Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. egyszer magyar honvédelmi törvényt alkotunk az utókor részére, ne a »zsidó« szóval kezdjük, hanem annyi »poetica licentiát«, anynyi szabadságot vehetünk magunknak, hogy ezt a négy rendelkezést a 39. § után sorozzuk a szövegbe, ne a zsidókkal kezdjük a honvédelmi novellát. Nem fogunk ártani a honvéj delmi novellának, ha ezt a részt az utolsó helyre tesszük, hanem használni fogunk, olyan értelemben, hogy meg fogjuk mutatni, hogy a zsidókérdés nem főkérdés volt. hanem ez csak egy negatív intézkedés a novellában, a negatívumok pedig mindig hátrább szoktak kerülni a rangsorban. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Hogy én a zsidókérdésben bizonyos kedvezményt kérek, ebben kizárólag a hadierények megbecsülése a célom. A most letárgyalt, a zsidó földbirtokokat igénybevevő törvényjavaslat igen szigorúan és alaposan megválogatott kivételeket állapít meg abban a tekintetben, hogy kik mentesüljenek és milyen mértékben a földbirtok igénybevétele alól. Azt szeretném javasolni, — miután tudomásom szerint ez nem kíván törvényes rendelkezést, hanem a miniszter úr rendeleti hatáskörébe tartozik, a mentesség fokát kiterjeszjeszteni vagy megállapítani — azt kérem, hogy azokban a zsidó családokban, ahol négy zsidó volt háborús^ katona és ezek^ mindegyike háborús kitüntetést szerzett, tehát megkapták akár a bronzérmet, mint a legkisebb legénységi kitüntetést, akár pedig a signum laudist, mint alsó-tiszti kitüntetést ezt a négy embert mentesítsük a munkaszolgálatba való bevonás alól. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Baky László: Nem helyes!) T. Ház! Ismétlem, amellett szólok fel, hogy a hadi erényeket ilyen értelemben is becsüljük meg. (Baky László: Majd a miniszter úr elbírálja, ki alkalmas erre! Jobb, ha egyenként történik!) Felszólalásom »novellájához« < értem, ahhoz a részihez, ami már nem tartozik szorosan a javaslathoz. Legyen szabad itt néhány gondolatot közölnöm a javaslatén kívül, de a honvédelmi munka célzatával. A miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom ezt azért, mert ezek olyan természetűek, hogy ha eltolódnak költségvetési beszédem idejére, megvalósításuk bizonyos késedelmet szenvedne. Mélyen t. Ház! Valahányszor karácsonykor ajándékokat keresünk, bizonyos nehézségek jelentkeznek. Nekem három fiúgyermekem van és bizony vásárlási kínokat állok ki, mert nem kapok magyar játék-katonát. Legtöbbször Németországban gyártott német katonát kapok, vagy pedig még mindig a régi entento-hadSeregek katonáit. Idehaza, magyar gyárban olcsón, népszerűen készített katonát nem kapni. Viszont örömmel köszöntöm azt a kísérletet, hogy a mostani könyvnapra megjelent egy a honvédségi ismereteket tartalmazó, illetőleg jóváhagyott katona-mesétekönyv, amely a gyermekek elé állítja a mostani korszerű, honvédelmi képzés minden egyes ágazatát kép és vers formájában. Felhívom a miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy ugyanilyen módon kellene eljárni a játékkatonáknál is. Még ha anyagi áldozatokkal is, de kellene annyi ilyen játékárugyárat segíteni vagy létesíteni, amely már most decemberre gyárt ilyen magyar katonákat, ha másból nem, alumíniumból. Alumíniumunk van, s ha ez kevés, úgy esetleg vasiból, ha más nincs, gyurmából, papírgyúrmából gyártsák azokat. Készítsenek és gyártsanak milliószámra magyar játékkatonákat. Az volna ugyanis az ülése 194-2 június 26-án, pénteken. 209 eszményi állapot, ha mire egy magyar fiúgyermek tizenkét éves lesz és leventeköteles, mindegyiknek meglenne a maga szakasz játékkatonája. Akármilyen apróságnak látszik ez a kérdés, méltóztassék elhinni, egyike azoknak a lényeges nemzeti eresztékeknek, amelyen keresztül megfelelő lelki és szellemi tápanyagot juttathatunk a családok közszellemének kialakulására! Méltóztassék elgondolni, mire szolgál ez? Ma már lassan minden családot érint közvetlenül vagy közvetve a bevonulás. Karácsonykor akár nemzeti ajándékképen is — és erre felhívom a mélyen 1 miniszter úr figyelmét— a bevonultak hozzátartozói, gyermekei részére társadalmi mozgalmat kellene már most kezdeni és azt mondani, hogy az 1942-es karácsonyt a magyar katonáknak szánjuk ! Legyen ez ezidén a magyar katona karácsonya! Nemcsak a harctérre kiküldött félkilós és nem tudom milyen csomagok, szeretetadományok, vagy pedig a társadalom által olyan nagyon kedvesen felkarolt sebesültvendégelés formájában, hanem odahaza a karácsonyfa alatt is »katonás.« legyen az ünnep. (Taps a balközépen.) Milliószámra kellene ezeket a gyermekmesésköriyveket, ezeket a játékokat, ezeket a katonaalakokat is odaállítani. Akik bevonultak, azok gyermekei kapják félvagy harmadáron, akik pedig megsebesültek, rokkantak vagy hősi halottak, azoknak gyermekei pedig egyenesen a honvédelmi miniszter úrtól kapják azt a doboz katonát karácsonyra egy-két meleg szóból álló levél kíséretében. Ebből fejlődik azután az igazi katona-közszellem. Mélyen t. Képviselőház! Felvetem a szakmunkások átképzésének kérdését, mert ez sürgős kérdés. Olyan szakmunkáshiány van, hogy ott, ahol 300 tanoncot keresnek, 110 jelentkező van. Hiány jelentkezik nem a szakma nem szeretése miatt, hanem azért mert lassan belejutunk az 1918—19—20-as évek gyermekáldásban végtelenül szegény időszakába és ez az állapot a tanonckorú gyermekek hiánya — úgylátszik — el fog tartani még 4—5 esztendeig, esetleg 1950-ig is! Vannak azonban az országban helyek, ahol válósággal kicsordul a szűk faluból a gyér;; mekáldás. Ilyen a Székelyföld. Fel kell hozni a faluból az ötödik, hatodik vagy hetedik gyereket és szakiparossá kell nevelni, ott, ahol szakiparoshiány van. Ehhez azonban otthon és helyiség kell. Folynak ilyen kisérletek, de nem elég intézményesen, mert tudjuk, hogy rendkívül nagy szakmunkáshiány van. Kérem ezért a mélyen t. miniszter urat, tegye lehetővé, hogy azokban a fővárosi kaszárnyákban, amelyekben a mostani mozgósítás természetéből kifolyólag bizonyos részek felszabadulnak, vagy egy fél emeletet vagy egy fél szárnyat vagy egy épületet átképzésre szánt emberek számára laktanyának^ lehessen r berendezni aizért, mert ma nem érünk rá három- vagy négyéves szakképzést adni, hanem arra kell ráfanyalodnunk, hogy 18—20 éves, arra alkalmas és katonasorban még nem lévő férfiakat és nőket odaállítsunk a szakmunkás mellé bizonyos elemi mozdulatokra megtanítsuk őket és így erősítsük a haditermelés gépezetét. Ezeket az embereket azonban csak úgy lehet beállítani és gyom átképzésre őket a vidékről felhozni, ha megvan a lehetőség ellátásukra. Mélyen t Ház! Nem lennék következetes munkámhoz, ha nem sürgetném ennél ai javas31*