Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

244 Az országgyűlés képviselőházának 27U. ülése 194.2 június 30-án, kedden. 600.000-re való fokozása, az apró háziállatok­nál pedig szintén közel száz százalékos szám­beli emelkedés van programmbavéve, a minő­ségi emelkedésen felül, így tehát mai 4,900.000 számos állatunknak 7 millió darabra való sza­porítása a javaslat célja. Melyek lennének már most azok az esz­közök, amelyekkel a szarvasmarhatenyésztést minőségi és mennyiségi, illetőleg most már el­sősorban mennyiségi fejlesztését el lehet érni! T. Ház! Tizezer tenyészbika és ezek közül 6.000 k,özületi kedvezményes tenyészbika be­szerzése és mevelése. Evejnte 200 importbika és 500 kedvezményes üszőnek behozatala vol­na szükséges ahhoz, hogy állományunkat meg­felelő átkeresztezéssel és új vérvonalak beho­zatalával megfelelő színvonalra tudjuk hozni. A kisgazdák közt 5.000 darab tehén és 10.000 üszőborjú kiosztása, tenyészhitel formájában pedig 6.000 bikának és 12.000 tehénnek beszer­zése volna előirányozva, 2.000 darab apaállat­istálló volna a közületek által megépítendő, ötévi, kölcsön formájában adott 20 százalékos államsegéllyel és 5 tenyészállat-gyűjtőtelep állana — hogy úgy mondjam — a szervezés és az elosztás rendelkezésére. Hatvanhárommillió pengő az a költségelő­irányzat, amellyel azt a hatalmas célt meg akarjuk valósítani, olyan szép és olyan tekin­télyes öszeg, mely arányban áll ezekkel a nagy feladatokkal. T. Ház! A második tétel lóállomanyunk fejlesztése. Ebben a tekintetben jelenthetem, hogy jelenleg az országban 584 fedeztetési ál­lomásunk van, amelyeknek 650-re való szapo­rítása van tervbevéve. Mint már mondottam, 200.000 darabbal akarjuk emelni az eddigi ál­lományt. Az eszközök pedig, amelyek ennek a javításnak rendelkezésére állanának a kö­vetkezők lennének: elsősorban a kancák törzs­könyvezése az egész ország területén, másod­szor a kancakivitel megtiltása, nehogy a leg­jobb egyedek kimenjenek az országból, har­madszor pedig a kancapremizálás, amely azt jelentené, hogy s. r kisgazdáknál eladóvá tett, prima tenyészkancának való csikókat az állam megvenné és olyan feltételek mellett adná oda kisgazdáknak tenyésztési célra — természete­sen a kancát eladni az illetőnek nem szabad, de ellenben ellenérték nélkül, ingyen kapná meg —, hogy a szaporulatból két egyéves mén­csikót kellene az illetőnek a tenyésztés folya­mán az államnak visszaadni. T. Ház! A mai nehéz időkben, amikor a "zsírtalanság problémája nagyon súlyosan ne­hezedik az országra, állattartásunk fejleszté­sének egyik legfontosabb problémája a ser­téstenyésztés kérdése. . A sertéstenyésztés^ kér­dése talán nem is annyira szervezési kérdés, mint inkább takarmánykérdés. (Felkiáltások ta szélsőbaloldalon: Arkérdés!) és) úrkéndfés. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a legfon­tosabb!) A takarmánykérdés megoldatlansága az elmúlt esztendőben azonban részben a gaz­dáktól is függött, amennyiben a gazdák még mindig meglehetősen extenzív tartási módok­kal dolgoznak, viszont azonban a kukoricában bekövetkezett, talán egy évtized óta nem lá­tott katasztrofális termés katasztrofálisan ha­tott az ország sertésállományának nemcsak minőségére, hanem mennyiségi fejlődésére is. Furcsán hangzik az, hogy egy ilyen állapotban éppen a sertésállomány szempontjából, minő­ségi és mennyiségi fejlesztéséről kell beszélni, de meggyőződésem az, hogy ez most átmeneti idő és az átmeneti idő után, talán már hónapok múlva sokkal kedvezőbb előfeltételek fognak rendelkezésre állni és különösen, ha sikert tu­dunk elérni az árkérdésben is (Felkiáltások >á szélsőbaloldalion: Es a lényeg!), amely mondhatnók, dominálja ezt az egész kérdést, akkor megnyugodva nézek a jövőbe és akkor azok az intézkedések, amelyeknek végrehaj­tása ebben a javaslatban le van fektetve, igenis eredményesek lesznek és célhoz fognak Vezetni. (Mozgás a szélsőbal-oldalon.) T. Ház! A takarmánykérdéssel kapcso­latban szeretnék még néhány szót mondani. Méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy a szarvasmarhatartásnál előbb említett módon a sertés-vonalon is van egy hasonló, hogy úgy mondjam, korszakal­kotó fejlemény, mégpedig az* hogy a sertése­ket is nyáron raktározott sertés siló-takar­mánnyal lehet — alaptakarmány (formájában használva ezt fel — télen át hasznosan eltar­tani. Ha rámutatok arra, hogy például a bur­gonyánál téli raktározás révén sokszor 50 szá­zalékos tápanyagveszteségek állanak elő a tél folyamán, rothadás és eigyéb tápanyagvesz­teség során, a modern raktározásnál pedig, ha silózással, r füllesztéssel, légmentesen történik az elraktározás, az ilyen betonsilókban el­rakott burgonyánál a veszteség alig néhány százalék, akkor bizonyos fokig már rávilágí­tottam arra, hogy itt egyrészt meglehetősen nagy lehetőségek nyílnak abban a tekintet­ben, hogy >a már megtermelt tápanyagokat nem pazaroljuk el. Másrészt lehetősé­gek nyílnak azáltal, hogy a silógazdálkodás révén gyönge zöld takarmányokat a füllesztett burgonya közé keverve, igen hasznos és jó, fehérjedús sertéstakarmányokát tudunk elő­állítani, amelyek nem csökkentik a kenyér­magtermésünket. Azonkívül van itt még egy kérdés, még pedig egy nálunk elhanyagolt növénynek, a csicsókának a kérdése. A csicsóka, a burgo­nyához képest — az országos átlagtermést figyelembe véve — sokszor kétszeres, sőt há­romszoros termést ad, tápanyagtartalma pedig majdnem azonos a burgonyáéval. Arra gondo­lok, hogy a sertésközlegelőknek csicsókával való betelepítése, a csicsókás takarmánynak a silózás folyamán lucernával való keverése elsőrangú és nagy mennyiségű sertéstakar­mány előállítására nyújt lehetőséget és lénye­gesen elősegítené a sertésállományunk meny­nyiségi növelését. Ha pedig arról van szó, hogy sertéseink mennyiségét hogyan sza­porítsuk, akkor előirányzatot tesz ez a ja­vaslat és lehetőséget nyújt a földmívelés­ügyi kormányzatnak arra, hogy végre, hosz­szú harc után a kötelező pestisoltást elren­delhesse az országban. Gyakorlati tapasztalat­ból mondhatom, hogy közel egy millió darab sertés az a mennyiség, amely minden eszten­dőben rendszeresen, amikor már sok takar­mányt megevett, a pestis miatt elpusztul és koldusbotra juttat sok kisgazdát. Viszont csak párhuzamképpen mutatok rá arra, hogy a kutyáknál a veszettség elleni oltás a Pasteur intézet felszámolására vezetett. Abban re­ménykedem, hogy ha ennek a javaslatnak ré­vén a földmívelésügyi kormányzat úgy, mint a veszettség ellen a kutyáknál történt, a ser­téseknél el fogja rendelni a kötelező pestis­oltást, a sertésállományt pusztító szörnyű vész is meg !foV szűnni ebben az országban. (Ma­tolcsy Mátyás: Van elég szérum?) Van! T. Ház! Sertésállományunknak 700.000 da­rabról 1 millió darabra való fokozása úgy tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom