Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Àz országgyűlés képviselöházáíiak 2Íh. következtében, részben a kettős birtokosság, a megszállott területekről idemenekült birtokosok helyzete következtében, hogy a jogkereső közönség igen nagy mértékben kereste az ügyvédeket, nem nézte meg azonban, hogy ki kicsoda, csak a táblát kereste. Azt hiszem, hogy abban a világban a liberális világ és a szabadkőművesek által exponált nagy ügyvédi irodák nagy címei mögött olyan eljárások folytak, ahol a jogkereső közönség talán nem a maga igazát kapta meg, hanem a háttérben intézték el ezeket a dolgokat. Ez a nagy jogtalanság ráhárult az ügyvédekre is, azonban igénytelen nézetem szerint ez az említett ellenérzés nem jogos és nem igazságos különösen ma, amikor a keresztény ügyvédi társadalom az új szellemet már átvette, teljesen átérezte és halad azon az úton, amelyen haladnia kell a társadalom minden rendjének, így az ügyvédségnek is. Amikor ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm, biztos vagyok abban, hogy pár esztendő múlva ez az ügyvédi karnak olyan nagy alkotása lesz, hogy Radoesay miniszter úr nevét éppen úgy imába fogják foglalni, mint ahogy imába foglalják a gyógyszerészek KeresztesFischer belügyminiszter úr nevét, aki fillérekből milliós vagyont biztosított a gyógyszerészek jóléti és nyugdíjalapjának. Én szembeszállók agyán Nagy László képviselőtársamnak azzal az elgondolásával amely a bélyegilletékre kivan ja alapozni az ügyvédek nyugdíját, mert újból hangoztatom, hogy csak a progresszív rendszer a megoldás, hogy minden ügyvéd úgy n'dózzon, ahogyan azt a kereseti adója biztosítja, és remélem, hogy az az ügyvédi kar is be fogja látni, amely a túlsó oldalon van, hogy csak az említett megoldás a helyes, hiszen példát mutatni sokkal okosabb, mint az igazságot példa nélkül hangoztatni. Ezt a törvényjavaslatot mély tisztelettel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Haala Róbert jegyző: Vitéz Téglássy Béla! Elnök: vitéz Téglássy Béla képviselő urat illeti a szó. vitéz Téglássy Béla: T. Képviselőház! Őszintén megvallom, nem volt szándékomban, hogy ehhez a javaslathoz hozzászóljak, azonban a felszólalásra az impulzust megadtak nekem az előttem szólott képviselőtársaim. Megadta az impulzust a rokonszakma, a gyógyszerészszakma,, így tehát úgy vélem, hogy az orvosi szakma sem maradhat a gyógyszerészszakma mögött. Ezért állottam föl és ezért kívánok néhány szóval hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz. Akaratlanul is Gömbös Gyulának egyik mondása jut eszembe, aki egy alkalommal azt mondotta, hogy cselekedni sohasem késő. Ügy látom, hogy az előttünk fekvő javaslatban Gömbös Gyulának akkori elgondolása valósul meg, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert habár már réges-régen részorultak volna az ügyvédek arra, hogy ez a javaslat napvilágot lásson, ha kissé későm is, de mégis megvalósulnak Gömbös Gyula szavai: cselekedni sohasem késő. ' Különösen azért kell a javaslat mellett felszólalnom, mert a dolog érdekessége és különlegessége, hogy éppen akkor, nehéz és igazán gondterhes időkben jön egy ilyen szociális javaslattal az igazságügyminiszter úr, amikor messze keleten és délen dúl a hatalmas világháború és amikor minden nemzet, amely ma a ütése Í9ip2 június 30-án, kedden. 231 tengelyhatalmak oldalán áll, a harctéren küzd az új Európáért. T. Képviselőház! Elmultak azok a régi jó idők, elmúlt az a jó világ, amikor minden testület és talán, mondhatnám, minden magánegyén is minden terhet az államra próbált átruházni. Ma egy világégés közepette élünk, amikor abba a sokat hirdetett közösségbe mindenkinek bele kell kapcsolódnia. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Amikor egy ügyvédi javaslatról van szó, amikor rokkant ügyvédek vagy elhalálozás következtében magukra maradt t iigyvédözvegyek és ügyvédárvák megsegítéséről, nyugdíjáról van szó, közösséget kell éreznie ezzel a javaslattal mindenkinek, a gazdának, a patikusnak, az orvosnak és minden szakmának (Ügy van! Ügy van! Taps), mert csakis akkor valósíthatjuk meg azt a mindnyájunk által hirdetett nagy közösségi gondolatot, ha egy ilyen szociális törvényjavaslatba mindannyian lelkileg belekapcsolódunk. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és középen.) Ma, szerény felfogásom szerint minden egyesületnek, testületnek, minden foglalkozási ágnak, amely szövetségbe vagy kamarákba tömörüh arra kell törekednie, hogy igenis az önsegélyezés gondolatát, az önellátás gondolatát, a szociális progresszivitás legteljesebb közösségi szellemét ápolja és építse ki. Érdekes, igen t, Ház, hogy az egyes kamaráknak milyen volt a felfogása és az elgondolása ebben a kérdésben. Legyen szabad saját feljegyzéseim alapján és a kamarák határozatai alapján néhány szóval ismertetnem ezeknek a határozatoknak kivonatát. A budapesti kamara olyan törvénytervezet elkészítését javasolja, amely a következő alapelveket veszi figyelembe. A nyugdíjintézet állapítsa meg évenkint azt a szükségletet, amely a megfelelő nyugdíjak folyósításához elengedhetetlen. A szükségletet osszák fel az egyes kamarák között a kamarai tagok számarányának megfelelően. A kamarák a rájuk eső hányadot a kamarai tagsági díj kivetésénél alkalmazott szabályok betartásával osszák fel az egyes kamarai tagok között, vagyoni helyzetük és kereseti viszonyaik gondos mérlegelésével. Az így kivetett hozzájárulás összegének meg nem fizetéséhez ugyanazok a következmények fűződj jenek, amelyek beállanak akkor, ha a kamarai tag a törvényben meghatározott nyugdíjjárulékát nem egyenlíti ki. A budapesti kamara^ azzal indokolja ezt a javaslatát, hogy a törvénykezési illeték pótlékolása az ezzel járó rendkívüli kezelési akadályok miatt aligha valósik ható meg. De nem kívánatos a nyugdíjintézeti hozzájárulásnak a kereseti adóval tervezett összekapcsolása sem, mert a Ikereseti adóalap gyakran nem tünteti ki híven a kamarai tag teherbíró képességét. Előfordulhat ugyan, hogy valaki foglalkozásával csak mérsékelt keresetre tesz szert, ellenben vagyonából jelentős jövedelme van. Az arányos és igazságos teherviselést a kamara szerint csak úgy lehetne megvalósítani, ha a vagyoni és jövedelmi viszonyok egységesen kerülnének elbírálásra. Erre ad lehetőséget az az elgondolás, hogy az egyes^ (kamarákra eső terhek az önkormányzat keretén belül, de a kereseti adótól függetlenül, bár mindenesetre annak figyelembevételével a kamarai önkormányzati szervek által megfelelő jogorvoslati lehetőségek mellett osztassanak el. Kívánatosnak tartja a kamara, hogy a nyugdíjintézet kísérje figyelemmel a törvénykezési illetékek^ esetleges újjászervezésével kapcsolatos törvénytervezeteket és adandó alkalommal