édesapa 1 ? Bocsánatot kérek, olyan kevés erkölcsi értékünk van, hogy ne legyen különbség kettőnk között abban, hogy ezeket az erkölcsi értékeket védjük meg legalább is olyan inszinuáció ellen, mint amelyek ebben az ügyben elhangzottak. Bátor vagyok leszögezni, hogy a miniszter úrnak minden kijelentésével szemben — ne vegye rossznéven a miniszter úr, ha ezt mondom — jogerős bírói ítélet és ügyészi határozat áll. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) A miniszter úrnak mégegyszer mondom, nem politikai sikert akarunk, nem bűnbakot keresünk, de ezeknek a megbántott, megsértett magyar hősöknek elégtétellel tartozik a miniszter úr még akkor is, ha esetleg jóhiszemű a mai válasza, amit nem vonok kétségbe, csak csodálkozom rajta, mert talán erdekeit szakosztályok egyoldalú információjának hatása alatt állott. Azt mondottam a múlt héten: mára \ elég ennyi, a többit majd legközelebb, ha a miniszter úr az intézkedéseivel késlekedik. — Tessék tudomásul venni, hogy ezek közül az urak közül egyetlenegy sem tagja a pártunknak, de ügyüket sem az elken és, sem a félmegoldás zsákutcájába nem engedjük betolni. Ezt méltóztassék tudomásul venni, akár tetszik at. túloldalnak, akár nem. Ezeknek a magyar férfiaknak becsületéért, ezeknek a magyar repülő hősöknek becsületéért ismételten és addig fogunk kiállni, amíg ezeknek a megsértett becsülete tökéletes elégtételt nem kap. (Elérik helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József kereskedelem- és közlekedés275. ülése 1942 július 1-én, szerdán, 287 ügyi miniszter: T. Képviselőház! Előbb elmondott válaszomban igyekeztem lehetőleg keveset mondani, mert tudom azt, hogy ebben az ügyben nehéz egy miniszternek minden körülményre kitérni. De miután Incze Antal képviselő úr említette a jogerős bírói ítéletet és a beszédben olyan hangot ütött meg, amelyet én régóta várok, továbbmegyek a válaszadásban és kijelentem azt, amit talán tudnak és amire vonatkozólag nagyon illetékes tényező is megerősített tudatomban, hogy azon a tárgyaláson, ahol én is vallomást tettem, én úgy érzem, éppen elegendő elégtételt szolgáltattam, (Incze Antal: Nem elég!) mert megállapítható, hogy az én ott tett vallomásom hozzájárult ahhoz, (Incze Antal: Ez így van!) hogy az ismeretes ítélet hozassék meg. Ezzel a vallomással kapcsolatban csak azt mondom, — talán méltóztatik tudni a részleteket és elhiszi a képviselő úr — hogy egy magyar miniszter mást nem tehetett, mint hogy úgy nyilatkozott róluk, mint ahogy nyilatkozott — tetszik tudni miről van szó. E nyilatkozat után azt reméltem, hogy az ügyben fordulat következik, de miután a képviselő úr bizonyos magánjellegű elégtételadást említett, kijelentem, hogy én a Malert.-ügyben szereplő alkalmazottakkal szemben erélyes vagyok ; és következetes, a harctéren szolgálatot teljesítő katonák iránt azonban éppen olyan meleg szívvel érzek, mint bárki más. (Taps a jobboldalon és a középen.) Tudomásom szerint az egyik pilóta már jelentkezett és szolgálatba való visszavételét kérte. Várom, hogy további lépesek is történhessenek. Erről többet egyelőre nem mondhatok. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Nagy László közbeszól.) Nagy László képviselő urat kérem, ne zavarja az elnöki kijelentéseket. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz az idényés strandfürdők zsidótlanítása tárgyában. 1. Tudja-e a miniszter úr, hogy a zsidók különböző fürdőhelyeken mennyire kirívó magatartást tanúsítanak 1 ? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a nevezett fürdőhelyek zsidótlanítása tárgyában sürgősen intézkdeni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Amint látjuk, nehéz az igazságról beszélni. Azt mondták a görög szofisták, hogy nincsen igazság. Sokrates erre azt válaszolta: akkor igazság az, hogy nincs igazság, tehát mégis van valami igazság. Amikor mi interpellálunk, éreztetni akarják velünk, hogy nincs igazság, tehát az igazság az, hogy nincs igazság. Szóval mindenben van igazság, csak kérdés, hogyan világítjuk meg. Amikor idehozunk kérdéseket, azért hozzuk ide azokat hogy megoldást találjunk és ne keressünk súlyokat se ide, se oda, amelyek a mérleg nyelvét lenyomják, hanem közeledjünk ama becsületes együttmenetelő úton, amely viszi előbbre a nagy magyar köfcössó-
