Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

Az országgyűlés képviselőházának 27$. megérdemlik a nagyobb gondoskodást. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igyekeztem a javaslatban ezt @i gondolatot is minél jobban kifejezésre juttatni. Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek most az elhangzott felszólalásokra. Mindenekelőtt hálás szívvel nyugtázom azokat a meleg elismerő szavakat, amelyekkel minden egyes felszólaló megemlékezett a harctéren küzdő csapatainkról. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Köszönöm az előadó úr gyönyörű beszédét, igaz örömmel látom azt a pártérdekeken messze felülemelkedő hazafias szellemet, amely a felszólalásokból kicsendült. A felvetett részletkérdésekre a bizottsági tárgyaláson alkalmam lesz bővebben válaszolni, most tehát csak a legfontosabb akra akarok néhány szóval kitérni. Benkő Géza képviselő úrnak a birtokpolitokára vonatkozó javaslatait, tekintettel arra, hogy azok nem az én tárcám körébe eSnek, illetékes helyre fogom tovább itani. Azt hiszem, a nemzetiségi kérdés helyes megoldásánál — amelyről Benkő képviselő úr szintén szólt — a honvédségnek is fonto« feladata van. Egyrészt a leventekiképzés keretében alkalmunk van a nemmagyar anyanyelvű leventéket is megfelelő hazafias gondolkodásra, hazaszeretetre nevelni, másrészt pedig a katonai szolgálat keretében a bajtársi érzés kifejlesztése ledönti, eltünteti azokat az esetleges sorompókat, amelyek a magyar és nemmagyar anyanyelvű katonák között esetleg még a szolgálatuk elején fennállnak és bajtársakká neveli a magyar és nem magyar anyanyelvű katonák közül azokat, akik a haza érdekeit megfelelően megértik és a haza szolgálatában megfelelően viselkednek. Több szónok hangoztatta a hadisegélyezés és a hadigondozás rendkívüli fontosságát, a hadsereg szelleme és harcképessége szempontjából. Méltóztassanak meggyőződve lenni, senki sem méltányolja jobban ezeknek a kérdéseknek fontosságát, mint éppen én. Rámutatok arra, hogy a kormány elnöke a legutóbbi időkben többször, főképpen a katonák búcsúztatása alkalmával, kötelezettséget vállalt arravonatkozóan, hogy a gondozás tekintetében az itthonmaradottak mindent meg fogunk tenni, ami lehetséges. Remélem, hogy valamennyien egyetértünk ezekben a kérdésekben és meg fogunk tenni mindent, ami szükséges és ami bizony több, mint eddig tettünk. Rá akarok mutatni még arra a tényre is, hogy a közelmúltban a kormány egy táreanélküli miniszterrel bővült, aki kizárólag ezzel a kérdéssel van hivatva foglalkozni. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr működése is előbbre fogja vinni ezt a valóban fontos kérdést. Arra kérem azonba a mélyen t. képviselő urakat, ne méltóztassanak számszerű összehasonlításokat tenni — ami most egyébként közelfekvő lenne az egymás mellett való harcolás folytán — a német és magyar ellátási és gondozási öszszegek között. Nem arra akarok hivatkozni, hogy a német állam lényegesen gazdagabb, mint a magyar állam s ennélfogva megengedheti magának, hogy hadbavonultjainak családtagjairól jobban gondoskodjék* hanem arra alkarok rámutatni, hogy a gondoskodás elvi alapjai mások Németországban, mint nálunk, Magyarországion. Németország azt az elvet tartja szem előtt, hogy a hadbavonult családjának biztosítsa a bevonulás előtti életstandardtat, (Helyeslés.) Tulajdonképpen nagyon helyes és igazságos elülése 19U2 június 26-án

f pénteken. 213 gondolás ez. Sajnos úgy látom azonban, hogy mi ezt nem tudjuk keresztülvinni és így ezért mi osak arról gondfoskodihatunk, hogy a család a létminimumát megkapja, vagyis gondokkal ne küszködjék. (Maróthy Károly: Tíz pengő!) Ez az, amit mi elérhetünk és remélem, hogy el is fogunk érni. Nem új törvényalkotások kellenek e téren, t. Ház, hanem a _ jelenlegi törvényeknek szívvel való végrehajtása. (Helyeslés a baloldalon.) A törvények keretei olyanok, hogy azok keretében mindent — amire képesek vagyunk — megtehetünk, úgyhogy kénytelen vagyok kérni, csak üljünk össze és állapítsuk meg a lehetőségeket amelyeken belül a jelenlegi törvény alapján a kérdést jól és helyesen tudjuk megoldani. (Helyeslés balfelől.) Meg lehet róla győződve a t. Ház, hogy a mindenkori honvédelmi miniszter és a munkatársai ebben a tekintetben kötelességüket teljes mértékben meg fogják tenni. A honvédelmi miniszter e köriben tett javaslatainak határa természetesen végeredményben mindig a-pénz. E javaslatok a jelenlegi pénzügyminiszter úrnál, akiknek szociális gbndolkodása, azt hiszem, általánosan ismeretes, megfelelő visszhangra találnak. Csak példaképpen említem meg, a múlt télen a pénzügyminiszter úr jóvoltából 4-5 millió pengőt kaptam, amelyből a tél kezdetén sikerült a hadbavonultak nehezen ellátott és talán fázó és nélkülöző családjainak olyan segélyekét nyújtani, hogy ez a nélkülözéseket majdnem mindenütt 'megszüntette. (Maróthy Károly: Hiába, még mindig nagyon szegényes!) Rámutatok továbbá arra is, hogy a társadalom megértő adakozása folytán a honvédelmi minisztérium kezdeményezéséből sikerült egy tekintélyes alapot teremteni és ezzel a multévi harcok hadiárváinak felnevelése és ellátása felnőtt korukig biztosítva van. (Éljenzés és taps.) Azt hiszem, ha ezen az úton tovább haladunk és ha most az új hadiárvákról is ilymódon próbálunk gondoskodni, biztos vagyok abban, hogy meg fogjuk találni az utat a társadalom szívéhez. A javaslatban igyekeztem azokról az ipari munkásokról gondoskodni, akik a háborúból visszajőve, idehaza az időközben előállott hiányok folytán nehéz viszonyok közé kerülnek. Egy kategóriáról azonban, sajnos, nem tudok és nem tudtam intézményesen gondoskodni és ez a kisiparosok és a kis önálló exigztenciák csoportja, valamint a szabadpályán ' dolgozó intelligencia. Helyes a Benkő képviselő úr által előterjesztett javaslat: alapot kellene teremteni, amelyből azután a szükségletnek megfelelően, egyenként kellene segítségben részesíteni a rászorultakat. Remélem, hogy ebben a tekintetben hasznos munkát végezhetünk. A többi szónokok majdnem valamennyien kitértek a tűzharcosok egyik régi fájdalmának orvoslására. Arra tudniillik, hogy a régi tűzharcos közalkalmazottaknak a katonai szolgálat necsak a nyugdíj szempontjából számíttassék be szolgálati idejükbe, hanem rangsorolásuk szempontjából is. Én ismerem ezt a régi — kénytelen vagyok azt mondani — jogos panaszt. A novellának előkészítése során megkíséreltem a sérelmet legalább az alsóbb fizetési osztályokban bizionyos előléptetési és fizetési javításokkal orvosolni A tárgyalások folyamán azonban rájöttünk arra, sajnos, az idő már túlságosan előrehaladt; 24 évvel az események után vagyunk és a köztisztviselői előlépés igazán komplikált rendszerébe ilyen erőszakos változ-