Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-273
Az országgyűlés képviselőházának 27$. ülése. 19 U2 június 26-án, pénteken. 2Ö5 vele történt. Mint apa ugyanis nem lelkesedett sohasem a cserkészetért, de a fiai közül az egyik — három fiam közül kettő az ő két fiacskájával járt elemi iskolába — körülbelül egy álló esztendeig »csak anyai« engedéllyel járt a cserkészösszejövetelekre és kirándulásokra, azért, mert nem akart kimaradni a eserkészapródesapatból. Egy esztendő multán azután az apa is megpuhult és — cserkészet ide, angol barátság, nemzetköziség oda — a tartózkodás vége az lett, hogy három fiamat avatták az ő egyik fiával egyidejűleg cserkészapróddá. Ebben az esetben is a fiúk, az ifjúság kívánsága, a í'inomabb anyai szív ösztönével támogatva — győzött. így volt és így van ez jól t. Ház. (Tetszés a középen.) Éppen azért meggyőződésem, hogy Palló képviselőtársam nem a cserkészet lényegét kívánta érinteni, hanem inkább egyes emlékekről beszélt csupán. Hiszen — mint mindenütt általában az életben — itt is voltak vagy történtek talán túlzások, nemcsak a mi hibánkból, hanem főleg talán azért, mert akkor mindnyájan azt hittük hogy ha egy angliai jam bőréén, egy dániai jamboreen, egy párizsi érte. kezleten a magyar cserkészet mégjelenik, akkor mi ott a trianoni bilincseket repesztjük! Nem szabad tehát ezeket a dolgokat ma kifogásolni, mert akkor az látszott helyesnek, hogy külföldet felvilágosítjuk arról, hogy mi a magyar. Minthogy a cserkészetet általában szívesen vették külföldlön, ha szabad azt mondanom, a cserkészet »udvarképes« volt, természetes, hogy ezeket az eszközöket használtuk fel a »Jó munkára« — a »Szebb jövő« — érdekében. T. Ház! Hogy ennyire mélyen hatoltam a kérdés lényegébe, tettem ezt azért, mert iigy vélem, nem árt, ha éppen a honvédelmi törvény novellájának tárgyalása révén jegyzőkönyvi tanúsága marad a magyar cserkészet munkájának. Különösen érdemes a megörökítésre néhai Teleki Pál emlékezete, aki e jó munka legelső napszámosa volt az élen. T. Ház! Egyik külügyi megbízottunk a legutóbbi hetekben külföldön járt, olyan helyen, ahol a nemzeti élet és a társadalom szervezése kötöttebb formákban történt, ha. szabad azt mondanom, egységesebben, mint nálunk. Az illető azután munkája kapcsán azt látta jónak, nem a nemzetközi világban ismeretes zsakettben jelent meg a különböző ünnepségeken, ha nem felöltötte magára a frontharcos formant hát. Kiderült azután az, hogy azt az elhatározását igen jónéven vették és mind őt, mind kíséretét a szokottnál is előzékenyebben kezelték. Amikor a különböző olasz városokban megfordult, mindenütt frontharcos díszszázad fogadta, ami nem kizárólag a személynek, vagy a frontharcosszövetségnek, hanem egyúttal a magyar nemzetnek és a magyar nemzet frontharcosainak a megbecsülését is jelentette. (Úgy v'n! Ügy van!) Ez történt a napokban. De legyen szabad idéznem egy hasonló és régmúlt történetet, éppen néhai Teleki Pálról. Ha jól emlékszem rá, 1920-ban azt a Teleki Pált, akit nemcsak országunk és Európa, hanem a világ tudósai is ismertek, mint geográfust, meghívták a Moszul környékén lévő petróleumforrások körül támadt nemzetközi bonyodalom eldöntésére hivatott bizottságba. Ö akkor ott, a »legyőzött« állam fia mint egyetemi tanár többi »civilbe« öltözött bizottsági tagtársával együtt »általános kezelésben« részesült, úgy, mint ahogyan általában az ilyen bizottsági tagok részesülni szoktak. Kétségtelen, hogy az egyenruhás magasrangú bizottsági tagokat valahogyan kissé előzékeI ny ebben kezelték. Egyszer azután meghívták a ! bizottságot — ha jól emlékszem —a hedzsaszi király udvarába. Minthogy ez a meghívás nagy »keleti fogadásnak« számított, Teleki Pál azon gondolkodott, hogy mit is tegyen, milyen ruhában jelenjék meg? Hiszen neki sem diplomata, sem más hivatalos minősége nem volt a bizottságban, mert mint földrajztudóst hívták meg oda. Felöltötte tehát a magyar főcserkészj egyenruháját. (A magyar főcserkészi ruha pedig arról nevezetes, hogy a főcserkész vállpántján rajta vannak a magyar nemzeti színek, és a fehér pólyán a domboralakban hímzetfc Szent Korona látható.) Ez estétől kezdve ő lett a bizottságnak központja. Mindenütt kitüntető szivélyességgel fogadták. Azokban a hedzsaszi városokban, ahol cserkészcsapat volt, legalább egy örsnyi (6—-8 fiú) cserkészküldöttség várta kint az állomáson gróf Teleki Pált, a magyar embert. T. Ház! Ha a nemzetköziség ilyen hasznothajtó volt akkor, úgy azt kell mondanom, kár lett volna a cserkészetnek annak idején nem működnie. Amint a frontharcos szervezeteinket nem lehet nemzetközinek nevezni — pedig minden világháborús nemzetnek vannak ilyen társadalmi szervezetei — a cserkészetünk is csak magyarnak nevezhető. A cserkészet a maga idejében elsőrendű nemzeti feladatokat teljesített. Úttöréssel foglalkozott akkor, amikor az ifjxisággal általában alig foglalkoztak. Ne felejtsük el, hogy csak 1925-hen jelenhetett meg az első leventetörvény — az 1921. évi LUX te. — végrehajtási utasítása. A cserkészetnek — higyjük el és fogadjuk el t. Ház — érdemei és erényei vannak a nemzeti öntudat'osodás terén. Mélyen t. Képviselőház! A leventét illetően kérnem kell a miniszter urat arra, hogy tekintet nélkül a háborúra, ékeltessen be a költségvetésébe a leventemunkát biztosító olyan anyagi gondoskodást, amely lehetővé teszi például a ( kifogásolt mezőgazdaságig nehézségeknek elintézését. Könnyű erről beszélni és talán túlságosan távoli álom, de mégis meg kell említenem, hogy ha felépülnének a leventeotthonok a faluhelyen, vagy valamilyen formában biztosítanánk az elemi és középiskolákon kívül egy-egy épületet, egy-egy öreg házat, (amely Lakásra talán már nem alkalmas) egyegy öreg magtárat stb. a leventeotthon céljára, akkor esős időben egészen nyugodtan és zavartalanul lehetne még a legelfoglaltabb mezőgazdasági időszakban is leventefoglalkozást tartani. Míg ma az a helyzet, hogy ezt nem tehetjük, mert alig „van megfelelő leventeotthon. Más szemszögből nézve és általában véve pedig a leventenevelés lényege a »nevelési állandóság«. Nem lehet két hét alatt összetömörítve, összesűrítve elintézni azt, amit tíz hónapra, vagy kilenc hónapra elosztva hetenként megújulólag adunk! A leventekötelezettség a jégszem ély es ebb természetű adó és merem azt is mondani, súlyosabb adó, mint a katonáskodás, mert ezzel gyermek adózik! Eltartott családtag adózik tizenkétéves korától r hetenként a foglalkozásokon megújulva! T. Ház! Rendkí-, vül nagy a jelentősége ennek az időbeli szétosztott ságnak! ismét csak arra utalok, amivel a leventekérdés taglalásához kezdtem. Ez a nevelési állandóság jelenti az 1.600,000 magyar leventének azt a fegyelmi fokát, azt az erkölcsi emelkedettséget, amellyel a mi honvédségünket, mint a legbiztosabb utánpótlással tápláljuk!
