Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

100 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése Í9U2 június 23-án y kedden. akarja végezni, azonban akár az irodában, akár a katedrán, akár a tisztviselői élet bármely pontján van is, mindig ott van a láthatatlan, de annál jobban érezhető gond, teher, mely rá­nehezedik ebben a mostoha sorsban úgy, hogy az bizony sokszor az ő ideális lelkéből fakadó lendületet lecsökkenti annyira, hogy az azután a nemzetnek sokszor kárára van. Éppen ezért kérem a kormányzattól, — azt hiszem, teljes joggal az ő nevükben is — hogy rendezze a tisztviselői kérdést. Elsősorban szüntesse meg a kirívó visszásságokat, de általában: generáli­san rendezze ezt a^ kérdést, hogy ennek a nem­zetnék, amely valóban hősiesen küzd azért, hogy életben maradjon és egy szebb jövőt ve­rekedjen ki magának, méltó, de anyagilag is megbecsült vezetői lehessenek­T. Képviselőház! Nagy vonalakban igye­keztem rámutatni a magyar élet r felfakadt, fájó sebeire. Nem azért, hogy ellentéteket élez­zek ki, hanem, hogy mindent elmondjak úgy mint ahogy a miniszterelnök úr mondotta: nyíltan, őszintén, becsületesen, amilyennek én látom. Teszem ezt azért, mert valóban nagy idők előtt állunk, a jövő építő nagyvonalú ter­vek nélkül, mert hogy csak egy példával mu­tassak rá, van egy csúcsminiszterünk, akinek azonban nincs vezérkara. Vájjon hogyan tudja a csúcsminiszter úr — akinek legjobb szándékait készséggel elismerem — végrehaj­tani azokat a teendőket, amelyek csúcsminisz­terségéből fakadnak és amelyek ezidőszerint talán azt mondhatnám, ennek az országnak legfontosabb teendőit jelentik, ha egyrészt nem rendelkezik megfelelő vezérkarral, hogy a jelen feladatait ellássa, de másrészt nincs olyan ve­zérkara sem, amely már előre elkészítené azo­kat a haditerveket, amelyek a jövő élet harcai szempontjából elengedhetetlenül fontosak. T. Képviselőház! Legyünk tisztában azzal, hogy a jövő Európájában mélyebb éltű ma­gyarokra, keményebb, harcosabb népekre van szükség (Ügy van! a szélsőbcíloldalon.) és erre nekünk fokozott mértékben fel kell készül­nünk. Ne gondoljuk azt, ha mi valóban pató­pálosan kiverekedtetjük magunknak a derék és vitéz honvédséggel a szebb jövőhöz való jogot, idehaza pedig elfeledkezhetünk arról, hogy nekünk is kell haditervet készíteni a iövő nehéz munkájára. (Ügy van! a szélsőbal, oldalon.) Éppen ezért fokozottan felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy legalább egy magot gyűjtsön maga köré, hogy azzal azután az egyes ágazatokkal az összeköttetést felvéve, valóban komoly haditervet tudjoia a jövő magyar élet harcához előkészíteni. Éhhez - egészen természetes dolog — lelki egység kell. Nem helyes Király képviselőtársamnak az a megállapítása, hogy a kormány nem kezdheti a lelki békére való felhívást és az ezzel kapcsolatos teendőket, Igenis, ő kezdheti el, mégpedig helyes intézkedésekkel és helyes javaslatokkal, amelyek az ellenzéket meggyő­zik a tekintetben, hogy a kormányzat való­ban azt akarja, ami a leghelyesebb és úgy akarja, ahogy az ellenzék akarja, de nemcsak akarja, hanem cselekszi is azt, ami a magyar nemzetnek életbevágó érdeke. Mi is osztozunk a miniszterelnök úrnak abban a kijelentésében, hogy vívjuk meg harcunkat elméleti vagy politikai gyakorlati síkon, de ne akarjuk egy­mást kipusztítani. Igaza van. Mi egy harcos eszmének, harcos katonái vagyunk. A magyar néppel a magyar népért akarjuk megvívni ezt a harcot. Lehet a harc bármilyen kemény és férfias, mi magyar nemzetiszocialisták álljuk a harcot, mert tudjuk, hogy becsületes célért és tiszta eszközökkel harcolunk. Győzzön az igazság és a győztes legyen a magyar nép. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Azoknak pedig, ha vannak még ilyenek, akik a mi politikai kiirtásunkra tör«kednek, igyekezem az egyik girondeista képviselőnek a mondását idézni, aki búcsúzóul azt mondta a hegypártiak felé: Mi meghalunk, mert a nép alszik, ti ak­kor haltok meg, ha egyszer mégis felébred! (Tetszés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz!) T. Képviselőház! Két szárnya van a ma­gyar nemzetnek, ahogyan Appomyi Albert egyik nagy beszédében mondotta, két szárnya van, amellyel a magasba emelkedhetik. \z egyik az, amit a fejlődés gondolata és a ha­ladó eszmék ereje és teljessége jelent. Ha azonban ez a fejedelmi madár nem tudja ki­bontani azt a másik szárnyát, amely ősi alkot­mányunknak elhanyatló szervezetéből és ener­giájából nőtt ki és fog növekedni az idők végezetéig, akkor ez a madár egyik szárnyá­val csak csapkodhatja a levegőt, de felszállni, repülni, haladni nem fog soha. Ennek a fejedelmi madárnak, a magyar nemzetnek szárnyát megbénítják azok a fea^ jok, amelyek a magyar nép szellemi és anyagi életére mázsás súllyal nehezednek, nem enge­dik repülni azok, akik kerékkötői a magyar nép haladásának. Minthogy ezek ellen a kor­mány részéről a legerőteljesebb harcnak össze­fogó haditervét nem látom, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés es taps a szélsőbalolda­lon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Makkai János képviselő úr, mint, a külügyi, valamint közgazdasági és közlekedés­ügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Makkai János előadó: ,T. Képviselőház! Van szerencsém bemutatni a képviselőház külügyi, valamint közgazdasági és közlekedés­ügyi bizottságának jelentését az 1938. évi XXXV. törvénycikkel nyert felhatalmazás alapján egyes külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszonyainkat Szabályozó egyezmé­nyek tárgyában 1940. év folyamán tett rende­leti intézkedésekről, illetve az erről szóló 529. számú külügyminiszteri jelentésről. Kérem a jelentés kinyomatását, szétosztását és napi­rendre tűzését. Elnök: A_ beadott jelentést a Ház kinyo­matja és tagjai között szétosztatja. A napi­rendre tűzés iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Folytatjuk a javaslat tárgyalását. Szó­lásra következik? Árvay Árpád jegyző: Vajna Gábor! Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A gazdasági és hi­telélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. tc.-ben a minisztériumnak adott és. utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meg­hosszabbítására benyújtott törvényjavaslatot nem fogadom el. Amikor ezt előzetesen beje­lentem, tisztelettel kérem, hogy ennek indoko­lását a magyar jövő érdekében azzal a Szere­tettel és türelemmel méltóztassék meghall­gatni, amilyennel azt idehozom a t. Ház nyil­vánossága elé. Mielőtt a javaslat érdemi részéhez hozzá­szólnék, engedtessék meg, hogy ma június 23-án, a június 24.-i ellenforradalom előesté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom