Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-274
234 Az országgyűlés képviselőházának 2' nekünk azt az utat, amely úton a szociális elgondolások felé kell haladnunk, ha szebb jövőt, boldogabb magyar jövendőt, nagyobb, szociálisabb kenyeret osztó magyar feltámadást akarunk. Ez a törvényjavaslat is útmutató a mi számunkra, orvosok számára is és én meg vagyok arról győződve, — mint ahogy Gömbös Gyula mondotta —, hogy cselekedni sohasem késő, de tanulni sem késő sohasem (Meskó Zoltán: És revizió alá venni sem késő!), tehát egy okos, észszerű törvényjavaslatból mi orvosok is tanulni fogunk és így megvan a reményünk arra, hogy nemsokára hasonlóan ehhez az ügyvédi javaslathoz, majd az orvosi javaslat is ide kerül a Ház elé (Meskó Zoltán: Ügy van!), ha már szakmákra vagyunk kénytelenek osztani az önsegélyezés szempontjából ezeket a kérdéseket. Ahogy Nagy László igen t. képviselőtársam nagyon helyesen kifejtette, az ügyvéd nemcsak szellemi munkát végez, amikor őt egy peres üggyel megbízzák, egy peres ügy elintézésére őt felkérik, hanem a szellemi munka mellett nagy fizikai munkát is végez. Méltóztassék elgondolni: ha ez áll az igen t. ügyvédi karra, mint ahogy én nem vonom kétségbe, hogy valóban ez így is van, mennyivel inkább áll ez a tétel az orvosi karra, amely a szellemi munka mellet igen nehéz fizikai munkát is végez. Igen t. Ház! Csak egy példát varázsolok ide az igen t. Ház lelki szemei elé, tessék elképzelni Csepelt, a Csepel melletti Királyerdőt, amely 12 kilométer hosszúságban és 6 kilométer szélességben terül el és ahol hála a jó Istennek, megvalósul az az igaz magyar közmondás hogy ahol a szegénység ott a sok gyerek. Métóztassék kimenni Csepelre ebben a Szaharába. Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. vitéz Téglássy Béla: Csepelen, ebben a Szaharában, nyáron a borzalmas homoksivatag miatt, télen pedig a borzalmas hó miatt nem tud az crvos közlekedni. Sok helyen egyáltalán nincs közlekedési esaköz, mi pedig hirdetjük a szociális elgondolásokat, hirdetjük a családvédelmet, csinálunk nagy családvédelmi szervezeteket s közben az orvosnak nincs lakása, kénytelen kölcsönt felvenni, hogy lakáshoz jusson. Megtörtént egy orvossal, hogy a kölcsönvett pénzt házbér fejében előre odaadta az építkező-háztulajdonosnak, hogy az az építkezést be tudja fejezni, s így ő minél előbb hajlékhoz juthasson családjával együtt. Mennyivel inkább végez az az orvos a szellemi munka mellett tehát fizikai munkát is, amikor mondom, úttalan-utakon, sokszor minden közlekedési eszköz nélkül 6—8 kilométert kell megtennie, hogy megmentse az életnek azt a vérző anyát, akinek 6 vagy 8 gyermeke sír a másik szobában. (Meskó Zoltán: így nem is tud az ügyvéd megélni!) T. Képviselőház! Elzért tartom^ én ezt az ügyvédi javaslatot szociálisnak, s ezért tartom helyesnek minden egyéb kamarai javaslattal szemben, mert ha nem is százszázalékban, de legalább igen nagy százalékban megoldja a megrokkant ügyvédeknek és az elhalálozott ügyvédek özvegyeinek és árváinak kérdését. (Helyeslés és taps.) T. Képviselőház! A javaslathoz még csak az ügyvédi kamarának országos bizottságának egy ; kérését kívánom megemlíteni. A bizottság Yí. ülése 19Jf2 június 30-án, kedden. véleménye szerint kiegészítő volna a javaslat időközben beérkezett és fentiekben ismertetett számszerű adatok eredményével, végül annak a kérelemnek figyelembevételével, hogy a jóléti hozzájárulásnak a kereseti adó pótlékolása útján történő megvalósítása esetén mód adassék arra, hogy az általános kereseti adóalapot a kamarában bejegyzett ügyvédek összességére az illetékes pénzügyi hatósággal egyetértően megállapítandó átalány keretén belül a kamarák állapíthassák meg. T. Képviselőház! Elérkeztem beszédem vé. gére. Köszönetet nyilvánítok az igen t. igazságügyminiszter úrnak ezért a javaslatért, amelyet abban a reményben, fogadok el, (Élénk helyes, 'lés és taps.) hogy ez a javaslat világító fáklya lesz majd azon az országúton, amelyen haladva az orvostársadalom is el fog jutni egy ilyen igazán szociális törvényjavaslathoz. Valóban az a helyzet, hogy nem várhatunk mindent az, államtól, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) beékeli rendezkednünk az önellátásra, az önsegélyezésre, mert segíts magadon az Isten is^ meghogy ennek a nemzetnek amelynek ügyvéd fiai ebben a válságos időben — az önadóztatást magukra kényszerképen vetik ki — nem szabad elpusztulnia, [Ügy vanJ Ugy v a n!) ennek a nemzetnek az örökkévalóságig kell élnie. Mivel erősen hiszem és remélem, hogy ez a javaslat is az igen t. igazságügy miniszter úr jóvoltából hozzásegít- bennünket a szebb, boldogabb magyar jövendőhöz, az igaz magyar feltámadáshoz a javaslatot örömmel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Feliratkozva nimos senki. Elnök: Kivan még valaki a javaslathoz szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kivan szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: Igen t. Képviselőház! Őszinte örömömre szolgál, hogy ez a terjedelemben kis javaslatom, amely azonban jelentőségében még sem egészen kicsi, ilyen élénk, szép és magasszínvonalú vitát provokált. Különösen örömömre szolgált, hogy az ügyvéd-képviselő urakon kívül, akik a legnagyobb szakszerűséggel szóltak a javaslathoz, hozzászóltak az ügyvédi karon kívülálló képviselőtársaim is, — számszerint ketten — ezzel dokumentálva azt, hogy az ügyvédi hivatás magasztosságától ők is át vannak hatva. A szimpátia hangján beszéltek az ügyvédi működésről, amelyet egyébként mind az előadó úr, mind Váczy György és Nagy László igen tképviselőtársaim az ügyvédség magasztos munkájának, hivatásának kifejtésével igen szépen és hatásosan tártak a Ház elé. Ez; alkalmat ad most nekem arra — különösen azért, mert bizonyos szemrehányást is kiolvastam Nagy László képviselőtársam beszédéből a javaslat indokolásával szemben —, hogy ismételten kifejezésre juttassam a magam és a kormány állaspontját atekintetben, amit már többször hallottak tőlem, t. képviselőtársaim: igenis mi teljesen tudatában vagyunk a magyar ügyvédség rendkívül komoly jogszolgáltatási és társadalmi munkásságának jelentőségével. (Helyeslés balfelöl.) Ezt mindenkor kifejezésre juttattam, amióta szerencsém van itt ülni, de azt hiszem; a kormányzat is mindenkor kifejezésre juttatta nemcsak szavakban, hanem tettekben is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.)
