Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Az országgyűlés képviselőházának 27A. 2,500.000 tehén legyen az országban és ezeknek átlagos tejtermelése körülbelül 2500 litert ér* jen ^el. Ez nen\ megvalósíthatatlanul nagy pobléma, (Szöllősi Jenő: A jövő század regénye!) ezt elérheti tíz év alatt a minőségi es mennyiségi fejlesztés. Ha pedig most levonom a konzekvenciákat, hogy mit jelent ez az egy puszta tényező a nemzetgazdaság jövedelmében akkor azt látom, hogy 750 millió, — majdnem félannyi,^ mint az állami költségvetés — az, amit e réven gyarapodásként a nemzeti jövedelemibe beállíthatunk. Mi kell ahhoz, hogy ezt elérhessük? A minőségi fejlesztés egyik legfőbb tényezője, az apaállat helyes megválasztása, mert a jó apaállatokon keresztül javul meg leghamarább az állatállomány. De azt kérdezheti valaki, hogy már most a felemelt szarvasmarha- és egyéb állatállományt. — mert hiszen nemcsak a tehén- és egyéb szarvasmarha-, hanem a ló-, a juh- és minden egyéb álSományt is szaporítani akarjuk — hogyan szaporíthatjuk akkor, amikor már ma is folyton takarmányhiányról panaszkodnak a gazdák, és valóban (hogyan lehet egy ilyen felemelt szarvasmarha- és más állatállományt ebben az országban eltartaniT. Ház! Szeretném megmutatni ennek az útját is. Nem titok előttünk az, hogy a nyugati államokban belterjes gazdálkodás mellett majdnem kétszerannyi állat esik katasztrális holdanként, mint nálunk, holott a talaj ott semmivel sem jobb, mint nálunk, sőt talán rosszabb. Ha a keleti államokkal, Romániával és a Balkánnal, a régi Szerbiával összevetjük az adatokat, majdnem szégyenkeznünk kell, mert Magyarországon viszonylag alig van több állatt katasztrális holdankint, mint ott. Keresem azonban ennek az okát és akkor látom, hogy nem kell szégyenkeznünk, mert amíg a nyugati államokban a takarmány termelés, a műtrágyáhasználat, a föld kihasználása, — a klimatikai viszonyok által is, megindokolva — lényegesen jobb, mint a mienk, addig nekünk a nyugati államokban is termelt ipari növényekkel meglehetősen nagy területeket kell elvetnünk, hogy iparunkat, háziiparunkat stb., a belső ellátást biztosítsuk, amit a Balkán-államok nem tesznek meg. Olajos növényeket, cukorrépát, kendert, cirkot, stb. termelünk nagy mértékben és így a takarmánytermő terület nálunk aránylag kicsi. Ha tehát összehasonlítom Magyarországot SL Balkán-államokkal, akkor — ha az ipari növények által igénybevett területeket leszámítjuk — mondhatom, nem kell szégyenkeznünk egy kicsit sem, de ez nem akadálya annak, hogy igenis ezen a réven óriási fejlődési lehetőséget ne biztosítsunk a magyar állattenyésztésnek. Itt van elsősorban az okszerű takarmánygazdálkodás. Országunkban legelőink és rétjeink 6 millió katasztrális holdat tesznek ki. Ma 10 métermázsa száraz anyagot termelnek ezek a rétek, mondhatjuk tehát, hogy ezek a rétek, de főleg a legelők meglehetősen az elhanyagoltság, a teljes külterjesség állapotában vannak. Ha figyelembe veszem azt, hogy ez, a 10 mázsa száraz anyag körülbelül 350—400 kilogramm keményítőnek felel meg és ennek termelése jól kezelt, megfelelően művelt trágyázott réteken körülbelül 1.000 kilogrammig fokozható, akkor azt-mondhatom, hogy óriási lehetőségek vannak, Annál is inkább, mert hiszen — mint modottam — legelőink területe 6 millió katasztrális hold, ha tehát csak 10—15—20%-kal emelem a legelők hozamát és ezt kiterjesztem 6 millió ülése 19%2 június 30-án, kedden. 243 katasztrális holdra, akkor már óriási számok jönnek ki amelyek nagyobbmennyiségű állat okszerű eltartását teszik lehetővé. De lehetőségek vanuak ezenkívül a szántóföldi gazdálkodásban is. Méltóztassék elgondolni, hogy az intenzív, belterjes állateltartást — hogy úgy mondjam — a nyugati államokiban már bevezetett és természetesnek talált konzerválási módszerek, tehát okszerű silógazdálkodás nélkül el sem lehet képzelni, tehát azt mondom, hogy itt rendkívül sok teendő áll előttünk, mert ha Magyarországon végigmegyünk, talán a nyugati vármegyékben igen, de a keleti vármegyékben csak elvétve találni — mint fehér fecskét — ilyen, &, modern és okszerű állattartás számára alapvető szükségletet jelentő silót. Hogy mit jelent ez a takarmánytermelés, tehát a, többtermelés szempontjából, arra nézve csak két adatot szeretnék elmondani. A vörös heréből, amely elismerten jó takarmánynövény, körülbelül 1050 kilogramm keményítőt hozunk le katasztrális holdanként, viszont, ha megfelelő konzerváló-, tehát silógazdálkodásra be vagyunk rendezkedve, a silótengeri termelésével — amely egyébként nem volna konzerválható — 3600 kilogramm körüli keményítőmennyiséget tudunk lehozni, tehát háromszor annyi állatot tudok egy katasztrális hold terméséből télen át eltartani, mint az egyébként igen jó takarmánynak elismert vörös herével. Ha most már számításba veszem azt, hogy egy marhának napi szükséglete nagyjából 8 kilogramm keményítő körül mozog, akkor 3000 kiló keményítő az a tápanyagmennyiség, amelyet évente egy marhával meg kell etetnem. Ha tehát most már azt látom, hogy az okszerű silógazdálkodással szárazságot és takarmányhiányt kikapcsolva, ennek a lehetőségnek kihasználásával 3600 kilógramm keményítőt tudok egy katasztrális holdról levenni, ez azt jelenti, hogy az eddigivel szemben majdnem háromszoros állattartás és hizlalás lehetőségét nyitjuk meg ezzel a magyar mezőgazdaság számára. T. Ház! Még egy általános problémát szeretnék itt ismertetni, mégpedig a trágyázás kérdését. A trágyázás, illetőleg az állattartásnak katasztrális holdra, vonatkoztatott száma az, amely bizonyos fokig meghatározza a mezőgazdaság belterjességét. A javaslatnak célja az, hogy egy középterjes, illetőleg külterjes mezőgazdaságot átlakítson belterjes nyugati színvonalon álló mezőgazdasággá és azt az új Európába beilleszthető intenzív mezőgazdasággá változtassa át. Méltóz^aséjk megengedni, hogy állattartásunkkal kapcsolatban néhány számadatot felolvassak. A mai Magyarországon 4.36 katasztrális hold esik egy számos állatra, ami közeláll az, extenzív, az általános extenzív mezőgazdálkodáshoz. (Matolcsy Mátyás: Nagyon extenzív!) Bizony, ha a nyugati államokat veszem, ahol 2—2.5 katasztrális holdra esik egy számos állat. A javaslatnak elérendő célja az, hogy 2—3 holdanként egy számos állat eltartási lehetősége nyíljék meg Magyarországon is. Méltóztassék tehát most már megengedni, hogy az állattartás fejlesztésére vonatkozó számszerű adatokkal is jöjjek. Még pedig: 1,100.000 körül mozgó jelenlegi lóállományunknak 1,300.000-re való fokozása van tervbevéve, a 2,800.000 jelenlegi szarvasmarhának 4,000.000-rá való szaporítása a cél, 693.000 sertésnek 1,000.000-ra való fokozása — számos állatra átszámítva — ez 500 kiló alapsúlyt jelent — jfehoknál 308,000 számos állatnak 36