Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

278 Az országgyűlés képviselőházának ség a szegedi ötös tanács elé vádiratában a következőket terjesztette (olvassa): »A vádlott, illetőleg a terhelt Szálasi éltetése útján az 1921:111. te. 5. Vának 1> bekezdésébe ütköző izgatás vétségét valósítja meg, mert köztudomású, hogy a királyi kúria Szálasi Ferencet azért ítélte el, mert olyan pártot kezdeményezett és vezetett, amely a fennálló állami és társadalmi randet erőszakos úton kívánta felforgatni. Ezért jmnek diesőitése az általa képviselt párt célkitűzéseivel való lelki összhangot jelenti«. A második vádirat ennél súlyosabb kitételeket tartalmaz. Azt mondja (olvassa): »A terhelt, aki egy levelet akként fejezett be, hogy »Kitartás! Éljen Szálasi!«, a levél olvasóját ezzel a felkiáltással olyan mozgalom érdekében való bizodalmas kitartásra, győzedelmességében való hitre buzdítja és hívja fel, amely mozgalom a közhatalomnak minden eszközzel való átvételére, a parancsuralmi rendszer megvalósítására, tehát az állami • és a társadalmi rendnek erőszakos felforgatására irányul és tör«. Azt mondja továbbá a vádirat, hogy (olvassa): »Ennek a mozgalomnak célja a Szent Korona jelképéből élő és fejlődő nemzeti alkotmánynak a felborítása, az ilyen felforgató mozgalom jogerősen fegyházbüntetésre ítélt vezetőiének glorifikálása, éltetése kétségtelenül alkalmas arra, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) hogy a törvényes renddel és annak képviselőivel szemben, amely és akik a törvényellenes mozgalom érvényesülésének gátjai, ellenszenvet, gyűlöletet keltsen és a törvényellenes mozgalom mellett pedig rokonszenvet ébresszen«. (Abonyi Ferenc: Nem kell, mert az úgyis megvan!) Ezekből a szemelvényekből, amelyeket a vádiratból olvastam fel, nyilvánvaló, hogy a kir. ügyészség nem tud vagy nem akar különbséget tenni a feloszlatott Hungarista-moz

: galom és a Nyilaskeresztes Párt célkitűzései között és így mindazok a személyek, akik a Nyilaskeresztes Párt tagjai, fejük felett érzik lebegni a bármely pillanatban ellenük is megindulható bűnvádi eljárás Damokles kardját. Sokszázezernyi nyilaskeresztespárti tag politikai magatartását (Egy hang jobbfelől: Es a milliós tömegekf) súlyosan befolyásolja ez a sötét lehetőség. A vádhatóságok kényétől és kedvétől függ, hogy ki ellen mikor indítanak bűnvádi eljárást a sokszázezer elhangzó »Kitartás! Éljen Szállási!« koszöntési mód miatt. A bíróságok joggyakorlata is ellentétes ebben a kérdésben. Van olyan ítélet, amely az »Éljen Szálasi!« kifejezésben nem lát bűncselekményt, van azonban olyan ítélet, amely marasztaló emiatt. De továbbmegyünk. A kir. ügyészség is néha engedélyezi, néha nem engedélyezi az olyan sajtótermékek sokszorosítását, forgalombahozatalát és terjesztését, amelyek az »Éljen Szálasi!« felkiáltással fejeződnek be. , . T. Ház! Ezekből az ellentétes vádhatósagi és kir. bírósági joggyakorlatokból azt láthatjuk, hogy a politikai szabadság elviét sértik és a politikai jó erkölcsökbe ütköznek azáltal, hogy ezen a téren a legteljesebb jogbizonytalanságot idézik elő. A jogbizonytalanság megszüntetése ezekben a kérdésekben egyedül az igazságügyminiszter úrtól függ. Neki módjában áll a 275. ülése 194-2 július l-én

t szerdán, vádhatóságok sajátos, közigazgatási módon való megszervezettsége révén a koronaügyészségen, a főügyészségeken és a kir. ügyészségeken keresztül utasítani a vádhatóságokat, hogy Szálasi Ferenc éltetése miatt többé ne emeljenek vádat és tartsák tiszteletben azt a legfelsőbb kegyelmi rendeletet, amely Szálasi Ferenc hátralévő büntetését elengedte. Kérem ezért az igazságügyminiszter urat, tegyen félreérthetetlen kijelentést a t. Ház előtt és adjon ugyanilyen félreérthetetlen utasítást a vádhatóságoknak is, hogy a jövőben ezeknek a visszásságoknak gátat szabjanak. Ha pedig ezt nem tenné, akkor kénytelenek volnánk ázt hinni, hogy a rendszer az alkotmányos politikai harcban engedi magát — ha nem is céljai, de eszközei tekintetében — korrumpálni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szálasi Ferenc maga is azt kívánja, hogy ha az ő politikai működését izgatásnak tekintik, akkor emeljék őt ki a pártvezetői székből, tegyék lehetetlenné politikai működését, de azért vállalják is a felelősséget a magyar nemzetiszocialista közvélemény előtt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T, Képviselőház! Ezek után teszem fel a kérdést az igazságügyminiszter úrhoz, hajlandó-e a vádhatóságokat utasítani, hogy 1940 szeptember 17-ike utáni — tehát a kegyelem elnyerése utáni — időben indult eljárásokat vádelejtéssel szüntessék meg, illetve újabb eljárásokat ne indítsanak? (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt kiadjuk az igazságügyminiszter úrnak. Következnék Szögi Géza képviselő úr interpellációja a közellátásügyi miniszter úrhoz, a képviselő úr azonban halasztást kér interpellációja előterjesztésére. Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Nagy László képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügy miniszter úrhoz a Magyar Légiforgalmi Rt. személyi és tárgyi ügyeinek sürgős rendezése tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr a hónapok óta húzódó és a bíróság és hatóság által jogerősen elintézett ügyben érdekelteknek teljes elégtételt adni? Hajlandó-e ugyanezek szolgálati jogviszonyának megszüntetését revízió alá venni és az érdekeltekkel szemben e vonabn is elkövetett sérelmet reparálni? Hajlandó-e a magyar polgári légiforgalom ügyét minél előbb teljesen megnyugtató módon rendezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! Két héttel ezelőtt interpelláltam a miniszter úrhoz a Magyar Légiforgalmi Rt. pilótáinak ügyében és kifogásoltam azt, hogy július 31-ével, annak ellenére, hogv harctéri szolgálatot teljesítenek, beszüntetik a fizetésüket és olyan tartalmú levelet írattak a pilótáknak, amely szerint felmondásukat elfogadják, másrészt pedig kértem a miniszter urat, hogy e pilóták közül háromnak — akik a Conti-utcai katonai börtönben letartóztatásban voltak és akiket a honvédbíróság jogerősen felmentett és ellenük a kir. ügyészség a bűnvádi eljárást jogerő-