Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-275
288 Az országgyűlés képviselőházának get, a magyar feltámadás felé. Csak ez vezet bennünket ilyenkor, amikor meggyőződésünk, tapasztalatok és bizonyítékok alapján feltárjuk a kérdéseket. Most is, amikor felhozom a zsidóság magatartását az idény- és strandfürdőkön és ezzel kapcsolatban szeretném a kormányzatnak, ebben az esetben a belügyminiszter úrnak szíves megértését kérni (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Nehéz! Felesleges!), tulajdonképpen ismét a magyar társadalom érdeke vezet. Az egészség nagy kincs és bizony az egészségnek egyik elmaradhatatlan feltétele a napfény, a levegő, amit a szabad természet biztosít. Nem véletlen az, hogy az ember az ősidőktől kezdve állandóan kereste annak lehetőségét, hogy ezeket élvezhesse és ma a kultúrember, amikor nem tudja mindezt megkapni kint a szabadban, az erdőben, mert meszsze van vagy a munkás nem tudja elérni valamely szabad-mozgalom útján, amint a németeknél; városokban közelebb hozza a természetet s fürdőhelyeket, homokfürdőkben, fövényfürdőkben, igényfürdőkben biztosítja a maga számára ezeknek a, tényezőknek kedvező hatását. Természetes, hogy akinek pénze van, az inkább tudja élvezni a természet áldásait, az pedig már régen eldöntött igazság, hogy a pénz — sajnos — a zsidók kezében van. Hogy milyen úton-módon került oda, azt most nem tárgyalhatom, de megállapíthatjuk, .hogy ahol a pénz, ott vannak a szórakozási lehetőségek és ott vannak azok a lehetőségek, amelyek az embereket elviszik a természethez. így állhatott azután elő az a szomorú körülmény, hogy akárhol járunk az országban, akár á Balaton mellett, akár a főváros bármelyik szabad fürdőjében, az tele és tele van zsidókkal (Úgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.), de nem is tele van, hanem nyüzsög ott a zsidóság! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Például a Gellértben!) Tessék elmenni a Gellért hullámfürdőjébe, tessék elmenni a Csillaghegyi fürdőbe, tessék elmenni a Széchenyi-fürdőbe, vagy a Palatinus-fürdőbe, valamennyi zsidókkal van tele és ha ezeken keresztül ítélnők meg Budapestet, jogosan mondhatnók azt, amit az a bizonyos oláh professzor is mondott, hogy ez nem Budapest, hanem Judapest. T. Ház! Á keresztény társadalomnak is szüksége van napfényre, levegőre és arra a kis üdítő vízre, amikor fáradtan elmegy munkahelyéről, hogy egy kicsit kipihenje magát és a munkástársadalomnak is igenis szüksége van mindezekre. Sok embernek azonban sokféle az ízlése és a legtöbb magyar embernek jóízlése tiltja azt, hogy a mindenféle rossz tulajdonságokkal megkent zsidósággal együtt legyen egy fürdőhelyen. A zsidóság ízléstelen magatartását, lehetetlen viselkedését éppen az ilyen nyilvános szórakozóhelyeken nehéz elviselni. Én legutóbbi interpellációmban feltártam a zsidóság rossz tulajdonságait, amelyek azt követelik, hogy minden érintkezési felületet szüntessünk meg a keresztények és a zsidók között. Ezek közül a tulajdonságok közül éppen viselkedésük ízléstelensége az, amely különösen vidéken és ilyen szórakozóhelyeken, fürdőhelyeken nyilatkozik meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Erkölcstelenek!) Hangosságuk éppen ezeken a helyeken nem ismer határokat, mindegy, hogy ki van körülöttük, mindegy, hogy hányan vannak körülöttük, állandóan szólnak a megafonok és kiabálják, hogy: Schwartzné kéreti Weisznét, hogy a Braunnéval, majd 4 órakor itt és itt találkozunk, stb., stb. — az ember már megcsömörlik a sok zsidó névtől és zsidió kív-án275. ülése 19 h2 július 1-én, szerdán. ságtól. A feltűnési vágy hajtja őket, nekik csak az érvényesülés fontos még ott is. Csak azért keresik például 1500 pengőt érő Leica fényképezőgépüket, hogy a szomszéd zsidó nő vagy férfi megtudja, hogy nekik 1500 pengőt érő Leica fényképezőgépük van. Nem ismerik a tisztelet, a szokás és a hagyomány törvényeit. Minden eszményt a rombolás eszközeivel támadnak. És az megnyilatkozik ezeken a helyeken is. Éppen ezért megérteni azokat a külföldieket, akikkel beszéltem, akik elmentek a Palatinus-fürdőbe és megdöbbenéssel kérdezték: Mi van Magyarországon, csak a zsidók járnak itt fürdőhelyekre? Amit ugyanis a Palatínusfürdőben láttak, az természetes, hogy kialakitotta bennük ezt a véleményt. Vagy menjenek el a Széchenyi-fürdőbe vagy menjenek el Siófokra? — amely egyébként is teljesen új nevet kapott már éppen ottlétük miatt, mert Zsidófoknak nevezték el. Lehetetlen helyzet, hogy milyen erkölcstelen magatartást tanúsítanak a zsidók ezeken a fürdőhelyeken. Én a Margitszigeten teljesítettem katonai szolgálatot, alkalmam volt ezeken a fürdőhelyeken mint csendes honvédnek szemlélni a zsidók magatartását. A legnagyobb felháborodással kell szólnom arról, amit láttam. A keresztény családok jólnevelt leánygyermekei igazán nem mehetnek olyan helyre, ahol a zsidóság ezt az erkölcstelen magatartást tanúsítja. Nekünk vigyáznunk kell a jövő nemzedékre és éppen ezért lehetőséget kell találnunk arra, hogy ne következhessek be az, hogy zsidók és keresztények együtt élvezzék a napfénynek és a levegőnek áldásait. Arra kérjük a belügyminiszter urat. — mivel az alispán úrnak is van már elgondolása — tessék valamilyen úton-módon a zsidóságot kiszorí tani a fürdőkből. Már most hogyan történhetik ez meg 1 ? Ne mondják azt, (hogy mi sajnáljuk a zsidóktól a levegőt. (Papp József: De bizony sajnáljuk!) Mi nem sajnáljuk. De biztosítsanak nekik is ilyen strandfürdőt. Tessék kijelölni a fürdőket, tessék kimondani, hogy ide zsidók járhatnak, oda pedig nem. (Rapcsányi László: De Ukrajnában!) Amíg Kállay miniszterelnök úrnak az a kijelentése meg nem valósul, hogy a zsidókat valamennyit ki fogjuk telepíteni az országból, addig is történjék meg ez az elkülönítés. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérdezem, nehéz probléma megállapítani, hogy ha egy kimondott keresztény fürdőhelyre vendég jön, zsidó-e az, vagy sem? Nem olyan nehéz, csak rá kell nézni és mindjárt meg lelhet mondani^ hogy kicsoda. De hogy tévedés ne essék, adódik egy másik nagyszerű megoldási lehetőség, amit valamennyien már régóta kívánunk: tessék sárga foltot adni a zsidóságnak. Ha azután megjelennek a fürdőben, akkor udvariasan el lehet tanácsolni őket. (Bartha Ignác: Ha meztelenül van. nem lehet sárga foltot viselni, — Derültség.) A pénztárhoz egyelőre még nem fürdőruhában mennek. (Derültség. — Papp József: A fürdőruhán is lehet sárga folt. — Zaj. — Elnök csenget.) Nem is annyira kedélyes ez a kérdés, mint inkább erkölcsi vonatkozását tekintve, meglehetősen szomorú. (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért, bár lehet mosolyogni bizonyos tekintetben a dolgokon, de feltétlenül megoldandó ez a kérdés. Van azonban ennek egy szociális része is, nevezetesen a fürdőhelyek fenntartása eok pénzibe kerül, sok muu-
