Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

120 Az országgyűlés képviselőházánál hanem azt jelenti, hogy a z árrendszer 'általá­nos színvonala, vagyis a pénz vásárlóereje és ezáltal minden fixfizetésű és bérekből élő em­bernek az életszínvonala biztosítva legyen, szóval a szociális nyugalom helyreálljon. Ezen az általános árnívón belül azonban az egyes árak rétegződése különböző lehet s különösen ügyelnünk kell arra, hogy az ipari árak terén a racionalizálás révén, — a termelésnek meg­felelő tömegcikkekre való koncentrálása ré­vén — létrejöhessen egy olyan ármérséklés, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági és ipari cikkek árnívójának egyensúlyát anélkül, hogy a mezőgazdasági árakat kelljen tovább ki­ugratni. T. Ház! Egy másik nagyon fontos kérdés, amely félig-meddig a politikumba is átjátszik és gazdaságpolitikailag is igen jelentős, a zsidókérdés. Olyan messze mentünk a zsidó­kérdés megoldásában, hogy figyelmeztetem az igen t. kormányt, hogy e Z en az úton nem le­het megállni és további intézkedéseket is kell tenni, éppen a gazdaságpolitikai érdekek meg­óvása céljából. Amit az előbb hitelügyi téren elmondottam, az igen nagy mértékben össze­függ a zsidókérdéssel. Nem akarom részle­tezni, mert talán nem való a plénum elé, de a 42-es bizottság ülésén nagyon szívesen elmon­dom majd észrevételeimet a pénzügyminiszter urnák ebben a tekintetben is. (Helyeslés « jobboldalon.) A zsidókérdés megoldása két részből áll. Az egyik a negatív rész, a zsidók kiküszöbö­lése, a másik rész, a pozitív rész, a gazdasági életnek megfelelő keresztény elemekkel való feltöltése. (Ügy van! a szélsőhaloldalon.) Nem szabad ugyanis beleesnünk abba a hibába, hogy gazdasági életünk primitívebbé ' váljék annak következtében, hogy a zsidóságot ki­küszöböljük. Ki kell küszöbölni, a feladat ez­által természetesen csak nehezebbé válik, ez azonban a helyes utánpótlás megszervezésének kérdésén múlik. Most van egy esztendeje annak, amikor Bárdossy miniszterelnök úr alatt ugyanezt a javaslatot ugyanígy tárgyaltuk. Akkor 1 is jiínius végén felszólaltam s kértem és hangoztattam» hogy — miután tízezrekről és tízezrekről van szó és különösen akkor, ha a miniszterelnök úr felfogása valósággá válik, mint ahogyan hiszem, hogy valósággá válik és a zsidók ki telepítésére sor kerül Európából és — Európá­hoz tartozván, Magyarországból is — előre gondoskodnunk kell arról, hogy ez a proeesz­szus vacuumot ne idézzen elő; tehát nekünk ki kell nevelnünk a megfelelő, képzett gazda­sági exisztenciák tízezreit. Ez a neveié« — mint nagyon helyesen mondotta egy beszédé­ben Lill János képviselőtársam — a legegy­szerűbb módon úgy történik, ha mindenki lé­pik egyet, tehát ha mindenkit kinevelünk egy magasabb gazdasági fokra, azaz a tanult mun­kásból szakmunkást, a szakmunkásból műve­zetőt, a művezetőből esetleg egy alacsonyabb képzettségű, majdnem azt mondhatnám, mér­nököt, műszaki tisztviselőt csinálunk, ha ráté­rünk, mondom, a középiskolai végzettségű, szó­val kisebb kvalifikációjú műszaki emberek — akiket a külföldön ingenieurnak is hívnak — kinevelésére, szóval felépítjük a gazdasági életnek ezt a hierarchiáját is. Ez óriási munka. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy évvel ezelőtt sürgettem ezt, de semmi­sem történt ebben a tekintetben. Ez egyike a legnagyobb mulasztásoknak, siessünk tehát, nehogy lekéssünk. A háború kereke gyorsan 270. ülése 19U2 június 23-án, kedden. forog: egyszercsak ott állhatunk a héke küszö­bén és akkor ott fogunk állani megfelelő gaz­dasági szervezés nélkül; nagy áldozatokat hozya, megnyerve a háborút és a béke megnye­résének küszöbén esetleg öszeroppanunk. En­nek nem szabad bekövetkeznie és ezért kérve­kérem a gazdasági miniszter urat és a minisz­terelnök urat, méltóztassék, főleg a gazdasági szervezés kérdésére a lehető legnagyobb súlyt vetni és ^mindezeket az intézkedéséket, amelye­ket itt részben hiányoltam, részben pedig^ java­soltam, sürgősen megtenni. (Nagy László: Szó­val cselekedni!) Mi nem vagyunk azon a néze­ten, hogy a politikában az embereknek sza­badalmi joguk van az ideákra, arra, hogy ki hirdette előbb azt az ideát, vagy ki vette át a másiktól. Az à fő, hogy a cselekvés a nemzet érdekében történjék. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék kisajátítani a_z ideákat, méltóztassék helyesen megvalósítani; nyugodtak lehetnek a miniszter urak, tapsolni fogunk nekik, mert van még elég objektivitá­sunk arra, hogy a tapsolásra is képesek le­gyünk. (Kajniss Ferenc: Bárcsak ilyen méltá­nyosság volna minden oldalon!) T. Ház! De ez még nem minden. Éppen az előbb mondottam, hogy az új európai gazda­sági rendbe kell bekapcsolódnunk. Ennek is vannak előmunkálatai. Az átmeneti gazdálko­dás munkálatainak jórésze arra kell, hogy irá­nyuljon, hogy hogyan tudunk majd az új euró­pai gazdasági rendbe mezőgazadságilag és ipa­rilag egyaránt bekapcsolódni. Én óriási fejlő­dési lehetőséget látok a magyar gazdasági élet előtt, ha kellő időben felismerjük a bekapcso­lódás lehetőségeit. Meg vagyok róla győződve, hogy az új Európa gazdasági vezető államai és gazdasági vezető tényezői csak hálásak lesz­nek nekünk akkor, ha a mi speciális duname­dencei és balkáni ismereteinket, de különösen azt a pszichológiai bánásmódot, amelyet mégis­csak jobban megtanultunk az évszázadok fo­lyamán, mint mások, érvényesíteni tudjuk egy helyes szervezettség keretében. Az új Euró­pát tehát elő kell készíteni, mégpedig aktiv, konstruktiv ideákkal kell bekapcsolódnunk és ezeknek a megvalósítására a szervezetet meg kell teremtenünk. A szervezet azonban nem­csak papirosrendeletekből, nemcsak hivatalok­ból és nemcsak keretekből áll, hanem emberek­ből is. Helyes szervezés helyes kiválasztás nél­kül nincs. Az új Európa gazdasági tervébe való be­kapcsolódásunk előkészítéséhez arravaló em­berek szükségesek. Nemcsak szakértelem szempontjából arravaló emberek, hanem olya­nok is, akiket lelki diszpozíciójuk alkal­massá tesz arra, hogy ezt a munkát elvégezzék, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert akik tele vannak aggállyal, idegen­kedéssel, lebecsüléssel ezzel az új Európával szemben, azok nemcsak felépítő munkát, ha­nem még előkészítő munkát sem fognak tudni végezni ebben az új Európában. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak körülnézni — nagy okom van ezt mondani — állami és gazdasági bürokrá­ciánkban és méltóztassanak megnézni, hogy megvan-e valamennyi ott érdekelt tényezőben ez a lelki diszpozíció? Meg vagyok róla, győ­ződve, hogy akkor majd fel méltóztatnak is­merni az intézkedés szükségességét és meg mél­tóztatnak találni az intézkedés lehetőségét és módját is a miniszter urak. Jó magyar ember­nek kell lenni, de olyan magyar embernek

Next

/
Oldalképek
Tartalom