Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 1H2 július Uén, szerdán. 275 kérdem a miniszterelnök urat, hogy a 3.600/1942. és 9.230/1941. számú rendeletek egybevetésével hajlandó-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy a, mezőgazdasági nehéz testi munka fogalma kiterjesztőbben állapíttassák meg, továbbá, hogy az .önálló kisgazdákra már eddig megállapított 180 kilogramm gabonafejadagok mint nehéz testi munkások részére 240 kilogrammra emeltessenek fel?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Mindnyájan tudjuk, hogy megjelent az idei gabonaértékesítési és felhasználási rendelet, amelynek azonban több olyan hiányossága van és a gyakorlati alkalmazásban több olyan hiánya mutatkozik, hogy azokat, feltétlenül szóvá kell tennem, annál is inkább, mert ezekről a kérdésekről a sajtóban akár magyarázó, akár pedig tanácsadó cikkek formájában a cenzúrabizottság miatt, sajnos, nem lehet írni. T. Képviselőház! A 3.600/1942. számú rendelet megállapította, hogy a gabonafejadag 240, 180 és 120 kilogramm. A 240 kilogrammot a nehéz testi munkát végző földmívesekre állapították meg. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtásánál igen súlyos félreértés mutatkozik. Levelek vannak nálam, amelyekben közlik, hogy főszolgabírák értekezleteken és községi elöljáróságok az igazolványok kiadásánál azt állapítják meg, hogy a mezőgazdaságban csak a kubikosok számítanak nehéz testi munkásoknak. Hivatkoznak a multévi 9.230/1941. számú rendeletre, amelynek utasításában az van, hogy a mezőgazdaság és erdőgazdaság keretében csak: a földmunkások, a favágók, a mész- és szénégetők; számítanak nehéz testi munkásoknak. T. Képviselőház! így most az a helyzet állott elő, hogy a kisgazdák, akik a maguk birtokán gazdálkodnak, nem kapják meg saját személyükre a 240 kilogramm gabonafejadagot, hanem csak .180 kilogrammot kapnak. Nem mondom, hogy ez általános rendelkezés, általános eljárás, mert például azon a környéken, ahol én képviselő vagyok, ez nem történik meg. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Hivatalos adatok vannak azonban nálam Somogy, Pest, Sopron és Békés megyéből arra vonatkozóan, hogy a helyi hatóságok csak 180 kilogramm gabonafejadagot állapítanak meg a kisgazdáknak, akik a maguk földjén gazdálkodnak. Ez a megállapítás nyilvánvalóan ellenkezik, a rendelet céljával, mert a községi elöljáróságoknak kiadott utasításban bizonyos utalás van arra, hogy a mezőgazdaságban" alkalmazott konvenciós cselédeknek a 240 kilogrammhoz még 60 kilogrammra szóló pótjegyet lehet adni. Nyilvánvaló, hogyha a cselédeknek 240 kilogramm _ fejadag jár, akkor ugyanannyi kell, hogy járjon a kisgazdáknak is. (Egy hang a jobboldalon: Ügy is van!) T. Ház! Ennek ellenére az a helyzet, hogy még a főszolgabírák és más hatóságok is úgy intézkednek, hogy csak 180 kilogrammos fejadagot kell kiadni a kisgazdák részére. (Zsámboky Pál: Talán azért, mert ők adót is fizetnek!) Éppen ezért szükséges, hogy a miniszterelnök, úr, illetőleg a közellátásügyi miniszter úr megfelelő- útbaigazítást adjon ebben a tekintetben. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ *IV, Ha a mezőgazdaságban dolgozó önálló kisbirtokost összehasonlítjuk az előbb említett konvenciós mezőgazdasági cseléddel, akkor nyilvánvaló, hogy a kisbirtokos legalább olyan nehéz testi munkát végez, mint a gazdasági cseléd. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a gazdasági cselédeknek jár a 60 kilogrammos gabonapótjegy, akkor feltétlenül igényt tarthatnak erre azok az önálló kisbirtokosok is, akik nem óraszámra, hanem látástól-vakulásig dolgoznak, különösen nyári időben. Szükségesnek tartanám -tehát, hogy az önálló kisbirtokosok részére pótintézkedéssel legalább a nyári időre adjanak ilyen 60 kilogrammos gabonapótfejadagot. Annál is inkább szükség van erre, mert ott vannak a kisbirtokoscsaládokban az asszonyok, akiknek részére 180 kilogrammot állapítottak meg, holott nagyon jól tudjuk, hogy kisbirtokoscsaládokban az asszonyok, sajnos, csaknem olyan nehéz és hosszú ideig tartó munkát kénytelenek végezni, mint férjeik, (Papp József: Különösen most, amikor nincs férfi!) mert az asszony együtt kapál az urával, ott van a szénagyüjtésnél, minden nehéz munkánál. Ha tehát az asszonyoknak nem adjuk meg külön a 240 kilogrammos gabonafejadagot, akkor legalább a férjüknek adjuk meg, hogy ketten mégis pótolhassák valamiképpen azt a hiányt, amelyet az igen szűkösen megállapított gabonafejadag miatt éreznek. A rendeletnek egyik további intézkedése szerint a nehéz testi munkát végző férfiak csak a 60 éves életkorig kapnak 240 kg fejadagot. A mezőgazdaságban nem nézzük azt, hogy 60 éves-e az a férfi, mert annak a 65 évesnek is éppen úgy kell dolgoznia, mint ha 58 vagy 60 éves volna. Szükségesnek tartanám tehát, hogy ezt a 60 éves korhatárt az önálló kisbirtokosoknál és általában a mezőgazdasági munkásoknál ejtse el a kormányzat (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és adja meg a 240 kg-os fejadagot, illetőleg ehhez még a 60 kg-os pótfejadagot is mindazoknak a férfimunkásoknak, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Ez rendkívül fontos, mert a termelés érdekét, a termelési kedvet csak akkor fogjuk tudni fenntartani, ha az a parasztember, az a, földmívesember a saját termésű gabonájából legalább kenyérrel jóllakhatik. Itt utalnom kell arra is, hogy a sommás munkásoknak a rendelet szerint havi^ 30 kg, hat hónapra 180 kg, egész évre átszámítva^ pedig 360 kg gabonafejadag van megállapítva. Nagyon jól tudjuk, hogy a sommás munkások közt vannak 18 éves lányok és 18 éves fiatalemberek is. A rendelet kifejezetten megmondja, hogy a 18 vagy 16 éves 'leányok részére is ki kell adni a 30 kg havi fejadagot. Ha tehát a sommás munkásoknál — akik fiatalabb és még kevesebb munkateljesítményt felmutató személyek — megadjuk a 360 kg-os gabonafejadagot, akkor nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaságban a kisbirtokosoknak, a földmíveseknek az összes férfiaknak legalább 240 kg-ot és még 60 kg-os pótadagot kell juttatnunk. Itt van egy másik rendkívül súlyos kérdés: a falusi kisiparosság kérdése. A falusi kisiparosságra vonatkozóan a rendelet megállapítja, hogy vámőrlésre, tehát gabonabeszerzésre, gabonalapra azoknak a kisiparosoknak van joguk, akik egy, vagy több uradalomban konvenciós munkát teljesítenek. A falusi kisiparosság körében azonban rendkívül változatos * 40