Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-273

192 Az országgyűlés képviselőházának 2"/ helyesen mondotta a miniszterelnök úr mégis a mi háborúnk, mert mi tudjuk elsősorban, hogy mit jelent a bolsevizmus. A művelt nyugat legfeljebb csak hírből, elméleti alapon ismerheti a vörösuralom borzalmait, de mi, magyarok, a saját vérünkön tapasztaltuk, hogy mit jelent ez a rémuralom és mi készséggel szolgálhatunk a művelt nyugatnak nemcsak tanáccsal, hanem a vérünkből kitermelt oltóanyaggal, szérummal is. (Zaj. — Elnök csenget.) Az egész világ jogosan és méltán elvárhatta volna, hogy valamennyi állam, az öszszes nemzetek, amelyek a keresztény műveltségnek köszönhetik létüket, összefognak a vörös rémuralom ellen, de most szomorúan kell tapasztalnunk, hogy egyes államok szerződést kötöttek egymással, amelyben többek között Magyarországot is ki akarják szolgáltatni a vörösök ellenőrzésének. Mi ebből az ellenőrzésből nem kérünk és az a szerződés, amely most napvilágot látott, mindjobban meggyőz ebben az országban mindenkit, hogy mines megállás és erőnk teljes latbavetésével ott kell lennünk a bolsevizmus leküzdésénél. Itt kezdődik és itt végződik ez a világháború a mi számunkra. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Az ország fennmaradásáért, függetlenségéért, valamint a keresztény kultúráért, műveltségért küzdenek odakint katonáink. Ez valóban keresztes hadjárat. Krisztussal egyesülve küzdünk az istentelenség és az embertelenség ellen. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem hódítani akarunk, csak meg akarjuk tartani mindazt, ami a mienk volt és a mienk lesz. Nem voltunk, nem vagyunk és sohasem leszünk idegen érdekek csatlósai. (Ügy van!) A mi szűzmáriás zászlóinkon a magyar szabadság, a magyar függetlenség, a magyar önállóság szent szavai vannak felírva. (Ügy van!) Ezért küzd a magyar honvéd, ezért folyik odakint a magyar vér, ezért hozunk annyi áldozatot az országban. Ebben a keresztes háborúban ott vagyunk becsületes r magyar hűséggel. Ez a nemzet az életben még senkit sem csapott be, annál többet csapták be ezt a nemzetet. (Igaz! Ügy van!) Ott állottunk évszázadokon át becsülettel, hűséggel, kitartással, bátorsággal, önfeláldozóan a nyugati civilizáció, a nyugati műveltség, a kereszténység védelmében, ott állunk ma is. De nagyon természetesnek fogja találni mindenki, hogy kiállásunk, részvételünk nagyságát és mértékét az ország biztonságának érdeke szabja meg és határozza meg. Ott vagyunk, mint mondottam, fenntartás nélkül., de nagyon természetes, hogy nekünk mindenekelőtt az ország biztonságával kell törődnünk. 1918 másodszor nem szakadhat a nyakunkba, mert mi határainkat védtelenül többé az életben nem hagyhatjuk. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk olyan erőket kell itt az országban összpontosítva együttartanunk, hogy minden eshetőségre felmegyünk készülve, annál is inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy csakis a történelmi határokon belül nyerhetjük meg mi magyarok ezt a háborút. Osztozom abban a véleményben, hogy ezer kilométerre az ország határán túl is Magyarország határait védjük. Ez természetes, helyes és jó, mindenesetre jobb, mintha itt benm kellene az oroszokkal megküzdeni. De természetes az is, hogy csak annyi erőt bocsáthatunk ennek a szent üjryjnek a rendelkezésére, hogy az itteni '. ülése 19&2 júniiis 26-án, pénteken. acsarkodó szomszédainkkal szembe tudjunk . annakidején helyezkedni, ha az ország érdeke megkívánja. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Én azzal a tiszteletteljes kéréssel, fordulok innen az ország házából a nagy közvélemény előtt szövetségeseinkhez és nagy barátainkhoz, itt lenne az ideje, hogy intsék le azt a propagandát, —' elég lenne ehhez egy gesztus — amely a határokon túl, megszállott területen, oláh részről ellenünk folyik. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Értem, mint ellenzéki magyar képviselőért senki sem felelős, csak én tartozom felelősséggel magyar lelkiismeretemnek és ezért igenis odakiáltom ezeknek az acsarkodó szomszédioknak tiltakozó szavamat és nagy barátainkhoz, Mussolinihez és Hitlerhez intézem kérő szavamat, intsék le ezt a propagandát, ezt az acsarkodást, amely ellenünk folyik, mert ez megbontja azt az egységet, amellyel nekünk ma a vörös veszedelemmel szemben fel kell lépnünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Nagyon természetes, hogy amikor ezt az acsarkodást, ezt a féltékenykedési, ezt az.alávaló, aljas hírverést, a magyarság gyalázását látjuk, az állítólag velünk szövetségben lévő oláhok és mások részéről, akkor természetes, hogy mi nem adhatjuk magunkat oda olyan erővel, ezer kilométernyire innen, mint ahogy odaadhatnánk magunkat, ha ettől nem kellene tartanunk. (Ügy van!) Arra kérem tehát a mélyen t. honvédelmi minisztert és az összkormányt, hogy ezeket a szempontokat tartsa szem előtt, hogy itt egy intakt, erős, mindenre felkészült hadsereg álljon készenlétben, ha az ország integritásának megvédéséről lesz majd szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Magam örülnék a legjobban, ha erről nem kellene beszélni, de, sajnos, a körülöttünk lefolyt események már most engem igazolnak. Mélyen t. Képviselőház! Ami a belső arcvonalat illeti, az éppen olyan fontos, mint a külső arcvonal szilárdsága. Kendnek, fegyelemnek, áldozatkészségnek kell lenni az országban magában, önzetlenül kell gondolkoznunk, mindenkinek meg kell hoznia az áldozatot, mert az az áldozat, amelyet itt benn meg» hozunk, összemérhetetlenül kicsiny ahhoz képest, amelyet a mi vitéz honvédeink szenvednek el Charkovnál és a Donec mentén. (Ügy van! Ügy van!) Most megint hallom a suttogó propagandát, hogy kisebb lesz a kenyéradag. Erre azt válaszolom, amit nekem egy tiszaburai egyszerű magyar földmunkásember mondott, aki két napja nem kapott akkor kenyeret. Amikor vigasztalni kezdtem, azt mondta: uram, nem kell engem vigasztalni, inkább legyen minden második nap kenyér, de bombamentesen. Ennek az okos, egyszerű ma gyár embernek szavai jutnak sokszor eszembe, amikor zugolódást hallok, hogy ez nincs így, az nincs úgy. Beszéltem külföldiekkel, akik most jöttek Franciaországból. Azt mondják: térdeljenek le az urak mindennap és adjanak hálát a Mindenhatónak, hogy ilyen állapotok között élhetnek, mint ahogy Magyarországon élnek. (Ügy van! Ügy vant — Börcs János: Nincs Európában még egy ilyen állam!) Én nem vagyok sem ilyen, — sem olyan barát, én csak magyarbarát vagyok és mint ilyen azt mondom, hogy ezt a suttogó propagandát, jöjjön az bármelyik oldalról, le kell törni és csírájában el kell fojtani; el kell hallgattatni mindenkit, aki itt másodszor 1918-at akar létrehozni. (Ügy van! Ügy van!) Hála