Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

. 226 Az országgyűlés képviselőházának 27U kamarában a velem • közölt hivatalos adatok szerLüt 64% a zsidó. (Radocsay Lalzló igazságügy miniszter: 50.1%! — Meskó Zoltán: Ciánozás után!) Az országban valamivel jobb az arány, de ott is 50%-.nál több a zsidó ügyvédek száma. Pedig a számbelileg kisebbséget jelentő, de az erkölcsiekben többséget alkotó keresztény ügyvédség alig-alig fogja ezt a terhet elbírni. Ez viszont a törvényjavaslat eredményét károsan fogja befolyásolni és amitől én nagyon félek, sok keresztény kartársam fog abba a helyzetbe kerülni, hogy a törlés veszélye fenyegeti és akkor megint karitatív úton r kell megpróbálni rajtuk segíteni. (Radocsay László: De mindig segítünk rajtuk!) Igen, de sajnos, az a baj, hogy karitatív segítségre van szükség, mert nem tudják megkeresni azt, amit kellene keresniök. Itt a baj. Én tudom, hiszen ezért az igaz ságügyminiszter úrnak hálás vagyok, hogy a kamarák rendelkezésére bocsát egy alapot és ezzel ez a segítség megtörténhetik, de engedelmet kérek, a magyar ügyvédség szempontjából mégis csak az volna a fontos, hogy nekünk semmi segítségre ne legyen szükségünk, mindent a magunk becsületes munkájáyal, tudásával tudjunk megszerezni önmagunk és családunk részére. Ez egészen világos. Attól félek, hogy megint egy csomó keresztény kartárs kerül a törlés veszélyébe, mert eanek a törvényjavaslatnak az a szankciója, mint a nyugdíjintézetről szóló másik törvénynek, hogy ha valaki mem fizeti meg a járulékot másfél éven keresztül, akkor törlik az ügyvédek közül, tehát elveszti a kenyerét. Ez_ a legsúlyosabb szankciók egyike. Más adófizetésnél ez nincs. Ha valaki nem fizeti az adót, végrehajt ják, stb. Az ügyvédségnél ez nem így lesz, ha ebből a javaslatból törvény lesz. En egyébként helyeslem, tehát nem támadom magát ezt a rendelkezést, de ha a javaslatból törvény lesz, ez azt jelenti, hogy azt az ügyvedet, aki ezt a járulékot nem fogja megfizetni, törölni fogják és az elveszíti kenyeret, az nem ügyvédkedhetik Magyarországon. Ha ezt tudjuk és

# azt is tudjoik, hogy ebben a tekintetben a miniszter úr egészen kitűnően van informálva, mert, sajnos, a panaszok nagy része hozzá özönlik, tehát ő tudja nagyon sok keresztény kartárs siralmas helyzetét, akkor mégis gondolkodni kell azon, hogyan lehetne segíteni, hogy ez a törvényjavaslat célját is elérDe, másrészt a keresztény ügyvédség, a számbelileg kisebbségben lévő keresztény ügyvédség se kerüljön veszélybe. Ez a keresztény ügyvédség megérdemli a támogatást és a sorsáról való gondoskodást, mert én nyugodt lelkiismerettel állítom — és ez't nemcsak # az én ügyvéd-képviselőtársaim fogják osztani, hanem azt hiszem, mások is osztják — (Meskó Zoltán: Az összes alperesek is! — Derültség.), hogy a leggyengébb keresztény ügyvéd is van olyan jó, mint a legjobb zsidó ügyvéd. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megmondom, miért. Azért, mert a keresztény ügyvédben van hit (Meskó Zoltán: Ügy van!) és a hit folytán van benne küzdőképesség, amikor nem nézi az anyagi előnyt, amely az ő munkájából részére fog jutni, hanem nézi a célt, hogy itt egy embernek igaza van, ezt az igazságot érvényesíteni kell, ez a hit tehát mindennél erősebbé teszi a keresztény ügyvédet a zsidó ügyvéddel szemben. (Meskó Zoltán: Azt hiszi, hogy behajtja a követelését!) Ha tehát ez így van és ha a keresztény ügyvédség a hiten túl szellemileg is kiválóan ülése 194-2 június 30-án, kedden, felkészült, mégis miért maradt le a zsidókkal való versenyben? (Meskó Zoltán: Mert lelkiismerete van!) Méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam, hogy azért maradt le a zsidókkal való versenyben, mert éppen a versenyt és a módszereket nem bírja. Méltóztassék megengedni, hogy errevonátkozólag az ügyvédi kamarák országos bizottságának a miniszter úrhoz intézett felterjesztéséből egy részt felolvassak. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A zsidó ügyvédek magatartása nemcsak a magasabb jogi tudású ügyvéddel szemben védtelennek jelentkező jogkereső közönségre volt káros, hanem méltán váltott ki keserűséget a kar keresztény magyar tagjaiból, akik hasonló úton a zsidó ügyvédeket nem követhették s akik etnikumuk parancsára hallgatva, a pereket oly bőven nem bugyogtathatták, mert törvényellenes igény ellátására nem vállalkoztak és hivatásuk közben is mindig felük érdekében, saját érdekeik ellenére jártak el s gyakorta a költséges peres eljárás helyett az egyességi utat választották. Diszharmónia és egyenlőtlen verseny jelentkezett tehát a zsidó ügyvéd és a keresztény ügyvéd között, amelynek következménye az lett, hogy az erkölcsileg nem elég erős ügyvéd esetleg követte a zsidó ügyvéd példáját, másfelől a töretlen erkölcsű keresztény ügyvéd inkább r kiszorult a kereső területről. Hozzájárult^ még ehhez különösen az, hogy a gazdasági élet túlnyomó részben a zsidóság kezében volt és ezek kizárólag a saját fajtájukbelit foglalkoztatták, hogy faji összetartozandóságuknál fogva gazdasági hatalmukkal, ismeretkörükkel és közismert rábeszélőképességükkel azon igyekeztek, hogy EL jogkereső közönséget egyenesen a zsidó ügyvédek irodájába vigyék; nem volt hiányos etekintetben a megfelelő reklamirozás sem. A keresztény magyar ügyvéd tartózkodásánál fogva sem tudta ezt a versenyt folytatni, mert a reklamirozás önbecsülésétől távol állott s nem tudta igénybevenni azokat a különböző fortélyokat, amelyek mind segítői voltak annak, hogy még a keresztény magyar társadalom tagjai közül sokan és a iföldmivesosztálynak igen jelentős része a zsidó ügyvédek irodájába került. Ennek további következményeként jelentkezett azután, hogy a kari erkölcsöket szigorúan mértéktartó keresztény magyar ügyvéd munkaköre megcsappant. A megélhetéshez szükséges kenyerét is nehezen tudta megkeresni a nemes hivatása szerint az élen •• kellett volna állnia, hogy példaképül szolgáljon a magyar ügyvédség évszázadokon át átmentett hagyományainak, etielyett mindinkábh háttérbe szorult és a jogkereső közönség, mind pedig a magyar társadalom az élen és a keresettség első vonalában zsidó ügyvédeket látott és indokolhatatlan ösztönből sokan arrafelé igazodtak«. T. Ház! Ezt az országos bizottság állapítja meg, de sajnos, megállapíthatjuk nemcsak mi ügyvédek, hanem megállapíthatják a Ház többi, nem ügyvéd tagjai is, hogy ez így van. Bizony elég sajnálatos, hogy a földmívesosztály legnagyobb része zsidó ügyvédek markába került. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Ügy van! Kiforgatják őket!) Magamnak is volt dolgom ilyen kiforgatott ügyfelekkel, akik akkor, amikor már minden összeomlott a fejük felett és amikor cserben hagyta őket a zsidó ügyvéd, hozzám jöttek vidékről Budapestre, hogy én próbáljak rajtuk segítemL Saj-