Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-270
116 Az országgyűlés képviselőházának gazdaságpolitikai apparátusának kell helyesen megszervezve lennie. Mit látunk azonban ehelyett? Azt láttjuk, hogy a régi kollegiális kabinetrendszer áll fenn, tehát minden egyes miniszter úr felelős a maga tárcája körébe tartozó ügyekért. A miniszter urak egymással leveleznek. Rendes formula az, hogy: »a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló minisztérium gondozására bízott érdekek szempontjából«. Maga a levelezés is azt a látszatot kelti, mintha az egyes minisztériumok bizonyos gazdasági ágak érdekeinek képviseletére volnának hivatva, holott nem ez a helyes felfogás. A helyes felfogás az, hogy az érdekképviseletre a magángazdasági élet megfelelő szervezetei hivatottak; a miniszter, a szakminiszter az állami, közösségi szempontokat érvényesíti az illető szakmában, tehát a közösség képviselője az illető szakmával, az illető termelési ággal szemben, nem pedig annak képviselete, egy személytelenített és tőle függetlenített imaginárius államhatalommal szemben. Hogyan áll a helyzet mezőgazdasági téren, a termelés és értékesítés terén? Hármas tagozás áll fenn itt. A földmívelésügyi miniszter felelős a termelésért, a kereskedelmi miniszter felelős az áru szétosztásáért és legújabban belejátszik a kérdésekbe a közellátási miniszter is. Például a terménykereskedelemnek vagy az állatkereskedelmnek három gazdája van: a földmívelésügyi miniszter, a közellátási miniszter és a kereskedelmi miniszter. Örökös súrlódások a hatáskörök között, a hatásköröknek folyton más és más tagolása következik ebből. Az ipari anyaggazdálkodás, az ipari anyagellátás terén a nyersanyagok termelése részben a földmívelésügyi miniszterhez tartozik, de amikor a nyersanyagból félgyártmány lesz, átmegy az iparügyi miniszter hatáskörébe, más nyersanyagok, például a bányászati termékek termelése az iparügyi miniszterhez tartozik de nem minden anyagot kapunk meg belföldön, hanem némelyiket külföldről kell behozni, belejátszik tehát a, devizagazdálkodás szempontja, ezen keresztül a pénzügyminisztérium, sőt a kormányzati felelősségen kívül álló igen jelentős, igen hatalmas tényező, a Magyar Nemzeti Bank. Azt lehetne most képzelni, hogy mindezeknek összefogására állították fel a, csúcsminisztériumot, aminthogy a csúcsminiszternek az is a feladata, hogy összehangolja a különböző gazdasági tárcákat és általános irányítást adjon. Igen ám, de nincs apparátusa sem, mert táreanélküli miniszter. Tisztára véletlen, hogy pénzügyminiszter is egyben a gazdasági csúcsminiszter úr és van egy közgazdasági osztálya igen talpraesett vezetőkkel, amely osztály segítségével el tudná látni apparátus szempontjából a feladatát — de nincs hatásköre. Az egyéni felelősség rendszere mellett a. csúcsminiszter nem áll a többi miniszter felett, tehát egész hatásköre rábeszélésben merül ki. Hogy ez a rábeszélés milyen sikerrel jár, azt természetesen itt a Ház plénurnában nem fogjuk megtudni, azonban a kiszivárgott hírek szerint nem mindig jár sikerrel az ő rábeszélése és vannak súrlódások a miniszterek között, különösen pedig a minisztériumok között. Szóval maga a legfőbb irányítás nincs egy kézben. A miniszterelnök úr sem tudja az összefogást megvalósítani, mert ő is csak primus 270. ülése 194-2 június 23-án, kedden. inter pares, elnököl a minisztérium tanácskozásain és az általános politikai irányvonalat megszabja, de földmívelésügyi kérdésekben, különösen pedig gazdasági határkérdésekben dönteni nem tud. Egy kollegiális tanácskozási rendszer van nálunk érvényben, amely egyrészt időveszteséget okoz, másrészt pedig örökös kompromisszumokat eredményez és ennek következtében, emellett a felépítés mellett, a gazdasági politika céltudatos, erélyes, határozott vezetése jóformán kizárt. Ez az egyik. Hogyan állunk most a gazdaságpolitika végrehajtása terén a szervezettség kérdésével 1 ? Ezerszer megmondottuk erről az oldalról: a mai irányított gazdálkodást, az állami beavatkozásnak és befolyásolásnak rengeteg ágát-bogát állami adminisztrációval jól megoldani lehetetlen. (Rajniss Ferene: Soha az életben!) Ez a bürokráciának hihetetlen túltermelésére vezetne. Természetesen megfelelő embereket sem lehet találni egy ilyen hirtelen felduzzasztott bürokrácia számára, mert hiszen a szakemberek a magángazdasági életben vannak elhelyezkedve és igazán csak kevésbbé alkalmas, az élet versenyében kevésbbé bevált emberek felszívása, utján tud ilyenkor az állami bürokrácia kiterjedni, tehát az állami bürokrácia nem is tudja végrehajtani ezeket a feladatokat. Egyetlenegy mód van: a magángazdasági életet helyesen megszervezni és a magángazdasági élet megfelelő szervezetei utján végrehajtani az állami irányítás elgondolásait. Az állam irányít és ellenőriz, de maga nem igazgathat egy irányított gazdálkodásban. E helyett azt látjuk, hogy még azok a kezdeményezések is, amelyek megvannak, például a mezőgazdasági kamara, amely kamaránk még a leghelyesebben felépített érdekképviselet, nincsenek megfelelően tovább kiképezve és a mezőgazdasági kamara például nincs megfelelő hatáskörrel felruházva. Amellett ott vannak természetesen a régi tradíciókkal — és hatalommal — rendelkező magánérdekképviseletek a mezőgazdasági síkon, amelyek sokszor nem értenek egyet a mezőgazdasági kamarával, még kevésbbé a minisztériummal. Úgyhogy hármas-négyes tagozódás jelentkezik a földmívelésügyi igazgatás végrehajtása terén, amely természetszerűen szintén nem funkcionálhat, logice nem funkcionálhat. Mármost az ipari végrehajtás terén még mindig ott tartunk, hogy a régi, a marxizmus által — mondhatnám önkénytelenül — a liberalizmusra ráoktrojált osztályszemlélet alapján álló gazdasági szervezetek útján történik a végrehajtás bizonyos része. Megvannak a munkaadói érdekképviseletek, amelyek a legkeményebben képviselik a kapitalista felfogást és a kapitalista érdekeket. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom őket egyenkint megnevezni, de egészen kétségtelen, hogy ezek sem a mi osztálytalan társadalmi felfogásunk fogalmáig nem tudtak eljutni, talán nem is akarnak oda eljutni, sem egyébként a miniszterelnök úr által nagyon helyesen felállított jelszónak, hogy ez a háború a mi háborúnk is, a gyakorlati konzekvenciáit nem tudják bizonyos lelki diszpozíciók folytán teljesen levonni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A munkás oldalon pedig a hatalom i,úlsúlya még ma is a szociáldemokrata, marxista osztályharcos szemlélet alapján álló szakszervezetek kezében van és ezektől a szakszervezetektől marxista szemléletük folytán
