Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 1H2 június 28-án, kedden. 115 niszterelnök, résztvettem, mint törvényhozó; és éltem ezzel a felhatalmazással, gyakoroltam azt és azután támogattam a kormányt ennek végrehajtásában és kritizáltam is a kormányt, amikor ennek végrehajtására sor került. Ez az egyik jogcímem a felszólalásra, a másik pedig az, t. Ház, hogy parlamentáris rendszerben élünk és parlamentáris rendszerben az ellenzékre is hárul kötelesség, nemcsak joga van az ellenzéknek, hanem kötelessége is. Az ellenzék kötelessége: bírálni, figyelmeztetni, óvó vagy tiltakozó szavát felemelni akkor, ha nézete szerint a dolgok nem helyes mederbe terelődtek. Ezt a kötelességet gyakorolni kell és mint a legerősebb ellenzéki alakulat vezetője, személyesen is kötelességemnek érzem azt, hogy ennek a javaslatnak tárgyalásánál felszólaljak. Felszólalok pedig azért, mert nagyon komoly időket élünk, a kormányt nagyon súlyos felelősség terheli és ugyanakkor természetszerűleg súlyosbodik a bírálat felelőssége is az ellenzék oldalán. Felszólalok végül azért is, mert csak ennél a javaslatnál van módunk átfogó gazdasági természetű kérdésekkel általánosságban foglalkozni, míg más javaslatoknál természetszerűleg a házszabályoknál fogva is kötelesek vagyunk a javaslat tartalma szerint annak kereteihez alkalmazkodni. T. Ház! Örvendek annak, hogy a miniszterelnök úr ő excellenciáját itt tisztelhetjük, éppúgy, mint a Pénzügyminiszter, illetőleg csúesminiszter urat. A miniszterelnök úr igen helyesen igen bátran és férfiasan . megmondotta az országnak, hogy ez a háború a mi háborúnk, a nemzetnek tehát minden erejét e háború megnyerésére kell fordítania. Ezt a tételt mi száz százalékig aláírjuk, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) de ennek következményeit mi még szigorúbban kívánjuk levonatni, mint ahogyan ezt a kormány levonni látszik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azoknak a köröknek is szeretnék egy szót szólni, akik t idáig szkeptikusan nézték az egész világmérkőzést és akik valami csodálatos félrevezetésben élve azt hitték, hogy ezt a háborút elveszthetik az oroszok és megnyerhetik az angolszászok. A nemrégen kötött angol-orosz szerződés, azt hiszem ebből a téves vágyálomból fel kell, hogy ébresszen minden magyar embert, (Ügy van! Ügy van! — Taps a széhőbaloldalon.) a legmagasabb társadalmi körökig és a legzsidóbarátabb körökig is. Nem mondom azt, hogy ők nem veszthetik el külön a háborút, mert hiába egyeztek meg, hogy különbékét nem fognak kötni, a tények ereje néha súlyosabb minden szerződésnél és láttuk már ilyen különbéke nemkötési szerződések után különbékék megkötését. Nem állítom tehát^ azt, hogy nem .bomolhatik fel vereség esetén az angol-orosz szövetség a háború vége előtt, de azt merem állítani, hogy felbomolva egyik fél sem nyerheti meg a háborút, tehát ők nagyon tisztában vannak vele, hogy — feltéve, de meg nem engedve —.csak együtt nyerhetik meg a háborút. Ha pedig ez az általunk kizártnak tartott esemény bekövetkeznék — ez pusztán logikai feltételezés, — akkor tisztában kell lennünk vele- hogy az európai kontinens ki leniie szolgáltatva az oroszoknak (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.), ki lenne szolgáltatva a bolsevizmusnak, mégpedig azért, mert Anglián kívül akkor európai nagyhatalom nem lesz, amely számottevő volna és Anglia a kontinensen sohasem tudott egymaga rendet tartani és sohasem tudta egyensúlyozni a legerősebb kontinensi hatalmat. Világosan áll tehát előttünk: minden érdekünk, minden magyar érdek, minden keresztény érdek és minden becsületnek és tisztességnek parancsa amellett szól, hogy ezt a háborút meg kell nyerni és a háború megnyerésébe a nemzetnek minden erejét be kell vetni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ez azonban még nem ' minden. Meggyőződésem és hitem az, s az utóbbi napok eseményei még jobban megerősítettek ebben, hogv a háborút meg fogja nyerni az a hatalmi alakulat, amelyhez mi tartozunk. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem ez. Utána még egy kötelesség hárul ránk. 1918-ban az entente megnyerte velünk szemben a háborúk de a később következő években megalkotott békeszerződésekben elvesztette a békét. Nekünk a .békét- is meg kell nyernünk, meg kell nyernünk a békét éppen magunk, Magyarország számára, Magyarország történelmi szerepe számára, amelyet most alapozhatunk meg, e győzelmes háború fejleményeinek ^kapcsán. Ennek a békének megnyerésére kell nekünk felkészülnünk. A béke egy új Európát fog létrehozni és ebbe az új Európába nekünk bele kell illeszkednünk, hogy ebben az Európában azt a szerepet játszhassuk, amely Magyarországot geopolitikai helyzeténél, történelmi múltjánál s belső erkölcsi és gazdasági erejénél fogva méltán megilleti. Mi vezető szerepre vagyunk ugyanis hivatva itt Délkelet-Európában, ezzel tisztában kell lennünk. (Taps.) Nem kell félnünk a német győzelemtől, nem kell félnünk attól, hogy a német győzelem árnyékában vegetáló kis ország leszünk. Nem; annyi feladat van Európában, Európa Keletének megszervezése és a civilizált keresztény Európához való kapcsolása valóban olyan mérhetetlen feladatokat fog róni egész Közép-Európa győzelmes népeire, hogy ebben a mi részletfeladatunkat — amely ismétlem, a Kárpátok medencéjének és Délkelet-Európának vezető hatalmává kell, hogy tegyen minket — meg tudjuk oldani, ha méltóknak mutatkozunk rá és ha felkészülünk rá. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nem beszélek általános politikáról és szociálpolitikáról, hanem csak gazdasági politikáról. Gazdaságpolitikai síkon maradva, arra kell ügyelnünk, hogy gazdasági szervezetünk teljesítőképes állapotban maradjon. Ehhez az szükséges, hogy az kézben r legyen, mégpedig szakértő kézben, telhlát szakértő irányítás alatt álljon, amelynek a közösségi szempontok szerint kell igazodnia, tehát csak az állam kezében lehet, A másik szempont az, hogy ennek ellenére rugalmasnak és ezáltal működőképes állapotban kell maradnia. Tehát egy túlzottan aprólékos beavatkozás, a magángazdaságnak túlzott gúzsbakötése és megkötése éppoly hibás lenne, mint a magángazdálkodásnak szabadjára való eresztése nemcsak most a háború alatt, hanem háborúutani időkben is, mikor egy új Európa gazdasági felépítése lesz a legfőbib feladata Európa valamennyi nemzetének. Következés tehát, hogy nekünk a helyes szervezésre, a helyes szervezettségre kell most a legnagyobb gondot fordítanunk. '' -.._.,' „ Etekintetben hogyan áll a (helyzet? Először is azt mondottam, irányított gazdálkodásra van szükség, tehát az irányított gazdálkodás legfőbb irányító szervének, az államhatalom