Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

2 H Az országgyűlés képviselőházának 27 S. ülése 19 U2 június 26-án, pénteken. tatás, nem megnyugvást, hanem újabb feszült­ségeket eredményezett vtolna Ez meggyőzött en­gem arról, nem ezen az úton kell a rémé diu mot keresni és ezért a hadipótlék felemelésével pró­báljunk legalább formálisan elismerni és csök­kenteni a sérelmet. vitéz Horváth Ferenc képviselő úr azt kí­vánta, hogy ne az 50 százalékos rokkant zsidók, hanem csak a 75 százalékos és ennél magasabb százalékú rokkantak mentesíttessenek a kise­gítő munkaszolgálat alól. Azt hiszem, hogy itt nem volna helyes mérlegelni és kicsinyeskedni­Az az 50 százalékos hadirokkant zsidó, akinek egyik alkarja, vagy alsó lábszára hiányzik, úgysem teljesíthet számottevő munkát, nem volna helyes, ha ezeket is kény szeri tenők^ a munkában való részvételre. Méltányosnak lát­szik tehát az 50 százalék mellett megmaradni. Magamévá teszem azonban a másik javaslatát. Meg kell vizsgálni, hogy a háborúban érdeme­ket szerzett zsidók nem lettek-e közben érdem­telenek a kivételezésre. A képviselő úr vetette fel a tűzharcos, a vi­tézi és a rokkant jel vények hadiüzemekben való viselésének engedélyezését. Tény az, hogy min­denféle jelvény viselését különböző okokból je­lenleg a hadiüzemekben eltiltottuk. Nem lá­tom azonban akadályát annak, hogy azok a jelvények, amelyek kifejezett katonai utalást jeleznek, viseltessenek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Tulajdonképpen a mai háborús viszonyok között előnyt is jelentene, ha a mun­kások vezetői láthatják munkásaiknál azt, hogy közülük melyik volt katona, melyik vi­téz, melyik tűzharcos. Bartha Ignác képviselő tír többek kozott azt a kívánságát fejezte ki, amihez később Palló Imre képviselő úr is csatlakozott, hogy gondoskodnunk kellene a leventék cipővel való ellátásáról. Azt hiszem, közülünk senki sincs, aki jobban lenne meggyőződve a kérdés fon­tosságáról, mint én. A helyzet ma m, hogy még a ténylegesen szolgáló katonáknak és a fontos honvédelmi munkát végző munkásoknak, a hadiüzemekben dolgozó embereknek is nehezen tudjuk megszerezni lábbelit, úgyhogy ebben a tekintetben, sajnos, nem tudom a t. Házat nagy reményekkel kecsegtetni. Baky László képviselő úr kifogásolta, hogy a zsidó munkaszázadok tagjai vásárlásaikkal az árakat felverik, továbbá, hogy a táborok sokszor autón érkező látogatói, kellemetlen közfeltűnést keltenek! Köszönöm ezt a figyel­meztetést. Bár ebben a tekintetben megfelelő tilalmak és korlátozások állanak fenn, a kér­désnek utána tflogok nézni. (Maróthy Károly: Sok baj volt ezekkel a zsidó századokkal!) Ami a képviselő úrnak a házfelügyelőkre vonatkozó javaslatát illeti, vagyok bátor utalni arra, hogy a mai újságokban már meg­jelent erre vonatkozólag egy kezdeményező kí­sérlet — más mód egyelőre nem állt rendelke­zésemre. Remélem, hogy ennek a társadalmi úton való felhívásnak és támogatásnak, amit képes vagyok nyújtani, meglesz a szükséges eredménye. (Helyeslés.) Csorba Sándor képviselő úr a 9. §-t kifogá­solta azért, mert ez a szakasz a honvédelmi mi­nisztert a két évet leszolgált katonák vissza­tartására biztatja. A képviselő úr maga volt szíves megemlíteni, hogy az alaptörvény is felhatalmazza a minisztert arra, hogy a repü­lőket kivéve, két év után szabadságolhatja a katonát. Közben, a viszonyok úgy alakultak, hogy a repülőkön kívül más csapatoknál is kénytelenek voltunk- a kiképzés .érdekében két év után a katonákat visszatartani. Ezért járul­tam hozzá ennek a szakasznak a novellába való felvételéhez és ezzel a tényleges helyzetet kívántam kodifikálni. E szakasszal megakadá­lyozni akarom azt, nehogy kifejezetten a repü­lőket és csak a repülőket említse a honvédelmi törvény hároméves szolgálati kötelezettséggel és ezáltal a repülőkhöz való jelentkezés meg­csappanjon, éppen most a mai időkben, amikor a repülés fejlesztésére a legnagyobb szük­ség van. A képviselő úr felszólalásából bizonyos bi­zalmatlanságot vélek kiolvasni s éppen ezért kénytelen vagyok a javaslat e szakaszának el­fogadását most már bizalmi kérdésnek tekin­teni. Kijelentem, hogy — amennyiben a t. Ház a kérdésben nem így döntene — egy pillanatig sem fogok habozni, személyemet illetőleg a konzekvenciát levonni. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Maróthy Károly: Miért nem mondja ugyanezt például a pénzügy­miniszter! — Egy hang a szélsőbctloldalon: Ez egy miniszter!) A leventekötelezettség teljesítésénél a kép­viselő úr kifogásolta azt, hogy a honvédelmi igazgatás rendelkezéseiben nincs eléggé tekin­tettel a mezőgazdaság érdekeire. Mélyen t. Kép­viselőház» a pártértekezleten, ahol először volt alkalmam ezt a javaslatot bemutatni, hossza­san beszéltünk erről a kérdésről. Tudom és el­ismerem, hogy a leventekiképzés és a mezőgaz­dasági érdekek, különösen tanyavidékeken, ahol a leventéknek már az összeszedése is időbe kerül, bizonyos mértékben ütköznek egymás­sal. Keresni kell azonban olyan megoldást» amely mind a két fontos érdeket a lehetőség szerint kielégíti. Itt kijelentem, hogy csak kompromisszumos megoldás lehetséges, mert hiszen, azt hiszem, senki sem fogja követelni a t. Házban, hogy a mezőgazdaságban dolgozó le­ventéknél a kiképzést hanyagoljuk el, vagy szüntessük be, viszont én sem követelem, hogy a leventekiképzés a mezőgazdasági munka és a mezőgazdasági termelés rovására menjen. (Él­jenzés balfelbl.) Senki sincs, aki ma a mezőgaz­dasági termelést annyira fontosnak tartaná, mint én, aki tudom, hogy a honvédség eredmé­nyes működéséhez a mezőgazdasági termelés az egyik legfontosabb előfeltétel. (Éljenzés bal­felől.) Az értekezleten is megígértem már, hogy azokra a helyekre, ahol különösen nehéz viszo­nyok vannak, a helyszínen vizsgáljuk meg a helyzetet és a helyi ismeretekkel biró illetékes szervekkel próbáljunk, a helyi viszonyoknak lg jobban megfelelő megoldást keresni. Egyéb­ként utalok arra, hogy a mezőgazdasági vidé­keken a leventekiképzés április 15-étől június végéig csak olyan mértékben hajtandó végre, hogy az ne sértse a mezőgazdaság érdekeit. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Különben a gaz­dasági felügyelő kérheti a leventekiképzésnek ideiglenes szüneteltetését közvetlenül a járási leventeparancsnoktól, aki jogosítva van ebiben a kérdésben intézkedni. (Általános helyeslés.) Csak vita esetén dönt a hadtestparancsnokság­nál beosztott leventeparancsnok. Megvan tehát ma is a lehetősége, hogy a fontosabb mezőgaz­dasági munkák idején az ott nélkülözhetetlen leventék a leventekiképzéstől mentesíttessenek. (Helyeslés.) [Hozzáteszem, hogy a július 1-től szeptember kéig minden évben amúgyis szü nétel a leventekiképzés, azonkívül a múlt év­ben az őszi vetések idejében hasonló ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom