Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

236 Az országgyűlés képviselőházának 27 (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) legkevésbbé én, az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet alapjának jelentőségét. Egyébként ez a felszólalása t. képvisélőtár; samnak ez a — mondjuk — kissé érzékenykedő felszólalása nekem módot ad most arra is, bogy válaszoljak itt a nyilvánosság előtt &• Gyám- és Nyugdíjintézetnek egy hozzám intézett beadványára, amely ugyancsak az indokolásnak, két passzusát tette kifogás, illetve észrevételezés tárgyává éspedig azt a részét, amely úgy szól, hogy (olvassa): »Az intézet szolgáltatóképességének biztosítása az intézet előbb hangsúlyozott szociális jelentőségénél fogva közérdek; az államsegélynek olyan mértékre felemelését azonban, amely teljesen lehetővé tenné a kellő összegű, ellátások és nyugdíjak kiszolgáltatását, kizárja egyfelől az államháztartás helyzete, másfelől ,az a megfontolás, hogy az ügyvédek nyugdíj ánajki és ellátásának az állami hozzájárulásra alapítása az úgynevezett szabadfoglalkozások más köreiben működők hasonló igényeit kelthetné fel...« Ebből a passzusból kettőt kifogásol a Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatósága. Az egyik az, hogy ebben benne van az ügyvédek , nyugdíjának és ellátásának az állami hozzájárulásra alapítása, mondván, hogy ma nem ez a helyzet, mert nincs állami hozzájárulásra alapítva, hiszen maguk az ügyvéd urak is igen tekintélyesen járulnak hozzá fizetéssel és azonkívül azokkal a bizonyos, már eddig is meglévő pótlék olásokkal, eddigi hozzájárulásokkal is lényegesen hozzájárulnak a nyugdíjalap bevételeihez. A másik, amit a Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatósága ugyanebben a mondatban kifogásol, az, hogy: az állami hozzájárulásra alapítás az úgynevezett szabadfoglalkozások, más köreiben is hasonló igényeket támaszthatna. Azt mondja a Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatósága, hogy ez talán nem egészen helytálló, mert hiszen az ügyvédek — amit Nagy László képviselőtársam is kihangsúlyozott — tulajdonképpen maguk a behajtói a törvénykezési illeték túlnyomó részének és ezt már ki is hangsúlyozták több alkalommal az előző törvényjavaslatok tárgyalása során, amit t. képviselőtársam ismertetett is, ennélfogva — mondja az intézet igazgatósága — nem helytálló összehasonlítást tenni más szabadfoglal- , kozású pályán lévők hasonló igényeivel. Erre I én most tisztelettel a következőket válaszolom. Itt egyrészt egyszerűen az van megokolva, hogy mennyire közérdekből szükséges az ügyvédi nyugdíjalap, illetve intézet támogatása, másrészt ki van mutatva, hogy államsegéllyel nem tudnók ezt annyira támogatni, hogy teljes egészében lehetővé tegye a kellő összegek kifizetését, mert ha ilyen nagyarányú államsegéllyel támogatnék, hogy teljes kifizetéseket lehetővé tegye, akkor mátr 'méltán szólanának ehhez hozzá a más szabadfoglalkozású pályán lévők érdekképviseletei is, mert akkor ez már túlhaladná azt a jogos mértéket, amelyet igenis méltán megérdemel támogatás szempontjából a magyar ügyvédség. Csak ezt akarta ez a mondat kifejezésre juttatni. Ugyancsak ilyen hasonló okból kifogásolta az indokolásiból az intézet igazgatósága azt a passzust, hogy (olvassa): »Az ügyvédség gaz- * dasági és kereseti helyzete tmég mindig nem teszi lehetővé az intézeti járulékoknak a megkívánt mértékben szükséges általános felemer lését, ugyancsak nem lehet szo arról sem, hogy %. ülése 19 U2 június 30-án, kedden. az intézeti szolgáltatások továbbemelt állami hozzájárulásiból fedeztessenek.« Ezt azért kifogásolta, mert ebben azt látja leszögezve, hogy tovább azután nincsen állami hozzájárulásemelés! Ezzel csak azt akartuk kifejezésre juttatni, hogy államháztartás helyzeté miatt ma nem lehet további nagyarányú emelésről szó. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) de ez nem jelenti azt, hogy egyszersmindenkorra lezárjuk ezt, vagyis nem jelenti azt» amitől — úgy lát-: szik — tartott a nyugdíjintézet igazgatósága, hogy azt a bizonyos annakidején megszavazott 500.000 aranykoronát ezzel akarjuk kiradírozni és meg akarjuk mondani, hogy arra többé nem lehet hivatkozni. Habár jog szerint egészein nyugodtan mondhatnám, hogy neon lehet rá többé hivatkozni, mert hiszen törvény helyezte hatályon kívül, de távol áll tőlem még csak ennek a szándéka is és amint méltóztatnak látni, már bevezetőben is hangsúlyoztam, mennyire igyekszünk £zt megközelíteni az évről-évre való emelésekkel. Azt hiszem tehát, hogy rnind^ a Nagy László igen t. képviselőtársam részéről elhangzott, mind az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatós ágának beadványában foglalt ilyen kitételek és észrevételek tévedésen alapulnak. Nagyon sajnálom, hogy ez a tévedés feltmerülhetett, aki azonban az indokolást teljes egészében olvassa át és összefüggéseiben nézi, az meggyőződhetett róla, hogy távol állott tőlem még csak iámnak a gondolata is, hogy ilyen észrevételekre okot szolgáltassak. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagy László igen t. képviselőtársamnak volt még egy lényeges megjegyzése. Azt mondotta, hogy a teljes megoldás felé kellene törekedni és éppen ezért ez a javaslat elégtelenEzt én bölcsen tudom, hiszen mondottam már az előbb is, hogy ez egy lényeges lépés ahhoz, hogy javítsunlk a helyzeten, de mégsem találom ezt egészen bagatellnek, mert^ ennek a jóléti hozzájárulási összegnek hozzávetőleges eredményét százalékosan kiszámítva az emelés körülbelül annyit jelent, hogy 33—35%-kal lesz emelhető mind a rokkantsági ellátás, mind az özvegyi és árvaellátás. Maga a nyugdíjintézet ugyan 40%-ot számított ki, én azonban egy kicsit utánakalkuláltam és miután mégis egy kicsit reálisabban szeretem az ilyen számokat bejelenteni, ezért inikább 33—35%-ról beszélek. Azt hiszem, ez egészen lényeges javítás. Azt mondotta másrészről Nagy László, igen t. képviselőtársam, hogy ezt az emelést a kisebb jövedelmű ügyvédek nem nagyon fogják tudni elviselni. Ha egyfelől kevésnek méltóztatik találni az emelést, másfelől azonban ellentételként mindjárt az az aggály merül fel, hogy nem fogják tudni elviselni a kisebb jövedelmű ügyvédek, akkor erre azt válaszolhatom, mégiscsak az a leghelyesebb megoldási mód, amelyre ez a javaslat helyezkedett, hogy. t. i. progresszive, — egészen szociálisan fogva fel a dolgot — a kereseti adó alapján akarja megoldanji a kérdést. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen t. képviselőtársam ezzel argumentumot szolgáltatott Önmaga ellen, azzal a javaslatával szemben, hogy a törvénykezési illeték pótlékolásával kell á helyzeten segíteni. Igaz, már akkor mindjárt maga megállapította, hogy nem mint egyedüli remédiumot szerette volna ezt, hanem e mèl; lett még a törvénykezési illetékek pó'tlékolását is kívánja. Igen t. Képviselőház! Kérem ennek á ha-[