Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

238 Az országgyűlés képviselőházának 27U nánt dr. Pataky Ernő miniszteri osztálytaná­csost és dr. Lissy Eduárd miniszteri titkár urakat jelentette be. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Az előadó urat illeti a szói Fricke Valér előadó: T. Ház!, Előttünk fek­szik a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló tör­vényjavaslat. Ez a jelen időszaknak egyik leg­nagyobb javaslata, amelyre a magyar mező­gazdaság hosszú éveken keresztül várt annyi; val is inkább, mert hiszen az iparfejlesztési törvény már régen életbe lépett és annak áldá­sos hatását a magyar ipar már évtizedeken ke­resztül élvezte. A magyar mezőgazdaság, amely a nemzet gyökerét, legdrágább kincsét, a földet műveli, hosszú évtizedeken keresztül várt erre. a javaslatra. Mi tehát nagy öröm­mel üdvözöljük a javaslatot, mert hivatva van arra. hogy újabb hosszú évtizedekre a magyar termelés legfontosabbik ágának, a mezőgazda­sági termelésnek fokozását meghatározza és irányát megszabja. Felvetődik, t. Ház, az a kérdés, hogy váj­jon időszerű-e most a háború kellős közepén egy ilyen rendkívül nagyhorderejű javasla­tot benyújtani, amely egy évtizedre szól és amelynek a végrehajtása elé korlátokat szab­nak a háborús körülmények. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy ennek a javas­latnak az előkészítése rendkívül kiterjedt és nagy munkát jelent, akkor egy pillanatig sem kételkedhetünk abban, hogy a javaslat mos­tani benyújtása időszerű, mert hiszen a világ­háborii befejezése után a magyar mezőgazda­ságnak szervesen be kell illeszkednie az euró­pai termelési térbe s azt hiszem, ez az átalaku­lás nem mehet végbe zökkenő nélkül. Éppen ennek a javaslatnak célja az előkészítés s ennek révén történnek meg az előmunkálatok, úgyhogy amikor a világháború után a^ ma­gyar mezőgazdaságnak be kell kapcsolódnia az európai termelésbe, akkor már készen áll; hatunk itt és ez az átalakulás minden további zökkenő nélkül a magyar nemzet javára fog meg+örténni. T. Ház! A javaslatnak tulajdonképpeni ki­fejezett célja a termelés minőségi és mennyi­ségi emelése. Ezenkívül cél az is, hogy a nem­zetnek a nemzetgazdasági jövedelmét lényege­sen emeljük. Alig képzelhető el nagyobb jólét ebben az országban, különösen az ország leg­szaporább mezőgazdasági rétegeiben mint ak­kor, ha a most talán még középintenzívnek ne­vezett mezőgazdasági termelésünket ; minden erőnk megfeszítésével át nem alakítjuk úgy, hogy az valóban belterjesnek, intenzívnek le­gyen nevezhető. A javaslat tíz esztendőre ki­van egymilliárd pengőt befektetni hasznos célra. A törvényjavaslat úgy rendelkezik,^ hogy ez a fedezet minden esztendőben az állami költségvetés keretében a földmívelésügyi tárca költségvetésében legyen előirányozva, ami egé­szen természetes is. Ez másképpen aligha tör­ténhetett volna meg, különösen, ha figyelembe vesszük egyrészt azt, hogy a földmívelésügyi költségvetésnek is hasonló tételei vannak, ame­lyek szervesen belekapcsolódnak, sőt kiegészí­tik éppen az ebben a javaslatban lefektetett célkitűzéseket, másrészt pedig azt, hogy a sze­mélyi járandóságok az állandó jellegű járandó­ságokkal váltakoznak* így tehát ennek beépí­tése az állami költségvetésbe elkerülhetetlen volt. Nem lehetett tehát alapszerű megoldást találni. Ha azonban az emiatt aggályoskodők azt mondják, hogy vájjon egy másik kormány­zat nem lesz-e esetleg szűkkeblű, amely a föld­. ülése 194-2 június 80-án, kedden. mívelésügyi kormány költségvetését ennek a javaslatnak végrehajtására nem fogja kellő­képpen dotálni, mert nem lesz szándékában a végrehajtás, akkor erre csak azt válaszolhat­juk, hogy ennek a javaslatnak a végrehajtásá­hoz valóban százszázalékos elhatározás kbll, elhatározás, hogy minden erő latba­vetésével, minden eszköz felhasználásával fejleszteni akarjuk a mezőgazdaság minden egyes ágát. Ha pedig ez a szándék — hogy úgy mondjam — az összkormányban nincs meg, mert hiszen nem lehet elegendő csupán a föld­mívelésügyi kormányzat elhatározása, akkor ezt a javaslatot ugy sem sikerül végrehajtani, mivel összeágazik más minisztériumok hatás­körébe tartozó üzemágakkal és kapcsolatban van az egész állami apparátussal. Ha tehát az összkormányban nincs meg a leghatározottabb elhatározás arra, hogy a javaslatot végre­hajtsa, akkor egészen mindegy, hogy alapban vagy pedig költségvetésben van-e biztosítva a rendelkezésre álló anyagi eszköz, mert akkor a javaslatot úgysem lehet végrehajtani. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a pénzügyi eszközöknek az egymilliárdos keretben való megállapítása elegendő-e arra, hogy ezt a ha­talmas problémakört, amelyben ez a javaslat mozog, valóban megoldhassuk. Azt kell mon­dani, hogy a számok nem lényegesek, mert da­cára annak, hogy meg kellett határozni akkor, amikor egy javaslatot beterjesztettünk, azt, hogy körülbelül milyen keretben fognak mo­zogni az ezzel kapcsolatos kiadások, mégis a mai háborús világban az ezzel kapcsolatos kiadási és bevételi tételek mellett, igazán alig akadna valaki, aki számszerűleg 10 évre előre megbízható költségvetést Tudna egy ilyen hatalmas javaslathoz készíteni. De ezzel szemben áll az, hogy minden esztendő­ben a költségvetés tárgyalásánál lehetséges lesz a megfelelő fedezetet megtalálni és a javaslat konstrukciója már magában olyan, hogy a liberális pénzügyi politikának alapelvein fel­épült pénzügyi gazdálkodás elvein messze túl­menőleg már nem a pénzügyi korlátok és a pénztelenség szabnak határt a fejlesztésnek, hanem az egész javaslat úgy van megcsinálva, hogy a fejlesztésnek már a munkaerő, a fizi­kai és szellemi munkaerők és a nyersanyagok­ban való korlátok szabnak pusztán határt, amely határok olyanok, hogy ma már a nem­zeti államokban való termelés fokozásának mindenhol, ahol valóban nemzeti termelés folyik, ezek szabnak határt és nem a pénz, amely a liberális fogalmazástól egészen eltérő­lég ma már, hogy úgy mondjam, termelési esz­köz es nem rendeltetés, mint ami azelőtt volt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek­után ismertessem azokat az eszközöket, illető­leg azokat az intézkedéseket, amelyekkel a tör­vényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztését a kö­vetkező tízeszten'dőben meg akarja valósítani. Itt első csoportba tartoznak azok a rendelkezé­sek, amelyek a talajerő fenntartását, illetőleg a talajerők fokozását tűzték ki célul maguk elé. Mindenki előtt világos, hogy ha a termelést fo­kozni akarjuk, akkor hazánk min'den egyes négyszögölét a termelésbe be kell fogni, a ter­melést mindenhol lehetővé kell tennünk, inten­zivebb üzemágaknak a termelésbe való bevo­nására a földet alkalmassá kell tenni és azon­kívül ott, ahol rendkívül extenziv termelés fo­lyik a rossz talajokon, azoknak javításával, a talajminőségnek a talaj konstrukciónak, a talaj­struktúrának átalakításával sokszor nagy költ­séggel, de sokszor olyan költséggel is, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom