Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

102 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 19%2 június 23-án, kedden. nálja fel azt a sok-sok kínálkozó alkalmat, amely a közellátás és más bajok révén — aiminők : a kommunisták, a szociáldemokraták és a népfront izgatása — a nyomorúság oldalán mutatkozik, ugyanakkor elvárhatjuk és elvárjuk a magyar királyi kormánytól,, amely a nemzetiszocialista tengely oldalára állt, hogy igazságos és egyenlő mértékkel mérjen velük szemben. (Zaj.) Hiszen amíg a kormány napilapjai naponta reggel, délben és este, újabban már hétfőn is többször megjelenhetnek, ugyanakkor a Nyilaskeresztes Pártnak a Pesti Újságon, egy délutáni kisterjedelmű napilapon és a Nép című hetilapon kívül, amely ugyancsak kisterjedelmű és a nemzetiszocialista pártszövetségnek a . Magyarság című napilapján, az Egyedül Vagyunk és a Nemzetőr című hetilapokon kívül csak egy hétfői lap, a Virradat és a »Magyarság Útja« áll rendelkezésére, míg ha az érem másik oldalát nézzük, a Népszavától a demokrata sajtótermékekig bezárólag egész sereg napi és hetilap harcol még ma is a Sztálin és Rákosi Mátyás által hirdetett »független« — idézőjelek között mondom — demokratikus Magyarországért, a sztálini és eckhardtibori Magyarországéri (Halmai János: Elég szomorú!) Az utóbbi hónapokban több felszólalásomban hoztam a t. Ház elé a kommunisták magyarországi pártjának, a szociáldemokrata pártnak és szakszervezeteknek, valamint a velük együttműködő népfrontnak a működését, azt a veszélyt, amelyet ez az összeműködés, ez a földalatti, sötétben bujkáló harc nemcsak a, mai magyarságra, a mai magyar nemzetre, hanem a jövő magyar nemzetre is jelenthet. Kértem a Népszava betiltását, kértem a szociáldemokrata párt és szakszervezetek azonnali betiltását, vagyonuk lefoglalását, illetőleg kormánybiztos kirendelését és a lefoglalt vagyonnak a munkásság szociális, jóléti céljaira való fordítását. T. Ház! A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek tulaj donképen egy és ugyanaz a társaság, holott — amint ezt itt a Ház előtt is ismételten kifejtettem — amikor a szociáldemokrata szakszervezetek a magyar királyi belügyminisztertől 1111/1922. Res. szám alatt mű ködési engedélyt kaptak, ebben kizárólag arra kaptak engedélyt, hogy kulturális, szociális és gazdasági érdekek szolgálatában szervezzék a dolgozó munkásokat és gazdasági érdekből munkát közvetítsenek, ezzel szemben aláhuzottan hangsúlyozza a belügyminiszteri engedély, hogy a szakszervezeteknek mindennemű politizálás tilos. Nehogy valaki azt gondol ja, hogy belőlem vagy ennek az oldalnak akármelyik képviselőjéből a konkurrencia beszél! Velük mi konkurrálni nem óhajtottunk a múltban, nem óhajtunk a jelenben és nem óhajtunk a jövőben sem. Amit itt mondottam és amit még ezután mondani fogok, azt hazámnak, nemzetemnek és fajtámnak féltése diktálja. A szakszervezetekben, tehát mint kulturális és szociális egyesületekben, a legsötétebb sztálini propaganda folyt és folyik ma is. Mert mit hirdetnek ott, amint ott lévő bizalmi embereink az ország minden részéből jelentik

1

? Független demokratikus Magyarországot! Dicsőítve beszélnek Sztálin Józsefről. Per »Józsi bácsi« emlegetik. A szovjethadsereg nagyszerű felszereléséről és nagy eredményeiről beszélnek, ugyanakkor azonban nem beszélnek a másik oldalról, nem beszélnek a mi véreinkről, a mi vitéz katonáinkról és szövetségeseinkről. 'T. Ház! Talán ezeknek a felszólításoknak eredményeképpen a szociáldemokrata párt szükségesnek látta a közelmúltban, június 11-én — mint azt a Népszavának június 12-én, pénteken megjelent száma is igazolja — egy igazoló és legalábbis kifelé szép arcot mutató határozatot hozni. Ezt a határozatot a szociáldemokrata párt országos választmánya hozta és ez a határozat — amint a Népszavában vastag betűkkel le van szögezve — »a párt célkitűzéseinek változatlanságáról, a párt belső rendjéről és a demokratikus elvekhez való ragaszkodásról« szól. Amikor mi magyar emberek itt már valamennyien a demokrata világ letűnéséért harcolunk, akkor még törvényesen működik és harcol a demokratikus zsidó világrendszerért itt Magyarországon a szociáldemokrata párt és működnek ós harcolnak a szakszervezetek. Hogy ez a nyilatkozatuk kulturális kérdésekkel foglalkozó szakszervezetekre is vonatkozik, ezt ebben a nyilatkozatban késő'bb maguk is megerősítik, mert mindjárt az ismertetés elején azt mondják, hogy »a pártválasztmánynak ez az állásfoglalása a szervezett munkásság« — tehát a szakszervezett munkásság — »széles rétegei és a kormány felé egyaránt szól«. A későbbiekben megint azt mondják, hogy »a szociáldemokratapárt és annak szervezetei megalkuvás nélkül a szociális demokrácia álláspontját vallják magukénak és elutasítanak minden erőszakosan felépülő uralmat, bármely irányból jön is.« (Abonyi Ferenc: Csak Sztálinét nem! — Zaj. — Horvát Zoltán közbeszól.) Miért érdekli képviselőtársamat a locsogás? (Horváth Zoltán: Én nem önhöz beszéltem!) Akkor rendben van. Azt hittem, reám értette. Elnök: Kérem képviselő úr, szíveskedjék beszédét folytatni és ilyen megjegyzésekkel képviselőtársát nem sérteni. Vajna Gábor: Tisztelettel kérem, én azt hallottam, hogy a locsogás szót használta képviselőtársam és ezt magamra értettem. # Ha nem így volt, ezért bocsánatot kérek a képviselő úrtól. Elnök: Kérem, ha én meghallom, hogy valaki képviselőtársa személyére sértő meg jegyzést tesz, meg fogom tenni elnöki hatáskörömben a szükséges intézkedést. Horváth Zoltán képviselő úr ne szóljon közbe félhangon se, a képviselő úr pedig ne méltóztassék különös figyelmet szentelni a félhangon tett megjegyzéseknek. (Horváth Zoltán: Nem szóltam én oda! — Meskó Zoltán: Ketten locsogtak itt! — Derültség.) Ezt a szót, hogy locsogás, ne méltóztassék használni. Kénytelen vagyok Meskó képviselő urat rendreutasítani. Méltóztassék beszédét folytatni. Vajna Gábor: Azt mondja az országos választmánynak ez a határozata, hogy »a szociáldemokratapárt és a szervezett munkásság«, — tehát a kulturális egyletekbe szervezett munkásság, amelynek nem lenne szabad politizálnia — »amely megalkuvást nem ismerő és nem tűrő módon változatlanul vallja a maga demokratikus alapelveit és módszereit, semmiféle csábításnak és tetszetős kísértésnek nem tesz eleget.« T. Képviselőház! Ezek után nyilvánvaló, hogy a szociáldemokrata párt ég a szociáldemokrata szervezkedés továbbra is folytatja a szakszervezetekben a politizálást. A honvédelmi miniszter úr rendeletet adott ki, amely a leventeköteles ifjúságnak a 23 éves életkor betöltéséig a háború tartamára megtiltja a pár-