Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Az országgyűlés képviselőházának 274,, T. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy az a kérdés, amelyet ez a kis javaslat rendezni kíván, az egész ügyvédkérdésnek csak egy szektora. Azt is nagyon jól méltóztatnak tudni, — (hiszen ez a Ház körülbelül egy évvel ezelőtt ebben a tekintetben egy határozati javaslatot is elfogadott — hogy az ügyvédség kérdését általában amaga teljességében rendezni kell. És itt mindjárt megnyugtatásul be is kell jelentenem, hogy az errevonatkozó törvényjavaslat tervezete már elkészült, tárgyalás alatt is áll, ne méltóztassék azonban rossz néven venni, ha a kormányzat most, amikor háborúban állunk és amikor ennek a ténynek konzekvenciáit minden vonalon le kell vonnunk — amint azt már többször volt alkalmam hangsúlyozni — (Ügy van! jobbfelől) egy bizonyos sürgősségi sorrendet állít fel és természetesen elsősorban azokat a kérdéseket kívánja tárgyaltatni, amelyek a háborúval közvetlenül vagy közvetve összefüggnek. Ezért találtam én a magam részéről az ügyvédkérdés szektorai közül ezt a kérdést sürgősebbnek, mert nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a háborúnak, sajnos, mindenkor vannak rokkantjai, özvegyei és árvái. (Ügy van! Ügy van!) Az ügyvédek rokkantjai, özvegyei és árvái tehát a háborúval kapcsolatban föltétlenül sürgősebb intézkedést kívánnak, mint egyéb ügyvédkérdések rendezése. Ez azonban, ha késik is, nem múlik- Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Taps.) T. Ház! Felszólalásomat ezzel tulajdonképpeni b© is fejezhetném, mert a lényeg tekintetében válaszoltam. Annál is inkább befejezhetném, mert hiszen ez egy olyan szerencsés javaslatom, — hangsúlyozom, nem sok volt ilyen — amely ellen senki sem szólalt fel és a felszólalt képviselő urak közül mindenki egyhangúlag helyeselte a javaslatot, még akkor is, ha bizonyos vonatkozásban kritika alá vette. Tette ezt Nagy László t. képviselőtársam, akinek ezért hálásan köszönetet mondok, mert így legalább alkalmat ad'ott arra, hogy néhány olyan kérdésben nyilatkozzam, amelyekre, ha nem válaszolnék, talán tévedésben tartanám a képviselőház egy részét. Igen t. képviselőtársam nevezetesen azt hangsúlyozta, hogy számára van azért egy kis kellemetlen mellékíze a javaslat indokolásának és idézte az indokolás egy passzusát, amely azt mondja, hogy a >a törvénykezés alapján és céljain kívül eső, a jogszolgáltatás szempontjából tehát mellékes cél érdekében ugyanis semmiképpen sem volna helytálló olyan jogkövetkezmények meghatározása, amelyek megakasztanák a törvénykezési eljárás folyamatát.« Képviselőtársam figyelmét a »jogszolgáltatás szempontjából mellékes« szavak különösen i megragadták és úgy méltóztatott elénk tárni ezt, mintha a javaslat indokolásából kiérezhető volna, hogy én, aki ezt az indokolást aláírom, bagatellizálom az egész ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetet. Ez nagyon távol áll tőlem. Hogy mennyire nem bagatellizálom, mutatja magában az, hogy ezt a javaslatot örömmel hoztam. Hoztam volna hamarább is. azonban éppen bizonyos olyan vitás kérdéseknek, amelyeket részint Nagy László felvetett, Téglássy Béla pedig ismételten kifejtett, eliminálása hosszabb tárgyalást igényel. De magának a javaslatnak indokolásából is következik, (hogy nem bagatellizálom az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetet és annak támogatását, mert ha méltóztatik elolvasni az indokolást egészében, méltóztatnak látni, híogy több heKEPVI8ELÖHAZI NAPLÓ XIV. ülése 1942 június 30-án, kedden. 235 lyen is utalás van arra, hogy közérdekből menynyire szükséges ennek a nyugdíjintézetnek olyan alátámasztása, hogy ha nem is teljes egészében -— amit hangsúlyozott Nagy László t. képviselőtársam is — nyújtja mindazokat a nyugdíjakat, helyesebben ellátásokat, amelyekre eredetileg kontemplálva volt. de legalább megközelítően vagy legalább is lényegesen emeli a mostani határozottan nagyon csekély ellátási összegeket. Tehát kihangsúlyoztam, mennyire szükséges a támogatás. De nemcsak azt hangsúlyoztam ki, hogy szükséges a támogatás, hanem a valóságban, amióta miniszter vagyok, szerencsém van minden esztendőben a költségvetési vita során beszámolni arról is, hogy mennyivel emeljük az állam hozzájárulását. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy azért, mert még nem értük el az eredeti 500.000 aranykoronát, nem nagy haladás az, amit ma már elértünk, mert hiszen az 500.000 aranykorona annakidején természetesen Nagy-Magyarország területére és az egész magyar ügyvédségre gondolva volt kiszámítva és megszavazva. Természetesen, amikor leszálltunk a trianoni határok közé és fokozatosan kezdtük visszaállítani az időközben teljesen megszűnt hozzájárulást, ez a trianoni viszonyokra volt mérve és már 1938-ig felemelkedett évi 220.000 pengőre. Ha arányban méltóztatik állítani a trianoni terület ügyvédségét a nagymagyarországi ügyvédséggel, ez körülbelül arányos összeg. 1939-ben azután ezt az összeget további 40.000 pengővel emeltük fel. Igaz — és ezt mindjárt aláhúzom —, hogy ez azért történt, mert hála Istennek visszacsatoltuk a Felvidék egy részét és visszacsatoltuk Kárpátalját, ennélfogva megszaporodván az ügyvédek száma, természetes dolog, hogy ezt az összeget ebben az arányban emelni kellett. Magában abban az évben'nem volt nagyobb emelés, mint ez a visszacsatolt területre szánt 40.000 pengő, de ez a 40.000 pengő emelésként kontemplálva volt már eredetileg is és megtörtént volna akkor is, ha nem jöttek volna vissza azok a területek, azonban ezt felemésztette ez a bekövetkezett tény és így abban az évben külön emelés a trianoni területre vonatkozólag nem történhetett. A következő évben, hála Istennek, amikor Erdélyt visszacsatoltuk, ezen a címen újbó! 52.000 pengővel emeltük ezt az Összeget, lett tehát a 260.000 pengőből 312.000 pengő. Az idei költségvetésbe már a 312.000 cengő helyett 380.000 pengő van beállítva minden területvisszacsatolásra való számítás nélkül, ami azt dokumentálja, hogy a kormány, igenis, ahogyan csak lehet és amennyire az államháztartás helyzete megengedi az Ügyvédi Gyám-és Nyugdíjintézetet lényegesen támogatja. (Helyeslés.), mert hiszen ez az ugrás 312.000 pengőről 380.000 pengőre, ami 68.000 pengős differencia egy évben, azt hiszem, elég jelentékeny emelés. (Mozgás.) Mindjárt megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy a Délvidék ebben még nincsen benne, mert ott póthitel alakjában további 30.000 pengőt kértem, amit a pénzügyminiszter úr meg is ad. (Helyeslés és taps jobbfelől és középen.) Tehát ma már úgy áll a helyzet, hogy ámbár sajnos, az a nagy terület, amelyre az^SOO.OOO aranykoronát annakidején a törvényhozás megszavazta, még nincs együtt, ellenben máris 412.000 és 30.000, összesen tehát 442.000 pengőnél tartunk a támogatásban. Azt hiszem tehát, tényekkel is bizonyítom, hogy nem bagatellizálja a kormány részéről senki, 35