Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Az országgyűlés képviselőházának ÊT4. zott, vagyis a kötelezett féllel szemben behajt­ható volt; az ügyvéd által előiegezetten lerótt e pótílletékért viszont közvetlenül a megbízó fél szavatolt ügyvédjének, aki azt ügyfelére át­hárítani jogosult volt. T. Ház! Ha ez a pótilleték ilyen magas mértékben megvalósíthatónak és a bírói válság megoldására alkalmasnak bizonyult, akkor még inkább remélhető a megvalósítás sikere az ' ügyvédi kar súlyos helyzetének orvoslására, az ügy tárgyának értéke szerint kiszámítandó ítéleti illeték 5%-ának alig érezhető megfizetése útján. A nyíregyházi kamara a jóléti hozzájáru­lás niegvalósítását a kereseti adó pótlékolása útján tartja kívánatosnak. A szegedi kamara tagértekezlete elsősorban a törvénykezési illeték százalékos felemelését tartaná kívánatosnak akként, hogy a bélyeg­jegyekben fizetendő illeték törvényben megál­lapítandó 5—10°/o-os pótlékkal volna emelendő és ezt a pótlékot teljes egészében vagy a visz­szatartandó kezelési hányad után fennmaradó részét a nyugdíjintézet kapná. A királyi kincs­tár ezt az összeget negyedévenként utalná át. E javaslat meghiúsulása esetén a törvényke­zési illeték pótlékolásáról készült törvény­tervezetét teszi magáévá, minthogy a bélyeg­illeték pótlékolását a meghatalmazási bélyeg pótlékolása révén a gyakorlatban már beve­zették és a kisebb tételekben lerovásra kerülő pótlékot könnyebben képes a kar elviselni, mint a nyugdíjintézeti járulék esedékességekor és annak következményeivel egy összegben fi­zetendő kereseti adó pótlékolását. Nem tartja helyesnek a kamara a jóléti hozzájárulást kap­csolatba hozni a kereseti adóval és ez utóbbit csak mint végső megoldást fogadja el. Amennyiben az előbb javasolt két pótléko­lási mód egyike sem volna keresztülvihető, úgy a jelenleg 130 pengőt kitevő nyugdíjintézeti járuléknak 150—160 pengőre való felemelését javasolja, hogy ezáltal a törzsellátás kezdő té­tele évi 1200 pengőben legyen megállapítható és itt a váró mány fedezeti rendszert továbbra is fenntartani javasolja. Viszont az évi 12Ö0 pengő törzsellátást a nyugdíjintézet alapszabályaiban körülírt pótlékokkal emelendőnek tartja, még­pedig a korpótlékot a tíz éves várakozási idő elteltétől kezdődően évenként oly összeggel, mint amekkora összeg az elosztó, kirovó rend­szer szerint fedezhető lesz. T. Ház! A rendkívüli pótlékot és a költsé­gek fedezetére szedett összegeket, figyelemmel a járulék javasolt felemelésére törölni kívánja» pótlására pedig az ügyvédi meghatalmazási, valamint kereseti adó 1—1 Va százalékos ; pótlé­kolását javasolja. Ennél magasabb pótlékolást a mai ügyvédi kereseti viszonyok között nem tart helyesnek és a kulcs fokozatos emelését sem. mert a kereseti adóalapok eltérő nagysága egyenlő járuléki kulcs alkalmazása mellett is különböző mértékben terheli az egyes tagokat, míg a fokozatos százalékos kulcs olyan mérték­ben venné igénybe az egyes kartársakat, hogy az ezek által fizetendő pótdíj egyáltalában nin­csen arányban a részükről várható szolgálta­tással és így még a kartársi szociális szempon­tok figyelembevételével sem kívánható ilyen nagymérvű áldozat az egyes kartársaktól. Nyo­matékosan hangsúlyozza a kamara, ^hogy a nyugdíj intézeti szolgáltatás felemelését min­denképpen szükségesnek találja és ezért a cél érdekében a megoldások bármelyikéhez haj­landó hozzájárulni. Végül a szolnoki kamara az ellátások iei­ülése 1942 júniu& 80-ún, kedden. $$& emelésének érdekében a törvénykezési illeték, illetőlég a kereseti adó pótlékolása mellett gyakorlatilag megvalósítható más módot nem tud javasolni. / T. Képviselőház! Itt méltóztattak hallani, hogy /milyen különböző vélemények alapján hozfták meg határozataikat az egyes ügyvédi kamarák, itt méltóztattak hallani, hogy szak­értő képviselőtársaim, vitéz Váczy György, Nagy László t. képviselőtársaim hozzászólásai mind ezen kamarai hozzászólások körül mo­zogtak és eszmekörükbe ezeket vonták be s pártállásra való tekintet nélkül az előttünk fekvő törvényjavaslatot tartották helyesnek és azt fogadták el. Végtelenül boldog voltam, hogy vitéz Vaczy György és Nagy László képviselőtár­saim igazán kimagasló és észszerű okfejtéseik­ben gazdag parlamenti beszédét hallgathattam és ők ébresztették fel bennem azt az ' érzést, hogy én is hozzászóljak ehhez a javaslathoz es kifejezésre juttassam, hogy boldogok lehet­nek az ügyvédek, a mi ügyvédképviselő kar­társaink, hogy ők már ilyen előnyben vannak a magyar orvosokkal szemben. vitéz Várady László képviselőtársam rá­mutatott a gyógyszerészek kívánságaira. í}n csak egy orvosi kérdést hozok párhuzamba az ügyvédekre vonatkozó ezen törvényjavaslattal. Méltóztatik talán emlékezni arra, hogy az egye« társadalombiztosító intézeteknél, főleg az Or­szágos Társadalombiztosító Intézetnél 1928-ban kötötte meg a kollektív szerződést az orvosszö­vetség. Ettől kezdve azok az orvosok, akik az egyes társadalombiztosító intézeteknél még korábban szolgálatot teljesítettek, sokkal hát­rányosabb viszonyba kerültek azoknál, akik a kollektiv szerződés megkötése után, 1928 után kerültek a társadalombiztosító intézetekhez or­vosi szolgálatra. A kollektiv szerződés megkö­tése után az orvostársadalom nyugdíjalapja, amely egy kis jóakarattal összefüggésibe hoz­ható ezzel az ügyvédi törvényjavaslattal, úgy alakult, hogy az 1928 előtt szolgálatba lépett orvosok, ha kiszolgálták volna teljes negyven évüket, az őket megillető 100 százalékos nyug­díjnak csak 58 százalékát kaphatták volna meg. viszont azok, akik 1928 után, a kollektiv szer­ződés megkötése után kerültek az egyes társa­dalombiztosító intézetek szolgálatába, negyven évi szolgálat után a teljes nyugdíjukat meg­kapták volna. Ez tehát nem volt igazságos és nem volt méltányos, hogy azok a régebbi szol­gálatot teljesítő orvostársaim hátrányba kerül­jenek azokkal szemben, akik 1928 után, a kol­lektiv szerződés megkötése után kerültek az egyes társadalombiztosító intézetek szolgála­tába. Hála Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter úrnak, ő az orvosi karral együttér­zett és már hozzá is járult ahhoz, hogy éven­ként mintegy 300.000 pengővel segítsen a bel­ügyi tárca keretein belül az Országos Orvos­szövetség nyugdíjalapján, hogy ezáltal ez az anomália, ez a differencia kiküszöbölődjék és így az 1928 előtt, a kollektív szerződés megkö­tése előtt szolgálatot teljesített orvosok is, ha nem is rövidesen, de néhány év múlva egy színvonalra kerülnek azokkal, akik 1928 után kerültek a társadalombiztosító intézetek szol­örömmel üdvözlöm tehát ezt a törvény­javaslatot azért is, mert amint már több eset­ben láthattuk, éppen Radocsay László igazsag­. ügyminiszter úr igazságérzekénél fogva .az 'igazságügyi tárca.keretein belül megmutatta

Next

/
Oldalképek
Tartalom