Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-271

Az országgyűlés képviselőházának aggályokat és az ott elhangzottakat összefog­lalva magam is kértem a szövetségek vezetősé­gét, hogy ilyenirányú dolgozatot terjesszenek a gazdasági csúcsminiszter és a földiníveiés­ügyi miniszter urak elé. Azért hangsúlyozom ezt a kérdést mai interpellációmban, mert ezek nem szórványosan előforduló dolgok, hanem a magyar gazdatársadalom és termelőosztály nagy részét érintik. Kérem, hogy ennek elinté­zésével az ország közellátását biztosítsák. Ké­rem úgy a gazdasági osúesminiszter, mint a földmívelésügyi miniszter urakat, hogy intéz­kedjenek ezen a téren, hogy a gazdáknak kifi­zetésre kerülő összegeket literenként leginkább 40 fillérben állapítsák meg. Elnök: A Ház az interpellációt kiadj a a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik az utolsó interpelláció, amelyet Pintér Béla képviselő úr a közellátásügyi mi­niszter úrhoz jegyzett be. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felol­vasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző: »Interpellá­ció a közélelmezési miniszter úrhoz az állarárak szabályozása tárgyában és az állatrekvirálások megszüntetése iránt. Hajlandó-e a miniszter úr azonnal intéz­kedni, hogy a visszás állapotok megszűnjenek. Pintér Béla s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pintér Béla: T. Ház! A gazdatársadalom általános panasza, hogy most, amikor a kor­mány elrendelte vármegyénként bizonyos mennyiségű marha leadását, akkor ezek a bi­zottságok kimennek a gazdákhoz. — A gazdák, ha van nekik, szívesen felajánlják, — de ha ezt a mennyiséget nem tudják beszerezni, elmennek a vásárra és amint ott a gazdák mennek be az eladó marhákkal, azokat mindjárt félreállítják, felírják, lemérik. Olyan esetek adódnak, hogy kis parasztgazdáktól, akik 24 órával azelőtt 2100 pengőért^ vették az ökröt, másnap a rek­viráló bizottság 1260 pengőért vitte el és ezzel a forgalmat teljesen megálltíották. Pedig ilyen­kor szokták a nagyobb gazdaságok beszerezni az igavonó ökreiket. Erre az időszakra meghíz­lalják a tavalyi lejármolt Ökröket és a rendes forgalom az volt, hogy a kisemberek kifejlő­dött marháit az uradalmak megvették. Most, hogy ezek a rekvirálások folynak, senki sem meri a vásárra vinni a marháit és emiatt a nagybirtok nem tudja beszerezni igavonó bar­mait. Az élet folyása olyan, hogy azok a kis­gazdák, akik állathízlalásba belefognak, a két­éves tinókat egy évig nevelik, felhizlalják 10— 12 mázsára és akkor eladják. Azután megint vesznek, a fizetett ár egyharmadát megtartva, szóval ez volt a kisgazdák egyik fő jövedelmi forrása. Most a kisgazdák ettől teljesen elesnek, mert nem viszik a vásárra marhájukat. A leg­nagyobb baj azonban az, hogy a nagygazdasa­gok nem tudják igavonó barmok beszerzését biztosítani. Az interpellációmban foglalt másik kérés az állatárak megállapítása. Evvel nem azt a célt akarom szolgálni, hogy azt mondjam, az a gazdatársadalom óhaja, hogy itt árdrágítást csináljunk. (Nagy Ferenc: Hozzák arányba az ipari árakkal!) Mi csak arányosítást kérünk. Annak, hogy a közellátásügyi miniszter úr úgy szabályozta az állatárakat, hogy ne enged­jék azokat felmenni, két oka van. Az egyik az, hogy a szegény néprétegek meg tudják azt fizetni, a másik az. hogy biztosítsa a la­kosság zsírellátását. A gyakorlatban hogyan KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. 271, ülése 1942 június 24-én, szerdán. 159 vált ez be? Először is meg kell állapítanom azt, hogy a zsírellátást minden igyekezet el­lenére sem tudtuk biztosítani. Itt csődbe jutott minden, de van ennek a dolognak egy még sokkal szomorúbb oldala is. Mi nem akarunk, nem szándékozunk min­dent a kormányra rárakni, mert természetes, hogy minél messzebb megyünk bele a háború­ba, annál nehezebb lesz a helyzet. Az árrögzí­tés váltotta ki azt, hogy a jövőben jóvátehe­tetlen károk jelentkeztek. Először is a gazda­társadalom, amikor látta azt, hogy a disznó­hizlalás ráfizetéssel jár, leállt, nem hizlalt több disznót. Látták ezt a nagybirtokok is. Hogy csak egy példát hozzak fel, elmondom, hogy csak ezelőtt egy évvel is a Hangya-szö­vetkezetnek volt egy nagyon szép sertéste­nyészete, 1500 disznó volt ebben a tenyészet­ben és ezt a szaporulatot mindig meg is hiz­lalták. Egy év alatt a disznók száma lecsök­kent 500-ra. Nem szaporítják őket. A surányi cukorgyárban 1000 darab ökröt hizlalnak. Egy évvel ezelőtt nagyon szép sertéstenyészetük volt még. A hízó ökrök továbbra is megvan­nak, a sertéshizlalást, a sertéstenyésztést azon­ban teljesen leállították, hatósági engedéllyel kiirtották az anyasertéseket. így sorolhatnám ezt végig. (Nagy Ferenc: Nines miből ráfi­zetni a hizlalásra!) Nincs niibŐl ráfizetni. Hogy bebizonyítsam a t. Képviselőháznak, milyen aránytalanság van itt a sertésáraknál, elmondom, hogy a békeidőben és a rendes gaz­dasági menetben, amikor még nem volt há­ború, a sertésárak mindig 50% -kai magasab­bak voltak, mint a marhaárak. Most pedig ho­gyan alakult ez a helyzet? A sertés felemelt ára eddig — a méteres sertésé — kilónkint 1.66 pengő volt, a hízott sertés ára 1-78 pengő. A sertéshízlaláshoz 'szükséges abraktakarmány ára pedig 50%-kai magasabb, mint a kukorica, széna vagy lucerna. A marhának most kilón­kint 1.80 pengő az ára, vagy 2 pengő, holott mindig fordítva szokott lenni. Mindig a ser­tés ára szokott magasabb lenni 50%-kai, most pedig a szarvasmarha drágább. Ez okozta azt, hogy a sertéstenyésztést a nagygazdák soro­zatosan megszüntetik. Nem mondom, a kis­gazdák már évek óta nem hizlalnak, mégpedig azért, mert az ipari hizlalók mindig 10—20 fil­lérrel magasabb árakat értek el kilónként, mint a kisgazdák. A kisgazdákat most már a jövőben sem lehet bekapcsolni, csak úgy, ha a kormány ezt a kérdést szigorúan megvizs­gálja és lehetővé teszi azt, hogy legalább a jövőre biztosítsuk a sertéstenyésztést. Ezt. azonban nem lehet máskép megoldani, csak az árkérdessel. Az iparcikkek árát fel tudták emelni ugyanez alatt az idő alatt 4—500%-kal. Mi mindig ezt hangsúlyoztuk, amit ma. Hiszen ott ültünk a kormány padjaiban, mi is Jurcsek Béla mögött voltunk; és már három éve felhívtuk a kormány figyelmét arra, hogy hátrafelé tar­tunk, tehát arányos árakat rögzítsen. Egyes árakat rögzítettek, a mienket, a mezőgazda­sági árakat. A miniszter úr többször is kijelen­tette, hogy ezt szigorúan tartani fogja. Az eredmény itt van. Felhívom a kormány figyel­mét arra, hogy biztosítsa a jövőben a sertés­tenyésztést, tartsa meg ezt az életszínvonalat és ne teóriák szerint intézkedjék, hanem az élet mélyéből merítse tapasztalatait, tartsa fenn a mezőgazdaságnak _ ezt a nagyon fontos ágát, hogy ez ne pusztuljon el teljesen. Itt a képviselőházban sokszor szóvátettem I úgy, amint előttem felszólalt képviselőtársaim 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom