Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-274

Az országgyűlés képviselőházának 274. pítja meg a következőket (olvassd): »A magyar ügyvédség büszkén vallja, hogy ezzel« — tudniillik az ilyen cselekedeteivel — »a magyar fajta védelmében sokat tett nemcsak a háborúkat megelőző évszázadokon át, hanem még az elszakított részeken a kisebbségi sorsban is. A 22 éves elszakítás ékes tanúbizonysága annak, hogy az elesett és meggyötört magyarság legerősebb támasza a magyar és keresztény nemzeti hagyományokon növekedett magyar keresztény ügyvédség volt«. Én azt hiszem, erdélyi, délvidéki és felvidéki képviselőtársaim igazolhatják, hogy a keresztény magyar ügyvédség a megszállás súlyos idejében hivatása magaslatán állott és lelkével, szívével, tudásával és bátorságával szolgálta az örök magyarság érdekeit. (Igaz! Ügy van!) Nemcsak a megszállás idején van ez így, nemcsak az idegen elnyomás idején van ez így, ha.nem mindig úgy van, hogy a keresztény erkölcsökön felnevelkedett ügyvéd bátran védi a kicsit, az elhagyatottat, a jogtól megfosztottál, a jog útvesztőjében járatlant. Ez a magyar ügyvéd legszebb és legtiszteletreméltóbb hivatása és ezt mindenkinek meg kell beesülnie és majd, ha a magyar ügyvédség megszabadul a zsidóságtól, amely az üzletes szellemet hozta be az ügyvédség inemes épületébe, akkor a magyar ügyvédség ilyen is lesz. Akkor nem fog számítani az az egy-két kivétel, aki majd mégis támadja az ügyvédséget, mert összeütközésbe került a joggal és az ügyvéd részéről törvényes támadásban volt része. Mert hiszen olyan ellenérzés is van az ügyvéddel szemben, hogy ha például valahol nem helyesen alkalmazták mondjuk a közigazgatás terén a jogszabályt és az ügyvéd védelmébe veszi a kártszenvedettet, ezért az illetőnek, aki a jogszabályt helytelenül alkalmazta, kellemetlenségei támadnak, és természetesen rossz emlékei fűződnek az ügyvédséghez. De végre is az ügyvédséget nem a jogba ütközők szemszögéből kell megítélni, hanem azoknak a szemszögéből, akik a jogot a magyar haza nagyközössége szempontjából alkalmazzák, illetőleg alkalmazását ellenőrzik és akiknek ez javára szolgál. Ha az ember meggondolja, tulajdonképpen szörnyű tragédia az, ami a magyar ügyvédséggel éppen a liberális rendszer és a zsidóság következtében történt. Egy tiszteletreméltó hivatásból jóformán üldözött, megvetett foglalkozás lett. Jól emlékszem arra, amikor ügyvédjelölt lettem, milyen hallatlanul rosszul érintett, amikor a tárgyaláson először láttam, hogy voltak egyesek, akik fegyelmezetlenül könyökölve rendetlenkedtek a tárgyalóteremben és láttam, hogy milyen nehéz annak a bírónak rendet teremteni. Akkor megértettem azt, amikor én bementem, engem nem fogadtak úgy, mint ahogyan érzésem szerint fogadni kellett volna, nem fogadtak, mint egy egyenrangú kollégát, hanem mint egy kellemetlenkedő, okvetetlenkedő valakit. Ennek oka az volt, hogy a zsidó ügyvédség nagy része nem viselkedett sem a tárgyalóteremben, sem azonkívül úgy, hogy azért a tiszteletet a maga részéről megkövetelhette volna. Borzasztó baj volt ez azért is, mert a zsidó ügyvédség metódusait — és ezt köteles objektivitással kénytelen vagyok megállapítani — sajnos, több keresztény kolléga is átvette, tehát a rossz példa romboló hatása érvényesült a keresztények egy részénél is, hála Istennek, kevésnél, de érvényesült. A rossz példának a hatása az, ami miatt is szeülése 1942 június 30-án, kedden. 223 rény felfogásom szerint, sürgősen intézkedni kell. Hogy ismét ne én mondjam el a zsidó ügyvédség hibáit és romboló hatását a keresztény ügyvédségre, idézem a budapesti ügyvédi kamara választmányának egyhangú határozatát, amellyel felírt az igazságügyminiszter úrhoz a numerus nullus érdekében és ebben a következőket mondja. (Olvassa): »Nagyméltóságod előtt nem kell bizonykodnunk, hogy az a szellemiség, amely a zsidóságot világszerte jellemzi, mennyire él a hazai zsidó ügyvédségben is. Közönségesen ismert tulajdonság a zsidóságnál az anyagiasságnak, a pénznek, anyagnak minden fölé, az igazság, becsület, erkölcs fölé helyezése különösen akkor, ha nem a saját fajtájából származóval áll szemben. Ennek a lelkiségnek és szellemiségnek kiélésére külön őskép bőséges tér nyílik az ügyvédi hivatás körében és mi, gyakorlati jogászok fájdalmas gyakorisággal látjuk sokszer a legtisztább erkölcsi és anyagi igazságnak alulmaradását a zsidó technika, erőszak, furfang, eszközökben nem válogatós ügyirányítás és mindezzel párosultan a törvény hiányosságainak, egyes alakiságok valóságos megnyergelésének következtében.« Ieren, az igazság sokszor elvész a jog útvesztőiben. Az igazságnak ezt az elvesztését a zsidó ügyvéd, technika, furfang, a ravasz ügyii ányítással tényleg el tudta érni. Az ország legnagyobb ügyvédi kamarájának, a budapesti kamarának ez a megállapítása különösképp igazolja azt, hogy a zsidó ügyvédség romboló hatással volt a keresztény ügyvédségre, egyúttal romboló hatással volt az igazság érvényesülésére is. De tudom idézni az ügyvédi kamarák országos bizottságának errevonatkozó feliratát a miniszter úrhoz, amely a következőket mondja (olvassa): »Mennyire különös, hogy a keresztény házaspárok közti bon'tópernek igen nagy részét zsidó ügyvédek viszik, akik ahelyett,, hogy a keresztény erkölcsöknek megfelelően a házasság fenntartása érdekében működnének közre, éppen ellenkezőleg, a házastársakát egymástól mindinkább elidegeníteni, köztük az ellentéleket mélyebbre vájni igyekeznek, hogy ezáltal a maguk számára több munkaalkalmat és anyagi hasznot biztosítsanak. A családok tagjai közt esetlegesen felmerülő vagyoni vitákat nem elsimítani, hanem elmélyíteni igyekeztek, úgyhogy ez az érdekeiken túlmenően a családok közti tarthatatlan viszonyra vezetett, sőt a gyűlöletet kiváltani igyekeztek, hogy mindez további beavatkozásnak lehessen tárgya és munkát szerezhessenek. A maga részéről a keresztény magyart soha nem ismerte fel testvérének és fajtájabeüjenek, mert ettől elkülönítetten zárt fajiságot élt a többi zsidókkal, akikkel szemben egészen másképp viselkedett, mint a számára csak jövedelemforrását képező magyarsággal szemben«. T. Ház! Ezek az indokolások, amelyeket előkelő testületeknek, az ügyvédség legmagasabb fórumának, az országos bizottságnak és a legnagyobb ügyvédi kamarának, a budapesti ügyvédi kamarának a miniszter úrhoz intézett felterjesztéséből olvastam fel, azt hiszem, kommentárra nem szorulnak, ezek igazolják azt a tételemet, hogy a magyar ügyvédség hivatásrendje feltétlenül megszabadítandó a zsidóságtól, mert az ügyvédség tekintélyének, megbecsülésének pusztulása fog bekövetkezni,