Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

116 Az országgyűlés képviselőházának gazdaságpolitikai apparátusának kell helye­sen megszervezve lennie. Mit látunk azonban ehelyett? Azt láttjuk, hogy a régi kollegiális kabinetrendszer áll fenn, tehát minden egyes miniszter úr felelős a maga tárcája körébe tar­tozó ügyekért. A miniszter urak egymással leveleznek. Rendes formula az, hogy: »a Nagy­méltóságod bölcs vezetése alatt álló minisz­térium gondozására bízott érdekek szempont­jából«. Maga a levelezés is azt a látszatot kelti, mintha az egyes minisztériumok bizo­nyos gazdasági ágak érdekeinek képviseletére volnának hivatva, holott nem ez a helyes fel­fogás. A helyes felfogás az, hogy az érdek­képviseletre a magángazdasági élet megfelelő szervezetei hivatottak; a miniszter, a szak­miniszter az állami, közösségi szempontokat érvényesíti az illető szakmában, tehát a közös­ség képviselője az illető szakmával, az illető termelési ággal szemben, nem pedig annak képviselete, egy személytelenített és tőle füg­getlenített imaginárius államhatalommal szem­ben. Hogyan áll a helyzet mezőgazdasági téren, a termelés és értékesítés terén? Hármas tago­zás áll fenn itt. A földmívelésügyi miniszter felelős a termelésért, a kereskedelmi miniszter felelős az áru szétosztásáért és legújabban bele­játszik a kérdésekbe a közellátási miniszter is. Például a terménykereskedelemnek vagy az állatkereskedelmnek három gazdája van: a földmívelésügyi miniszter, a közellátási mi­niszter és a kereskedelmi miniszter. Örökös súrlódások a hatáskörök között, a hatáskörök­nek folyton más és más tagolása következik ebből. Az ipari anyaggazdálkodás, az ipari anyag­ellátás terén a nyersanyagok termelése részben a földmívelésügyi miniszterhez tartozik, de amikor a nyersanyagból félgyártmány lesz, átmegy az iparügyi miniszter hatáskörébe, más nyersanyagok, például a bányászati termé­kek termelése az iparügyi miniszterhez tar­tozik de nem minden anyagot kapunk meg bel­földön, hanem némelyiket külföldről kell be­hozni, belejátszik tehát a, devizagazdálkodás szempontja, ezen keresztül a pénzügyminiszté­rium, sőt a kormányzati felelősségen kívül álló igen jelentős, igen hatalmas tényező, a Magyar Nemzeti Bank. Azt lehetne most képzelni, hogy mindezek­nek összefogására állították fel a, csúcsminisz­tériumot, aminthogy a csúcsminiszternek az is a feladata, hogy összehangolja a különböző gazdasági tárcákat és általános irányítást ad­jon. Igen ám, de nincs apparátusa sem, mert táreanélküli miniszter. Tisztára véletlen, hogy pénzügyminiszter is egyben a gazdasági csúcs­miniszter úr és van egy közgazdasági osztálya igen talpraesett vezetőkkel, amely osztály segít­ségével el tudná látni apparátus szempontjából a feladatát — de nincs hatásköre. Az egyéni felelősség rendszere mellett a. csúcsminiszter nem áll a többi miniszter felett, tehát egész hatásköre rábeszélésben merül ki. Hogy ez a rábeszélés milyen sikerrel jár, azt természe­tesen itt a Ház plénurnában nem fogjuk meg­tudni, azonban a kiszivárgott hírek szerint nem mindig jár sikerrel az ő rábeszélése és vannak súrlódások a miniszterek között, külö­nösen pedig a minisztériumok között. Szóval maga a legfőbb irányítás nincs egy kézben. A miniszterelnök úr sem tudja az össze­fogást megvalósítani, mert ő is csak primus 270. ülése 194-2 június 23-án, kedden. inter pares, elnököl a minisztérium tanácsko­zásain és az általános politikai irányvonalat megszabja, de földmívelésügyi kérdésekben, kü­lönösen pedig gazdasági határkérdésekben dön­teni nem tud. Egy kollegiális tanácskozási rend­szer van nálunk érvényben, amely egyrészt időveszteséget okoz, másrészt pedig örökös kompromisszumokat eredményez és ennek kö­vetkeztében, emellett a felépítés mellett, a gaz­dasági politika céltudatos, erélyes, határozott vezetése jóformán kizárt. Ez az egyik. Hogyan állunk most a gazda­ságpolitika végrehajtása terén a szervezettség kérdésével 1 ? Ezerszer megmondottuk erről az oldalról: a mai irányított gazdálkodást, az ál­lami beavatkozásnak és befolyásolásnak renge­teg ágát-bogát állami adminisztrációval jól megoldani lehetetlen. (Rajniss Ferene: Soha az életben!) Ez a bürokráciának hihetetlen túl­termelésére vezetne. Természetesen megfelelő embereket sem lehet találni egy ilyen hirtelen felduzzasztott bürokrácia számára, mert hiszen a szakemberek a magángazdasági életben van­nak elhelyezkedve és igazán csak kevésbbé al­kalmas, az élet versenyében kevésbbé bevált emberek felszívása, utján tud ilyenkor az ál­lami bürokrácia kiterjedni, tehát az állami bürokrácia nem is tudja végrehajtani ezeket a feladatokat. Egyetlenegy mód van: a magán­gazdasági életet helyesen megszervezni és a magángazdasági élet megfelelő szervezetei ut­ján végrehajtani az állami irányítás elgondo­lásait. Az állam irányít és ellenőriz, de maga nem igazgathat egy irányított gazdálkodásban. E helyett azt látjuk, hogy még azok a kez­deményezések is, amelyek megvannak, például a mezőgazdasági kamara, amely kamaránk még a leghelyesebben felépített érdekképvise­let, nincsenek megfelelően tovább kiképezve és a mezőgazdasági kamara például nincs megfe­lelő hatáskörrel felruházva. Amellett ott van­nak természetesen a régi tradíciókkal — és ha­talommal — rendelkező magánérdekképvisele­tek a mezőgazdasági síkon, amelyek sokszor nem értenek egyet a mezőgazdasági kamará­val, még kevésbbé a minisztériummal. Úgyhogy hármas-négyes tagozódás jelentkezik a föld­mívelésügyi igazgatás végrehajtása terén, amely természetszerűen szintén nem funkcio­nálhat, logice nem funkcionálhat. Mármost az ipari végrehajtás terén még mindig ott tartunk, hogy a régi, a marxizmus által — mondhatnám önkénytelenül — a libe­ralizmusra ráoktrojált osztályszemlélet alap­ján álló gazdasági szervezetek útján történik a végrehajtás bizonyos része. Megvannak a munkaadói érdekképviseletek, amelyek a leg­keményebben képviselik a kapitalista felfo­gást és a kapitalista érdekeket. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom őket egyenkint megnevezni, de egészen kétségtelen, hogy ezek sem a mi osztálytalan társadalmi felfogásunk fogalmáig nem tudtak eljutni, talán nem is akarnak oda eljutni, sem egyébként a minisz­terelnök úr által nagyon helyesen felállított jelszónak, hogy ez a háború a mi háborúnk is, a gyakorlati konzekvenciáit nem tudják bizo­nyos lelki diszpozíciók folytán teljesen levonni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélső­baloldalon.) A munkás oldalon pedig a hatalom i,úlsúlya még ma is a szociáldemokrata, marxista osztályharcos szemlélet alapján álló szakszervezetek kezében van és ezektől a szak­szervezetektől marxista szemléletük folytán

Next

/
Oldalképek
Tartalom