Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

222 Az országgyűlés képviselőházának &7U gondolást vetni, azért, mert pénzügyi technikai keresztülvitele megoldhatatlannak látszott és így maguk az ügyvédi kamarák is elfogadták a javaslatban foglalt megokolást. A Budapesti Ügyvédi Kamara, az ország legnagyobb ügyvédi kamarája ugyanúgy határozott ebben a kérdésben, hogy ne a kereseti adó legyen az irányadó, a jóléti hozzájárulás megállapítását maguk az ügyvédi kamarák eszközöljék, tagjaik vagyoni helyzete és kereseti viszonyaiknak gondos mérlegelésével, azonban ez lényegében fedi a javaslat elgondolásait, mert hiszen a keresetiadó alapok rendszerint kifejezik az ügyvédi kamara tagjainak teherbíróképességét. A debreceni, egri, győri, kaposvári, kalocsai, nyíregyházai és szolnoki ügyvédi kamarák pedig kifejezetten a javaslatban foglalt megoldás mellett nyilatkoztak meg. Ezután vette tárgyalás alá a kérdést az ügyvédi kar csúcsszervezete, az Ügyvédi Országos Bizottság és valamennyi kamara kiküldötteinek hozászólása után egyhangúlag magáévá tette a javaslatban foglaltakat és kérte az igazságügyminiszter urat, hogy ezt a javaslatot terjessze minél előbb a törvényhozás elé. Ez a javaslat meg is felel az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet felállítását elhatározó elgondolások alapjainak és a mai korszellemnek is. Alapja a kartársi szolidaritás. a közösségi elgondolás: a kényszertagság, azaz a kötelező fizető tagság mellett a kötelező jóléti hozzájárulás és a kölcsönösség, hogy akinek nagyobb a teherbíróképessége, az többet fizessen, nagyobb összeggel járuljon hozzá érdemes, tisztességes kartársai helyett is, akik mostoha egyéni viszonyaik folytán esetleg még nyugdíjintézett tagsági díjaikat is csak nagynehezen tudják előteremteni és befizetni. És jellemzi az egész elgondolás a tisztes magyar ügyvédi kart is, amikor a legmostohább körülmények között is elsősorban maga kíván segíteni ellátatlanjai szomorú helyzetén. T. Képviselőház! A törvényjavaslat módot ad arra, hogy az ügyvédek önmegadóztatása útján a nyugdíjintézet jövedelme mintegy évi hat-hétszázezer pengővel .növeltessék és ezáltal az eddigi évi 720 pengős törzsellátmány összege évi 1800 pengőre legyen felemelhető. Tudom, hogy ez az összeg sem az, amely a magas intellektuális fokon álló és előkelő társadalmi pozíciót betöltő hivatás tagjai számára megfelelő ellátásnak volna mondható, de mégis inkább lesz magja egy szerény létfenntartás lehetőségének, mint az eddigi, szinte szégyenletesen kevés havi 50—60 pengő. Reméljük azonban, hogy idővel mégjobban fog javulni a helyzet. Én ezzel a reménységgel fordulok teljes bizalommal az igazságügyminiszter úrhoz, kérve annak megfontolását, hogy az 1939. évi IV. te, végrehajtása során alakult visszás helyzet mielőbbi kielégítő megoldása^ már csak ebből a szempontból is sürgősen kívánatos. T. Ház! Ma az a helyzet e tekintetben, hogy a felír zabaduit területeken az ügyvédi kamaráknak csak az 1939 :IV. te.-ben megállapított százalékban lehetnek és vannak zsidó tagjai, míg az úgynevezett Csonka-Magyarországban sok helyen még mindig 40—60%-ba»n zsidószármazású ak az ügyvédek. Ezzel kapcsolatban azonban még többet is kell kérnem az igazságügyminiszter úrtól. A ülése 191f% június 30-án, kedden. Magyar Ügyvédek Nemzeti Szövetségébe, a Müné.-be tömörült magyar ügyvédek nevében is mély tisztelettel kérem, hogy ennek az egyesületnek az e tárgyban tett felterjesztéseit tegye megfontolás tárgyává és akár rendeleti úton, akár, ha ez szükséges, egy »novella alkotásával egyenrangúsítsa újból a magyar, ügyvédi kart, a magyar bírói és közjegyzői karral, amelyeknek már nem lehetnek zsidó tagjai. (Ügy van! a jobbóldalon.) Kérem továbbá, hogy a nyugdíjintézetnek tegye lehetővé a miniszter úr azt is, hogy az 1941 :XV. te. meghatározása szerint zsidó személyek által tényleg befizetett tagdíjakból díjtartalékukra eső részt visszautalhassa és akkor a mostani javaslattal teremtett fedezetek a magyar ügyvédek ellátatlanjainak biztos megélhetést fog jelenteni. Annak tiszteletteljes megjegyzése mellett, hogy idevonatkozó javaslataimat a részletes tárgyalás során fogom előterjeszteni, a javaslatot pártom nevében is magamévá teszem és elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! Tökéletesen egyetértek az előadó úrral, amikor azt mondja, hogy az ügyvédség hivatás. Az ügyvédség valamikor tényleg hivatás volt, de sajnos, a liberális rendszer következtében betörő zsidóság az ügyvédséget foglalkozássá és mesterséggé tette. Az ügyvéd valamikor fogalom volt. Nemcsak az ország nagyjai kerültek ki az ügyvedek közüL hanem a bíráskodás is az ügyvédek kezében .nyugodott; a magyar jogrend jóformán az ügyvédek becsületességén, jogi tudásán fordult meg. Az ügyvédség olyan tiszteletreméltó hivatás, amely az állam részéről mindenképpen megbecsülést és támogatást érdemel. Sajnos, az utóbbi évtizedekben kritikában, jogos, jogtalan támadásban részesült a magyar ügyvédség és szenvedett emiatt ok nélkül, alap nélkül, azért, mert voltak olyan zsidó ügyvédek, akik a hivatásból mesterséget és harácsolási alkalmat teremtettek. A leghelyesebb, ha az ügyvédi hivatás lényegéről az ügyvédi kamarák országos bizottságának, tehát a magyar ügyvédség legmagasabb testületének véleményét ismertetem, amely a következőképpen szól (olvassa): »Az ügyvédi hivatás lényege a jogrend által engedett és védett jogi érdek védelme úgy magánjogi, mint bün tetpjogi vonalon. Természetszerű, hogy ezt a feladatát híven és a magyar törvények szellemében csak úgy oldhatja meg, ha csupán oly érdek szolgálatába szegődik, amely a fennálló törvényekkel összhangban áll és ennek védelmében, illetőleg kivívása céljából csakis a jogrend által engedett eszközöket veszi igénybe«. Ez a fontos: csak olyan igényt vehet védelmébe a hivatása magaslatán álló ügyvéd, amely a magyar hazával, a magyar törvényekkel összhangban áll és csak olyan eszközöket vehet igénybe ennek az igénynek érvényesítése érdekében, amelyek nemcsak az írott, hanem az erkölcsi törvényekkel is tökéletes összhangban állnak. (Ügy van! Ügy va,n!) Ez volt valamikor az ügyvédség és ma is ez a magyar, a keresztény ügyvédség. T. Ház! Ugyanez az országos bizottság álla-