Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-274
230 Az országgyűlés képviselőházának 274 kell ihfogy társadalmi különbség nélkül mindenkit érdekeljen, és amikor ezt az érdeklődést megállapítom, akkor egyúttal azt mondom, hogy az előttünk fekvő ügyvédjavaslat különös örömére szolgál azoknak, akik ma a mai kor szelleme szerint szociálisát], helyesebben, tehát olyan módon gondolkoznak, amilyent a mai korszellem megkíván. (Helyeslés a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Orvosolni kell a bajokat!) Mivel ezt a törvényjavaslatot az előttem felszólaló képviselő urak, úgy tudom, kivétel nélkül ügyvédi szemmel nézték, méltóztassék megengedni, hogy én nem mint ügyvédember, hanem mint kívülálló szóljak ehhez a törvény j avaslathoz. A legelső és legérdekesebb dolog, ami szembetűnik e törvényjavaslatnál, az az, hogy semmit nem akar az államtól, önerejéből óhajtja az ügyvédi karral megoldatni saját jóléti intézményének ügyét és helyesbbíteni, korrigálni akarja nyugdíjintézetének hiányosságait. Az ügyvédi karnak már a háború előtt volt nyűg. díj intézete, amely 13 millió koronát fektetett hé hadikölcsönbe és koronajáradékba, amely — sajnos — megsemmisült. Most ennek a 13 millió aranykoronának egyrésze hadikölcsön útján valorizáltatik. de ennek ellenértéke értesülésem szerin körülbelül csak 500.000 pengőt tesz ki. Végtelenül szomorúan kell megállapítanom, hogy el kellett telni a háború óta több, mint 20 esztendőnek, a nélkül, hogy az ügyvédi karnak ezt a Jogos kérését teljesítsük. Nemcsak a szellemi életet) élő ember, de az állam legkisebb polgára is mindig bizonyos nyugtalanságban él öreg koráig; mennyivel inkább HZ clZ ügyvéd, akinek gyermekei vagyunk s aki nem egy nagyjövedelmű ügyvédi iro'da tulajdonosa, (Meskó Zoltán: Aki nem véd valutasibereket!) hanem, aki többet törődik a közélettel, aki szervezője a falunak és a járásnak, s aki nem tudja megoldani- önmaga öregkori biztosítását. Kell, hogy ennek az ügyvédnek meglegyen az a megnyugvása, hogy van mögötte egy biztfos alapokon^ álló jóléti és nyugdíjintézmény, amely őt 05 éves kora után mégis állandó nyugdíjjal biztosíthatja. Igenis ez a biztonság szerintem egy új, modern államban nemcsak az ügyvédeknek kell, hogy meglegyen. El kell jönnie olyan időnek, amikor Magyarország minden egyes embere élvezi egy bizonyos nagy nyugdíjintézetnek, az államnak nyugdíját. El kell jönnie annak az^ időnek, (hbgy a legkisebb keresetből élő napszámos is megkapja a maga öregségi biztosítását és mivel erről bölcs törvényhozásunk már intézkedett, kell, hogy az ügyvédekről is intézkedjék. (Keck Antal: Dehogy intézkedett! Havi 5 pengőt kap az ilyen ember!) Elnök: Csendet kérek képviselő úr. vitéz Várady László: Az államnak a szerint kell f gazdálkodnia, hogy mennyi a jövedelme, a bevétele, a kiadása, az adóssága. (Meskó 'Zoltán: És a szerint, hogy milyen az érdekeltek szűkkeblűsége ! ) Elnök: Csendet kérek, Meskó képviselő úr! vitéz Várady László: A képviselő úr bizonyára a gazdasági cselédek öregkori biztosítását célzó törvényre gondol- Méltóztassék azonban tekintetbe venni, hogy azok, akik havonta 5 pengőt kapnak, egy krajcárt sem fizettek be. Aki azonban az ügyvédi nyugdíjintézet tagdíját fizeti 65 éves koráig, az a régi állapot szerint havi 20 koronát kapott- volna abban az ülése 1942 június 30-án, kedden. idiőben, amikor a törvényt hozták, tehát egy mázsa búzának megfelelő összeget. (Ügy van!) Abban az időben, amikor egy mezőgazdasági cselédnek egy évre 18 mázsa búzája volt, amikor erejének teljében volt, akkor 12 mázsa búza nyugdíj nem sok az öreg korra, szerény véleményem szerint azonban sokkal több, mint amennyit régen kaptak, mert a régi liberális éra egy fillért sem adott ezeknek a mezőgazdasági munkásembereknek. Nagyon helyes a törvényjavaslatnak az az elgondolása, hogy bizonyos progresszivitást állapít meg a kereseti adóhoz viszonyítva. Itt szóvá kell tennem Nagy László t. képviselőtársam elgondolását, aki szerette volna, ha ezt az összeget jogügyi illeték és a bélyegilleték megpótlékolásával teremtették volna elő. Ebben a megoldásban bizonyos igazságtalanság látszik, mert akkor a bélyegilletéket nem maga az ügyvédi kar fizette volna, hanem a perlekedő vagy a jogot kereső közönség. A másik hibája pedig az volna ennek az elgondolásnak, hogy az ügyvédnek vannak mégis perenkívüli eljárásai szép számmal, amelyek nagyrészét teszik ki egy-egy ügvédi iroda munkájának és azok akkor kiesnének. Szerintem a magyar ügyvédi kar erős szociális érzékről tett tanúbizonyságot és autonómiája olyan bölcsen és okosan intézte a dolgot a legősibb kamarában, az ügyvédi kamarában, hogy nem kívánatos, hogy ezzel a megterheléssel a pert vagy jogot kereső közönséget vegye igénybe. Hogy mennyire helyes az, hbgy az ügyvédi kar önmaga segítsen magán, azt mutatja az, hogy talán 1935-ben Keresztes-Fischer Ferenc akkori belügyminiszter úr kezdeményezésére a törvényhozás meghozta az 1935 : III. tc-'t, amely megteremtette a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapját. Ennek az intézménynek az elgondolása az, hogy a gyógyszerész minden recept után bizonyos filléres hozzájárulásokkal adakozzék. Ez a hozzájárulás receptenként nyolc fillérnél nem lehet több. Azóta megalakult egy intézmény intézőbizottsággal és ez nagyon vigyáz arra, hogy a gyógyszerész minden recept után befizesse az X fillért, amely ma négy fillér, egyes esetekben három fillér. És ez az 1935-ben megalakult intézmény a fillérekből azóta 2,000.000 pengőért három nagy emeletes palotát vásárolt, amely palotáknak idejében való megvásárlása, — talán így mondhatnám, adósságra való megvásárlása, mert hiszen biztos volt az intézmény abban, hogy ezt később letörleszti — ma körülbelül 4—4.5 millió pengő biztosítékot, tartalékot jelent a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának és mutatja azt is, hogy a gyógyszerészek is önmaguk oldják meg nyugdíjkérdésüket. Előttünk van tehát a példa. Itt van az ügyvédeknek ez a nagyon jogos, helyes kérésük. Én ehhez csak azt tudom hozzáfűzni, hogy akkor, amikor nemcsak szájjal, nemcsak érzéssel, hanem törvénnyel is kell biztosítani minden társadalmi réteg szociális igényeinek helyesebb, okosabb megoldását, akkor ezt a törvényt nekünk is a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk. Az országban van egy ügyvédellenes hangulat. Hogy ez honnan keletkezett? Talán viszsza kell nyúlnunk abban az időben, amikor az elmúlt világháború után ez az ország rettenetes helyzetben élt, olyan vagyonjogi eltolódások voltak részben a középosztálynak a hadikölcsönjegyzések révén való nagy elszegényedése
