Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-270

96 Az országgyűlés képviselőházának és Maeonka Heves vármegyei községeknek Nógrád vármegyéhez való csatolásáról szóló jelentése tárgyában. Tisztelettel kérem a jelentés kinyomatását és szétosztását és annakidején napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. vitéz Csiesery-Rónay István képviselő úr, mint a véderőbizottsag előadója kíván jelentést tenni. vitéz Csiesery-Rónay István előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a képviselőház véderőbizottságának jelentését a m. kir. honvédelmi miniszternek az állításköteles kor alsó korhatárának leszállításáról szóló jelentése tárgyában. Tisztelettel kérem, hogy a jelentést kinyomatni és szétosztatni, annak tárgyalására pedig a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. Minthogy az előadó úr a jelentés napirendre tűzésére a sürgősség kimondását kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e azt kimondanil (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja, Padányi Gulyás Jenő képviselő úr, mint a könyvtári és múzenmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Padányi Gulyás Jenő előadó: T. Képviselőház! Van. szerencsém beterjeszteni a könyvtári és múzeumi bizottság kétrendbeli jelentését az országgyűlés könyvtárának és az országgyűlés múzeumának 1941. évi gyarapodásáról, haszna latáról és számadásairól. Kérem, hogy a jelentéseket kinyomatni, szétosztásukat elrendelni és azok napirendre tűzése iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. A mai ülésen benyújtott jelentések napirendbe tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik az 1931:XXVI. te.-ben a kormánynak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom: 651. sz.) Szólásra következikf Boczonádi Szabó Imre jegyző: Rapcsányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kállay miniszterelnök úr hivatalbalépésekor ezeket mondotta (olvassa): »Egyet kérek tőletek: önérzetet, elsősorban velem szemben. Mindig örültem annak, ha bárki meg tudott győzni igazáról«. Az önérzet, a haza javát szolgáló bírálat jegyében mondom el bírálatomat olyanformán, ahogyan az a mai időkhöz és ehhez a helyhez méltó. Amikor a kormányelnök úr beleegyezést kér a felhatalmazás megadásához, nemcsak jog, hanem kötelesség is a tárgyilagos bírálat, mert csak ez képes az ügyek előbbrevitelére. Fokozottabb kötelessége ez az ellenzéknek, mert hiszen ez szorosan beletartozik a parlamentáris államforma keretébe. A sokszor talán kíméletlen, de mindig tárgyilagos bírálat mindig a közösség érdekét tartja szem előtt és sohasem személyeket támad, hanem a közösség érdekét szolgálja. A szigorú bírálat tehát, amely igen sokszor fáj, sokszor igen mélyen beleturkál a [ magyar nép fájó sebeibe, kötelességünk, hiszen 270. ülése 1942 június 23-án, kedden. erre tanít minket a második Zrinyi Miklós, amikor azt mondotta (olvassa): »Azok, akik néked hizelegnek, én nemzetem, azok csalnak meg és veszítenek el téged«. Ebben a szellemben óhajtom én bírálatomat elmondani. T. Ház! A javaslat a rendkívüli időkre való tekintettel felhatalmazást kér egyrészt a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítására, másrészt a termelés rendjének biztosítására. Kétségtelen, hogy ez a felhatalmazás és ennek megadása elvileg helyes. Háborús időkben élünk, amikor az élet fokozottan meggyorsul és üteme gyorsabb tempót kíván a kormányzattól is. Ezért kétségtelen, hogy igen sokszor a legjobb szándéka mellett sem hozhat kellő időben olyan intézkedéseket, illetőleg határozatokat, amelyek a Ház beleegyezésétől függnek, úgyhogy csak ezeknek utólagos jóváhagyása alapján, rendeletekkel tud intézkedni. Etekintetben katonai közigazgatásunk és. hadvezetőségünk kiváló munkája méltó a teljes felhatalmazásra. Honvédségünk kimagasló tettei annak az alapos munkának eredményei, amelyeket ez a két intézmény végzett. Más azonban a helyzet a belső arcvonalon. Ez adja meg azt a különbséget, amely a beszédem elején tett elvi megállapodás és beszédem záradéka közt van. Mikor ezt a javaslatot bíráljuk, egy pillanatra vissza kell tekintenünk egy évre, mert hiszen egy évvel ezelőtt ugyanilyen összetételű kormány kért felhatalmazást és ha dönteni akarunk a felett, vájjon megadjuk-e a kormányzatnak a felhatalmazást vagy nem, akkor bizonyos mértékig a kormányzat egész legutóbbi évi munkásságát is figyelembe kell vennünk. Annál is inkább meg kell ezt tennünk, mert hiszen még nincs egy éve, hogy Kállay miniszterelnök úr a kormány elnöke, de bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy elődei nyomán kíván haladni, ezzel tehát elődének munkájáért, annak nyomdokaiban haladva, mintegy felelősséget vállalt. Éppen ezért meg kell bírálnunk, vájjon melyek azok a fontos célkitűzései és cselekedetei a kormányzatnak, amelyek alapján jogosan bírálhatjuk, hogy azokat a célkitűzéseket milyen mértékben igyekezett és milyen mértékben tudta megvalósítani egyrészt, másrészt milyen átfogó terveket készített a tekintetben, hogy egyrészt hasznosan oldja meg a jelen égető kérdéseit, másrészt pedig a jövő kérdéseiben határozott, a nemzet érdekét szolgáló irányt mutasson. T. Képviselőház! A nemzet anyagi életével szorosan összefügg a nemzet szellemi élete. Etekintetben a kormány célkitűzése magyarrá tenni a szellemi életet. Cselényi igen t. képviselőtársam azt mondotta beszédében, hogy a szellemi életet kitisztítottuk. Én feltételezem ennek a kijelentésnek jószándékú voltát,^ ha azonban a tárgyilagos bírálat mikroszkópja alatt nézzük, milyen mértékben tisztult ki ez a szellemi élet, akkor azt látjuk, hogy még ma is hódit a teljesen zsidó kézben levő ponyvairodalom, mérgez, sőt fokozott, adagolásban mérgez a liberalista zsidó sajtó, amelynek képviselői még ma is itt ülnek a Ház karzatán és nyilt tengelyellenes propagandájukkal kétségtelenül nem azokat a célokat szolgálják, amely célok az egyetemes magyarság érdekeit előbbre vihetnék. Ha egy pilla-, natra még a szellemi élet bírálatánál maradunk, akkor azt látjuk, hogy nemzeti irodalmunk még ma is zsidó kiadók kezében vergő-