Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

Az országgyűlés képviselőházának helyeztetett, hogy folyamatosan megkapjuk a közellátási kérdésekről a tájékoztatást, sőt a gazdasági csúcsminiszter úr egy más alkalommal kilátásba helyezte, hogy ő a maga részéről m és a többi szakminiszter, urak is meg fogják adni ezt a tájékoztatást. Én nagyon kérem a miniszter urakat, méltóztassanak ezt minél előbb megtenni, mert higgyjék el, egy ilyen bizottságban benn ülni Szintén felelősséggel jár, hiszen tőlünk is számon fogják kérni, ha 'esetleg baj lesz, hogy: miért nem szóltak ott az urak, miért nem hívták fel a kormány figyelmét, hogy ez, vagy az a baj b© fog következni. És mi nem tudjuk, hogy a baj bekövetkezhetik, mert nem ismerjük a legprimitívebb, a legegyszerűbb Számadatokat sem, amelyek minket vélemény és tanács adására képessé tennének. Nagyon kérem itt a Ház plénuma előtt elsősorban a gazdasági miniszter -urat, de a jelenlevő miniszterelnök urat is, méltóztassanak gondoskodni róla, hogy a legsürgősebben megkapjuk ezt a tájékoztatást. (A klotűrlámpa kigyullad.) Húsz perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért húsz pere meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejét húsz perccel meghosszabbította. vitéz Imrédy Béla: Elmondottam, hogy a V szervezési kérdésekben milyen hiányokkal találkozunk. Először is tehát maga az állami irányítás szervezettsége nem megfelelő, sőt hiányos. A csúcsminiszter hatásköre nincs kidomborítva. A^ csúesminiszter úrra óriási politikai felelősség hárul, különösen a közvélemény előtt,, mert azt hiszik, hogy a csúcsminiszter úr intézkedhetik, holott szegény nem intézkedhetik, mert csak rábeszélheti, csak meggyőzheti a minisztertársait, pedig neki éppen az volna a feladata, hogy a vitás kérdéseket eldöntse, és végeredményben hatalmi szóval megmondja, hogy kérem, én így akarom a dolgot. (Rajmss Ferenc: így kell csinálni! Ez az egyetlen út! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek egyetlen megoldási módja ma az volna, ha a gazdasági miniszter úr vállalná a föl'dSmívelésügyi, iparügyi, kereskedelemügyi, pénzügyi és közellátásügyi tárcák hatáskörét. Akkor megvolna a lehetősége, hogy intézkedjék. Ebben az esetben államtitkárok állnának mellette, mondjuk, miniszteri hatáskörrel vagy tulajdonképpeni miniszteri működési körrel. Ez volna a mai kábinetrendszerünk mellett az egyetlen lehetséges, okos megoldás. Nem tudom, hogy ez lehetséges, járható út-e, de a mai rendszerben alkotmánymódosítás nélkül ez az egyetlen lehetőség ennek a kérdésnek helyes megoldására. Ha már a gazdasági miniszter urat itt tisztelhetjük és ő figyelmével r is megajándékoz minket^ akkor a következőkre szeretném a figyelmét felhívni. A miniszter úr most még egy nagyon súlyos feladatot vállalt, remélem ideiglenesen a .vállára (Reményi-Schneiler Lajos pénzügyminiszter: Ideiglenesen!), mert a közellátási miniszter teendőivel is meg van bizva, mégpedig olyan időben, amikor a közellátási viszonyok a lehető legnehezebbek. Ha a miniszter úr valóban a nagy vonalakkal, az irányítással akar foglalkozni, akkor neki nem szabad a részletekben elvesznie. Elég baj, hogy mint pénzügyminiszter is kénytelen a részletekkel foglalkozni. Ha most mint közellátási miniszter a közellátási tárca felelősségét is a vállán viselve még jobban kénytelen lesz az ő különben igen nagy és általunk nagyrabeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. 270. ülése 19h2 június 23-á.n, kedden. 119 csült munkaerejét felaprózni, ebből jó nem származhatik sem a miniszter úrra egészségileg és idegileg, sem pedig az országra. Ez tehát olyan állapot, amely nem tartható fenn huzamosan, s amelyet gyökeresen meg kell oldani. Továbbá, ha már a miniszter úr most átmenetileg felelős ezekért a közellátási kérdésekért, akkor úgyis mint a közellátási minisztérium vezetésével megbízott minisztert, úgyis, mint gazdasági minisztert, úgyis mint pénzügyminisztert arra kérem méltóztassék vigyázni, hogy a készletgazdálkodás elvei érvényesüljenek ebben az új gazdasági évben, különösen abban a tekintetben, hogy most a termés , után ne történjenek indokolatlan könynyítések abban a reményben, hogy túl vagyunk a nehezén és megint egy kicsit bővelkedhetünk. Vigyáznunk kell arra, hogy a készletgazdálkodásnak az a szabálya, hogy a,z ország r készlettel rendelkezzék egy normál i* gazdasági év végén, valósággá váljék. A másik kérésem az, hogy tessék az igaz ságos elosztásról gondoskodni, tehát átfogóbban megszervezni a közellátást, átfogóbban életbeléptetni az országban a jegyrendszert és gondoskodni arról, hogy a jegyekre a mennyiségek arányosan és igazságosan osztassanak szét. (Taps a szélsőbaloldalon.) A zsírellátás terén nagyon nehéz idők elé megyünk különösen ősszel. Felhívom a figyelmet erre, hogy ne következzék be az a helyzet, hogy éppen ősszel legyünk kénytelenek további megszorításokat tenni ezen a téren. A nyári időszakban könyriyebb elviselni a zsírtalanságot, mint a téli időszakban és különösen nehéz elviselni az Őszi időszakban, ha az ember a nyári periódus után ősszel egyszer arra ébred, hogy az adagot még jobban leszállítják. Mindenek felett áll azonban az a szempont, hogy az elosztás igazságosan történjék, mert, hihetetlen nélkülözést képes elviselni egy nép, ha r azt látja. hogy az igazság szempontjai érvényesülnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha kevés van is, de az mindenkinek egylflormán kevés. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ügyelni továbbá az anyaggazdálkodás kérdéseire is. Horváth Ferenc képviselőtársam felemlítette már a helyes anyaggazdálkodási megszervezés módját, ezt nem ismétlem. Ugyanúgy tessék azonban ügyelni a munkaerőgazdálkodásra, az energiagazdálkodásra és a kapacitásgazdálkodásra, vagyis a meglevő termelési kapacitásoknak különösen az iparban történő helyes kihasználására, szóval a legmesszebbmenő racionalizálásra. Óriási mértékben fel lehet ugyanis fokozni egy gazdasági élet teljesítőképességét, ha az racionálisan van felállítva és racionalizálva vannak az anyagmunkaerő és kapacitás kérdései. (Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék különösen ügyelni továbbá arra, hogy az árpolitika terén tapasztalható visszásságok kiküszöböltessenek és az árpolitika terén végül rendszerezett egyensúlyi helyzetbe kerüljünk. Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy az árpolitikának is rugal másnak kell lennie és a gazdasági célkitűzésekhez kell alkalmazkodnia. Hiszen éppen az árpolitikával lehet ezeket — mint Kunder Antal igen t. képviselőtársam megmondotta — értelmesen végrehajtani és befolyásolni a gazdasági életet, úgyhogy az árpolitika révén az egyéni érdeket is bekapcsoljuk a közérdek szolgálatába. Ez tehát nem jelenti azt, hogy megmerevítsék, megcsontosítsák az árrendszert, J7