Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.
Ülésnapok - 1939-270
Az országgyűlés képviselőházának dik, akik, mindent elkövetnek atekintetben, hogy az új kor szellemét megértő, de mindenkor a magyarság múltjában gyökerező magyar irodalom ne tudjon szárnyra kapni, ne tudja kibontogatni a maga életerős felfogását és gondolatait éppen a nemzetalkotó éis fenntartó magyarság javára. Minthogy a hasznos bírálat nemcsak kifogásokat emel, hanem igyekszik megmutatni azokat az utakat és módokat, amelyekkel a hiányokat, ezeket a káros fogyatékosságokat ki lehet küszöbölni, megmondom, hogy szerény véleményem szerint, ha a szellemi életet teljesen ki akarnánk tisztítani, vagy legalább is el akarnánk indulni azon az úton, mely kívánatos volna, ©tekintetben a teendő az Jenné: elsősorban irtsuk ki a káros ponyvairodalmat. Ugyanakkor azonban kényszerítő parancsként áll előttünk a liberális sajtó tökéletes átállításának szükségessége. Azt hiszem, jól ismerem a helyzetet, amikor azt állítom, hogy igen sok tehetséges magyar újságíró ma még a liberális sajtó-kapitalizmus béklyójában lévén, kétségtelenül nem tud szabadon szárnyalni, nem tud magyarságának kifejezést adni. Ezeket az önérzetes magyar újságírókat álHítsuk a liberális sajtó élére, amivel igaz, magyar szellemet tudunk belevinni ebbe a sajtóba és így azután ez a sajtó kényszerítve lesz arra, hogy a magyar nemzet érdekeit szolgálja. Ezzel pedig nemcsak ezt a célt értük el, nemcsak anyagilag jobb helyzetbe hoztuk a képzett keresztény újságíró társadalmat, hanem elértük azt is, hogy kivesszük a liberális elemek kezéből a liberális sajtópropaganda anyagát, azt a hatalmat, amely ebben a tekintetben a belső fronton még ma is ennek a sajtónak a kezében van. Azt hiszem, nem felesleges megemlíteni a teendők között a következőt sem. Szellemi életünk kiválóságainak, de az egész magyar irodalomnak megértő támogatásával és elismerésével fog találkozni az a cselekedet, ha kiveszszük a keresztény magyar nemzeti irodalmat a zsidó könyvkiadók karmai közül (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), szabadon engedjük szárnyalni és ennek az irodalomnak művelőit nem kötözzük össze a zsidó profitéhség béklyóival. T. Képviselőház! Amennyire fontos azonban a szellemi élet átállítása, ugyanannyira fontos az ország anyagi életének teljesen magyar vonalra, teljesen nemzeti vonalra való átállítása is. Amikor ezeket a kérdéseket bíráljuk és amikor ezzel a javaslattal kapcsolatban arról döntünk, vájjon felhatalmazást adjunk-e egy újabb esztendőre, sőt másfél esztendőre, ahogyan ez a javaslat kívánja, akkor meg kell vizsgálnunk azt, vájjon milyen gondozásban részesültek azok a tartópillérek, amelyek a nemzet örök épületét tartják, annak gondozói, elsősorban felelős gondozói: a kormányzat részéről. Engedtessék meg nekem, hogy ebben a tekintetben, ha csak nagy vonalakban is,^ de mégis érintsem ezeket a legfontosabb kérdéseket. Itt van elsősorban a földkérdés. A kormányzat azt mondja programmjában, hogy (olvassa): »Egészséges földbirtokpolitikát akarunk, mely a magyar föld népének erősödését teszi lehetővé, hogy fajtánk fenmaradásának és fejlődésének alapjait ezáltal újabb évszázadokra biztosíthassuk.« Kétségtelenül gyönyörű szép célkitűzés ez, de nézzük meg a gyakorlati oldalát, hogy meg tudjuk bírálni, mit jelent ennek a célkitűzésnek gyakorlati megvalósítása. 270. ülése 194-2 június 23-án, kedden. 97 A közelmúltban tárgyalta le a t. Ház az első fontosabb földbirtokjavaslatot, a zsidóbirtok javaslatot. Igaz, hogy ez a javaslat 1*2 millió hold zsidó kézben lévő magyar földről intézkedik, de a tárgyalás folyamán is hallhattuk az ezzel a javaslattal kapcsolatban elhangzott aggályokat, mégsem tudunk tehát a kormánynak meggyőződésből fakadó felhatalmazást adni ebben a kérdésben sem, mert hiszen a javaslatnak olyan alapvető hibáira tett megjegyzések, kifogások hangzottak el, amelyek méltán kelthették fel valamennyiünkben azt az aggályt, hogy az a birtok, amely — mondjuk -— így papíron, névlegesen 1*2 millió holdnyi terjedelemben átkerül zsidó kézből magyar kézre, nem jut oda vagy legalábbis nem olyan mértékben jut oda, ahova a javaslat kétségtelenül jószándékú elgondolása juttatni kívánta, mert hiszen már ma látjuk és — valószínűnek tartom — láthatjuk a jövőben is, hogy azok részéről is meg fog indulni egy földbirtokszerzés-vágyakozás és ezzel kapcsolatos gyakorlati eljárás, akik eddig a földdel — hogy úgy mondjam — szorosabb közösséget egyáltalában nem éreztek. (Bodor Márton: Nem. is törődtek vele!) Igen szívesen látnám, ha e tekintetben maga a nagybirtokos osztály próbálkoznék a kérdés behatóbb tanulmányozásával egyrészt, másrészt pedig azzal, hogyan lehet a földkérdést gyakorlatilag, tökéletesen a nemzet hasznára megoldani. Amikor itt a zsidóbirtokok átkerüléséről szó esik, csak néhány gondolatot szeretnék ennek gyakorlati végrehajtásával kapcsolatban idehozni ós pedig azért, mert egyszer már tanúi voltunk egy úgynevezett földreformnak, tanúi voltunk az Ofb. által végrehajtott földbirtokrendezésnek, amikor — ahogyan mondani szokták — a nadrágszíj-földbirtokot osztották, parcellázták. Láttuk, hogy ezeknek bizony kevesen vették hasznát, a gazdák legnagyobb része túladott rajtuk, amikor tudott, mert egyrészt nem tudta hasznosítani úgy, ahogyan azt a. szétosztok elképzelték, másrészt semmiféle anyagi és instrumentális alátámasztással nem rendelkezett. így kénytelen volt földjén túladni, mert nem tudta megmunkálni és más téren kellett magának és családjának megélhetését biztosítania. Éppen ezért nagyom helyes volna az, ha az újonnan földhöz juttatandó birtokosokról a kormány már most gondoskodnék. Lássa el kisbirtokos- vagy kisgazdahitellel, — ezzel mintegy alátámasztaná anyagilag életlehetősé güket — azonkívül pedig lássa el élő és holt felszereléssel, hogy a termelés folytonosságát biztosítani tudja és az átállítás folytán a nemzetgazdaságot károsodás ne érhesse. Ugyanakkor pedig, amikor eme kétségtelenül eléggé tekintélyes birtoktömegről intézkedő törvényjavaslat alapján az eljárást foganatosítani akarják, szerintem igen kívánatos az, hogy ezekből a birtokokból és természetesen majd a későbbiekből is területenkint egy-egy úgynevezett mintaközépbirtokot létesítsenek, amelyek tényleg mintái, példaadó gazdaságai lennének a körülöttünk lakó kisembereknek és a körülöttük lévő kisbirtokosok tényleg gazdasági tanácsokat és irányítást kapnának ott abban a tekintetben, hogy mi az a tervszerű gazdálkodás. Ugyanakkor kívánatos lenne a talajvizsgálatok megvalósítását gyors ütemben foly14*
