Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-274
Az országgyűlés képviselőházának 271*. i és Nyugdíjintézet arra, hogy a járulékok befizetését megszüntesse. A járulékok befizetésé; nek megszüntetése meg is történt. Az 1928. évi XI. te. ismét államsegélyt biztosított ugyanaz Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére, ez azonban olyan kismértékű volt, hogy ebből az intézet nem teljesíthette azokat a feladatokat, amelyeket az 1908. évi XL. te. céljául kitűzött. Az államsegély, az állami hozzájárulás felemelése nem volt lehetséges egyrészt az állam akkori mostoha viszonyai miatt, másrészt pedig amiatt, mert akkor esetleg az egyéb önálló foglalkozási kamarák vagy egyesülések is követelhettek vagy kívánhattak volna állami hozzájárulást. 1930-ban két miniszteri rendelet intézkedett arról, hogy az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet működése lehetségessé váljék: az egyik a közmegbizatásban eljáró ügyvédekre vonatkozólag a közmegbizatásért járó összeg bizonyos hányadára kötelezőleg kimondotta, hogy azt köteles az illető ügyvéd az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére befizetni, a másik intézkedés . pedig arról szólott, hogy az ügyvédi meghatalmazásért lerótt illetéknek egy bizonyos százaléka az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére fizettessék ki. Ezek az intézkedések sem voltak azonban elegendők arra, hogy az Intézet eleget tudjon tenni az 1908. évi XL. tejben lefektetett szép alapelveknek. Az ügyvédség köréből indult ki az a gondolat, hogy az ügyvédek önadóztatása révén emeltessék fel az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapja. Ezt a gondolatot az igazságügyi tárca magáévá tette, amikor ezt a törvényjavaslatot elkészítette és tárgyalás végett a Ház elé juttatta. Elfogadta és magáévá tette az igazságügyi kormányzat ezt az elgondolást annál is inkább, mert ez az elgondolás szociális jellegű, tehát közérdeket szolgál. Szociális ez a törvényjavaslat kettős vonatkozásban is, egyrészt azért, mert a munkaképtelenné vált vagy elaggott ügyvédeknek, továbbá az elhalt ügyvédek özvegyeinek és árváinak siet segítségére, másrészt pedig a járulékok fizetésénél a keresetiadó-alapot veszik figyelembe, ami már magában véve is szociális jellegű, mert hiszen a kevesebb kereseti adót fizető ügyvéd természetesen kevesebbel köteles hozzájárulni ehhez az alaphoz; de még továbbviszi ez a javaslat ezt a progresszív megadóztatást azzal, hogy kevesebb kereseti adó után kisebb százalékií, nagyobb kereseti adó után pedig százalékosan is magasabb hozzájárulást kíván meg. Ilymódon a több jövedelemmel rendelkező ügyvéd százalékos arányiban is töhbet tartozik az alapra befizetni, mint az, akinek kevesebb a jövedelme. Miként már említettem, ez a törvény : javaslat a számítások szerint körülbelül évi 700.000 pengővel növelné meg az intézet alapját, amely 700.000 pengő nem a törzsellátást növelné, hanem ennek segítségével a javaslat bizonyos korpótlék növelését kívánja elérni és ezenkívül emelni kívánja az ügyvédi özvegynek és rokkantaknak az intézettől nyerendő járulékát. Ennek a javaslatnak kapcsán elismeréssel kell megemlékeznem az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet vezetőségéről, amely a háború után bekövetkezett gazdasági válságok ellenére is olyan mértékben tudta átmenteni az intézet vagyonát, hogy ma az—a helyzet, hogy ha az úgynevezett második .zsidótörvényben megállapított 6%-os ügyvédi letése 19%2"június 30-án, kedden. 221 szám egyik napról a másikra bekövetkeznék és így a testületből kiváló ügyvédek már eddig befizetett járulékait az intézetnek egyik napról a másikra vissza kellene fizetnie, akkor sem állana megoldhatatlan feladat előtt az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet. T. Ház! Ez a javaslat, amely előttünk fekszik, az ügyvédségnek egyik régi óhaja. Egyrészt ezért, másrészt azért, mert a javaslat — mint kifejtettem — több vonatkozásban is erősen szociális jellegű, hálás t köszönetemet nyilvánítom az igazságügyminiszter úrnak és munkatársainak a javaslat elkészítéséért és benyújtásáért. A javaslatot elfogadásra ajánlom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: vitéz Váczy György ! Elnök: vitéz Váczy György képviselő urat illeti a szó. vitéz Váczy György: T. Képviselőház! Őszinte és igaz örömmel fogadom el ezt a javaslatot. Magam is a magyar ügyvédi kar tagja, sőt több mint két évtized óta gyakorló ügyvéd vagyok és mint az ügyvédi országos bizottság tagja, jól tudom, hogy a magyar ügyvédek hivatásszervezeteinek, a magyar ügyvédi kamarák 'többségének # egyenes kívánsága volt ennek a törvényjavaslatnak benyújtása. Az előadó úr részletesen ismertette a javaslat szükségességét. A javaslat indokolása is kifejti, hogy az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet miért nem tud eleget tenni annak a feladatnak, amiért az 1908:XL. te. megalkotta. Mindannyian tudjuk, hogy a békeévekben a nyugdíjbiztosításra gyűjtött vagyon elveszett hadikölcsönkötvéinyekben, koronajáradékokban és záloglevelekben, amelyben a gyűjtött vagyon a törvényes rendelkezések értelmében elhelyezendő volt. És bár az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet az aránylag magasan megállapított tagsági díjakból és az államháztartás helyzetéhez mért mindenkori tiszteletreméltó összegű államsegélyekből globálisan igen nagy összegeket fizet ki az ügyvédi kar ellátatlanjainak, mégis teljesítőképessége — az ügyvédi kar társadalmi helyzetéhez viszonyítva — abszolút elégtelen. Ezért fordult az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet — és hivatásszervezetei útján maga az ügyvédi kar is -- az igazságügyi kormányzathoz és kérte ennek a javaslatnak a benyújtását. A javaslat célja, hogy az ügyvédség önmegadóztatása révén az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet bevételei erősen felfokoztassanak és így az intézet ellátásait és juttatásait jelentősen fokozni legyen képes. Az e tárgyban megtartott ügyvédi érdekképviseleti megbeszéléseken kétféle megoldasd lehetőség merült fel e cél elérésére. Az egyik elgondolás az volt, hogy a törvénykezesi illetékek után; vezettessenek be százalékos pótlékolások, a másik .pedig, az, a mód, amelyet ez a javaslat kívánt életbeleptetni, hogy maguk az ügyvédek fizessenek kereseti adóalapjuk bizonyos százalékában megállapított összegeket — jóléti hozzájárulás címén — az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet pénztárába. Ezeken az előzetes tárgyalásokon kitűnt, hogy bár rokonszenvesebb lett volna az ügyvédek szélesebb rétegeinek a törvénykezési illetékek pótlékolása, mégis el kellett ezt az, et33*
