Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-270
Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 1U2 június 23-án, kedden. 101 jenek huszonharmadik évfordulóján meggyújtsuk szívünkben a hála és kegyelet lángját annak az 590 magyar vérünknek emléke előtt, akik a magyar hazáért és Krisztus tanításáért, a keresztény és magyar szellemiségért, a legdrágábbat; életüket áldozták. Az ő vérük kiömlése megmutatta, hogy él még a magyar hit és erő, s ők hitet adtak és példát mutattak nekünk arra, hogy a magyar feltámadás a sok megpróbáltatás ellenére is jönni fog, mert jönnie kell. Áldott legyen drága emlékük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor azonban mély tisztelettel gondolunk ma Hitler Adolfra is, aki felismerve azt a veszélyt, amelyet Európára a bolseviki zsidó imperializmus, rablás, gyilkosság és gyújtogatás, a krisztusi szellemiség és erkölcsiség teljes megsemmisítése jelentene, isteni küldetésénél fogva a nemzeti szocialista német nép fegyveres erejében bízva 1941 június 22-én, tegnap egy éve, megelőzve a szovjet támadást, megindította az új Európa népeiért a nagy, végső leszámolást, amely élet-halálra megy, amelyben — mint az események mutatják — a győztesek csak mi lehetünk. (Taps a szélsőbalotaaton.) Tisztelet illesse Főméltóságii Kormányzó Urunkat, (Éljenzés.) aki fölismerve ezt az igazságot, mint magyar igazságot, rövid néhány nappal utána a Kárpátok gerincéről megindította vitéz honvédeinket. (Taps.) Hála és kegyelet illesse honvédeink emlékét* akik átérezve a helyzet komolyságát, a gyors cselekvés szükségességét, Kormányzó Urunk parancsára, igazi magyar katonai lendülettel, a német szövetséges bajtársakkal együtt a Kárpátok gerincéről 2000 kilométerre űzték el a bolseviz mus veszélyét. Ez a háború, t. Ház, a mi háborúnk, ezt a háborút csak mi nyerhetjük meg, ezt elvesztenünk nem lehet és nem szabad, mert ettől függ az új, a nagy Magyarország léte vagy nemléte, ettől függ a magyarság élete vagy halála, ettől függ a magyarság jóléte vagy rabszolgasága. A Mindenható Isten segítse hős katonáinkat és vitéz szövetségcseinket. Szükségesnek tartottam ennek elmondását és leszögezését, mert amint a későbbiekben rá térek, a felhatalmazás kérdésének belpolitikai részével kapcsolatban kell, hogy tisztán lássa a t. Ház minden egyes tagja, az én és a mi szélsőbaloldali nemzetiszocialista felfogásunkat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szélsőjobboldali!) Távol áll tőlem mindenféle kákán cso mót keresés, távol áll tőlem a kritikának olyan értelemben való gyakorlása, amely a kölcsönös gyűlölet magvát vetné magyar emberek közé. Ha a kormány politikájával elgondolásaival szemben kritikát gyakorolok és a kritika talán látszólag fájó lenne egyes helyeken, teszem ezt meggyőződésből és azért, hogy azt a lelki harmóniát, amelyre ezekben a sorsdöntő órákban az egész egyetemes magyar nemzetnek szüksége van. ezt a békét elősegítsem. Én volnék a legboldogabb, ha felszólalásommal az igazi magyar összefogásnak, békének egy^ parányi kis tégláját is lerakhatnám. Érzem és tudom. hogy nemcsak befelé, hanem annál inkább kifelé erős Öklöt, erős összefogást és egységet kell mutatnunk, mert az erő és a hatalom elöti a gyöngék és az ingadozók meghajolnak. Az igazságot a hamissággal és az áligazsággal szemben sokszor a nyers erőnek kell alátámasztania. Mert sokszor csak úgy és akkor lehet kierőszakolni és diadalra juttatni az igazságot, ha azt idejében, a maga idejében tesszük. Bár azt mondják, hogy előbb vagy utóbb az igazság győzni fog, egy nemzetnek életében és jövőjében nem szabad azt meg várni, hogy az igazság esetleg csak halála után győzzön. Tudom, hogy a győzelemért, a magyar életért és jövőért mi mindnyájan, akik itt élünk ebben az országban, felelősek vagyunk és ha azt akarjuk, hogy kései leszármazottaink, unokáink minket ne átkozzanak, boldogtalanságukért, rabszolgaságukért, rossz sorsukért, helyzetükért, akkor nekünk össze kell fognunk minden erővel, hogy a meglátott és felismert igazságot teljes erővel s ha kell. hatalommal és fegyverrel keresztülvigyük. Ennek tudatában, jóllehet ezernyi baj, hiba, tévedés van a közéletben, a közellátásiban, az adminisztrációban, az ország vezetésében, mégis amikor képviselői kötelességemnek eleget téve, a magyar falut, a vidéket járomi, mindenütt azt mondom a panaszkodó embereknek, a nincsteleneknek is, »emberek, magyar testvérek, össze kell fogni mindnyájunknak, összeszorított fogakkal ikell ítováblb harcolni a végső és dicsőséges magyar győzelemért. Ha ma kevés az ennivaló, kevés a ruha, ha nincsen eipőtalp. csizmatalp, ha a csizma ára messze elszaladt is a búza árától, — testvér, összeszorítani a fogakat! Lehet, talán még nehezebb idők is jönnek, de minden áldozatot meg kell hoznunk. Ha kell, kevesebbet eszünk, ha kell, járunk mezítláb, de minden áldozatot meghozunk a magyar győzelemért, a majgyar feltámadásért, mert ez a háború a mi háborúnk, a mi nemzeti háborúnk,, ezt a háborút nekünk kell megnyerni, itt más győztes nem lohet, itt a két háborúskodó fél közül az egyik nek alul kell maradnia. Az a fél, amely alul marad, nem lehetünk mi, mert ez Magyar ország sírbatételét j'alentené. T. Ház! Mint ellenzéki képviselőnek sokkal könnyebb lenne odakint a vidéken és Pes ten isj hallva a sok nyomorúságot és látva, hallva a sok bajt, a nincstelen embereket arra izgatni, hogy gyerünk ki az utcára, amint azt a bolsevisták teszik, hogy törjünk, zúzzunk, öljünk, gyilkoljunk, de mi tisztában vagyunk azzal, nemcsak én, hanem pártomnak minden egyes tagja., hogy sokkal súlyosabb, kritikusabb és nehezebb, történelmi időket élünk ma, semhogy akár önző egyéni érdekből, akár pártérdekből, az ország belső rendjét és nyugalmát a legkisebb lépéssel vagy egy ujjnyi mozdulattal is bárki (felborítani igyekeznék. Amikor mi a magyar királyi kormánynak, az igen t. túlsó oldalnak lojalitásból ezt a szolgálatot a magyar haza iránt érzett szeretetünknél fogva megtesszük, ezt nemcsak a lojalitás diktálja nekünk, nanem hazánk, nemzetünk. és fajtánk szeretete, mert látjuk azt, hogy az igazságnak győznie kell és győzni is fog. Tesszük ezt azért is, mert látjuk, hogy a kormány nyiltan is odaállt a tengelyhatalmak mellé, s beállt abba az élethalál harcba, amely odakint az orosz esatamezőkön folyik és amely harcban dicső honvédeink, a mi véreink is alaposan kiveszik részüket a nagy leszámolásiból. Ez nem frázis, ez meggyőződés, sőt annál több részemről. Ez hitet jelent! Ezzel szemben legyen szabad leszögeznem azt is. hogy amikor a Nyilaskeresztes Páfrt. de az egész Nemzetiszocialista mozgalom sem hasz-