Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

210 Az országgyűlés képviselőházának 273. latnál is a nők honvédelmi nevelésének mielőbbi általánosítását. Ez a kérdés ugyan a kultuszminiszter úrhoz tartozik, de jellegénél fogva a honvédelmi miniszter úrnak is lényeges köze van hozzá. Kérve-kérem a miniszter urat, méltóztassék az általános, kötelező, tehát nem önkéntes, nem vallásfelekezeti és nemzetiségi részekre szakadó, hanem egységes, általános és egyetemes magyar honleányi gondolatot célzó iskolánkívüli nőnevelést elősegíteni. Mélyen t. Ház! Végül legyen szálbad ismét a be vonultakra, és a hősi halottakra térnem. Kérve-kérem a miniszter urat, méltóztassék a most folyó világháború hősi halottai emlékének megbecsülését hatályosabb módon biztosítani. Két törvényes rendelkezésünk van erre. Az egyik 1917-ből való s a belügyminisztert teszi az ügy gazdájává, a másik az 1924-es, amelyet a honvédelmi miniszter terjesztett be és a hősi vasárnap beiktatásáról szól. Én azon- ' ban, ha szabad, egy xíj gondolattal jönnék, ez pedig a következő. Most az a szokás, — a belügyminiszter úr el is rendelte, — hogy ahol hősi emlékmű van, almost folyó világháború hősi halottainak nedvét rávésik az eddigi hősiemlékműre. Elsősorban megállapítom azt, hogy még mindig nincs minden községben hősiemlékmű felállítva. Méltóztassék a honvédelmi miniszter úr ezt sürgetni, mert úgy látszik a belügyminiszteri ajánlás vagy tanácsolás eddig 20—22 év alatt nem volt elég eredményes. Másodszor nem találom elégnek azt, hogy csak a közös emlékműre vésik be az újaibb hősi halott nevét, mert — ismétlem — a hozzátartozók ugyan a nemzetet, a közösséget így maguk előtt látják, de ugyanakkor ezzel az emlékezéssel a közösség gondolata nem nyúl le hozzájuk. Mély tisztelettel javaslom a miniszter úrnak, méltóztassék a mostani világháborús hősi halottak emlékét megörökítendő terveztetni egy olyan emléklapot, amelybe a lehetőség szerint megnagyítva az illető fényképét is, tegyük be, középre, egyik oldalára kerülne a magyar katonaeszmény dicsőítése, tehát az általános honvédelmi kötelezettségnek mint a legmagasabb nemzeti közkötelességnek leírása; harmadik neszére kerülne az illető személyes haditette, vagy ha más nincs, hadiszolgálata. Ezt az emléklapot bekeretezve, ünnepélyes formában ugyancsak mint nemzeti, honvédelmi ajándékot juttassuk el az illető hősi halott feleségének, anyjának, apjának, gyermekének, hozzátartozóinak, (Élénk helyeslés és taps.) hogy ott függjön, a falon az a kép. így nemcsak a közös emlékoszlopon jelölnénk meg az illető nevét, ahol idővel megfakulhat, hanem a család a maga emlékei között a falon nemzedékről-nemzedékre fogja átadni ezeknek a hősi halottaknak a képét. Hogy ez mennyire szükséges, azt úgy érzem, nem kell bővebben fejtegetnem, éppen azért minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy a közösség és az egyén viszonyát érthetővé és természetessé tegyük. Mélyen t. Ház! Ebből a szemponthói másik gondolatom és javaslatom a következő. Kérem a miniszter urat, méltóztassék egy külön törvényjavaslattal a Ház elé jönni és abban egy úgynevezett »hősi halott-emlékérem« alapítását javasolni, amelyet a hősi halott hozzátartozói kapnának. Az emlékérmet a Kormányzó Ür adományozná. Az özvegy addig viselné, amíg özvegy. Amennyiben az özvegy férjhez megy, természetesen odaadhatja ezt legidősebb fiának. . Ha az illető hősi halottnak több gyermeke van, a legidősebb fiúgyermeke kapja a hősi kereszülése Î9U2 június 26-án, pénteken. tet. Ha leánygyermeke van, az is feltűzheti és ha házasságot köt, a házasságából származott első gyermeknek, a hősi halott első unokájának adhassa, örökítheti át az emlékérmet. Mindent meg kellene ragadni, hogy a sok polgári és katonai kitüntetés mellett a legigazibb áldozatot, a hősi halfott áldozatát is láthatólag, egyénileg beesüljük meg. Az ilyen hősi halott-éremmel kitüntetettek természetesen minden társadalmi alkalommal megfelelő rangsorolást élveznének és megelőznének minden más kitüntetettet, még a háborús kitüntetetteket is. Mólyen t. Ház! Amikor ezeket a javaslatokat teszem, még egy javaslattal szeretném zárni ezek sorát. Kérem a miniszter urat arra, hogy a közösség nyúljon le az egyes ember életébe, hogy a bevonultak hozzátartozóiról is gondoskodjanak. Tudunk hadisegélyről, tudunk arról, hogy a honvédelmi munkaszolgálat keretében segítséget tudunk nekik adni. Jó szót is tudunk adni, de ennél tovább kell mennünk. A honvédelmi miniszter urat kérem, teremtse meg minden nehézséggel szembeszállva azt az ala pot, amelyből mindegyik bevonult magyar családtagja számára eljuttathatja — legalább egy évre — a Katona Újságot. Ez újságban pedig nyissanak egy bővebb családgondozó rovatot. Juttassak el ezenkívül miniden bevonuló hozzátartozójához a nemzet térképét: Nagymagyarország térképét, — ami fillérekbe kerül — juttassák el minden bevonulóhoz a fennálló hadigondozó rendelkezések értelmezését. Az Országépítés pompásan közölte ezt politikamentesen. Minden huzamosabb katonai szolgálatot teljesítő magyar családjához juttassák el megfelelő módon a Kormányzó Ür képét, — vagy az ország térképét,, fölötte a legfőbb hadúr képét — hogy a bevonult családja kiakaszthassa. Ha ezt megtesszük, — néháinyezer pengőibe kerül az egész — száz- és százezer családban fogjuk elmélyíteni a honvédelmi közösség teljességét: a közösségi szellemet. Mélyen t. Ház! Zárom beszédemet és kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ezt a felszólalást megszívlelni és ezeket a javaslatokat, amelyeket azért hoztam most ide, mert ezek megvalósításánál minden nap és hét veszteséget jelent, a körülményekhez . képest teljesíteni, illetőleg megvalósítani szíveskedjék. Zárom beszédemet ismét a katonai szolgálatot teljesítőkről való megemlékezéssel, akik közül az egyik honvéd, aki gránátnyomással volt idehaza, egy kívánsághangversen ven azt mondotta: »Uram...« Elnök: Szíveskedjék a képviselő úr befejezni beszédét. Szabó Gyula: »... mi olyanok vagyunk, mint az alma. Ha az alma lehull is, de az almafai, a törzs megmarad. Megmarad a nem zet, ha az alma el is pusztul és nem lényeges, hogy az almával mi lesz.« A javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot iMvözlik.) Elnök: Szabó Gyula képviselő úr beszéde közben Bodor Márton képviselő úr boldogult Teleki Pál gróf emlékét sértő közbeszólást tett amiért a képviselő urat rendreutasítottam. A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy a közbeszólás a halott nagy magyar államférfi emlékét oly súlyosan sérti, hogy kénytelen vagyok ezért Bodor képviselő urat a mentelmi bizottságihoz utasítani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Szólásra következik? Vámos János jegyző: Matolcsy Mátyási