Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

92 Az országgyűlés képviselőházának tulajdona, csak eszköz az üzlethez, az nem az ő hazája, mindaddig, amíg a zsidóságnak saját hazába nem lesz, amit a zsidó nép közösen fog megoltalmazni külső ellenségtől saját vérévei és a zsidónak csak akkor lesz saját örök tulajdona a föld, ha -ott abban a hazában énekszó mellett fog kapálni, szántani és kaszálni. Azt hiszem, hogy ha már 1935-ben a zsidó vezetők, vagy legalább is egyik zsidó vezető így nyilatkozott, akkor nem kellene ebben az országban bizonyos uraknak ragaszkodniok ahhoz, hogy a zsidók itt maradjanak. "Hiszen mi nekik csak a javukat akarjuk, hogy a mai nacionalista világban a zsidóságnak is legyen saját hazája, ahol élhessen és uralkodhasson. Cselényi igen t. képviselőtársam azt mondotta e hó 16-án, hogy: a mai napon már nincs a zsidóság kezében egy barázda sem. Megengedem, hogy Cselényi t. képviselőtársam ezt elhiszi, azonban nem hiszi el az a nép, amelyiknek ma is a zsidó parancsol és a zsidókat látja a birtokban, nem hiszik el a gazdiasági felügyelők sem, akik panaszkodnak, hogy a nép kineveti őket, amikor a zsidó birtokok felosztásáról beszélnek, mert a pici gyerek is, ha egy tárgyat többször kínálunk neki, de nem adjuk oda, a tizenötödszöri, a huszadszor! kínálás után durcásan elfordul és nem nyúl utána. így van ezzel a mi falusi népünk is, nem hisz a zsidóbirtok felosztásában, annak ellenére, hogy azt a képviselőház plénuma a múlt héten általánosságban letárgyalta. Jurcsek Béla igen t. képviselőtársam, akinek jóindulatát sokszor emlegetem gazdaközönségünk előtt, múltkor egyik beszédében a következőket mondotta: nem arról van szó. hogy többet termeljünk, (hanem arról, hogy sajnálatos módon a kisgazdatársadalom nagyon könnyen megtanult feketén értékesíteni. Nem mondom azt, hogy a kisgazdatársadalom kivétel a feketén való értékesítés alól, de méltóztassanak megengedni, nagyon nehéz helyzetben van. Méltóztassanak megnézni, nem a százholdon felüli kisgazdákat, mert a mi vidékünkön az ilyen csak fogalom, hanem a 2—5 holdasokat, akik nem hagyhatják ott a földjüket, hogy napszámba menjenek és a 20--22 holdig terjedő kisgazdákat, hogy lerongyolódtak, nem áll pénz a rendelkezésükre, hogy ruhát vegyenek maguknak és mondjuk meg őszintén, ha feketén nem vesz valaki lábbelit, akkor évek fognak eltelni, hogy lábbelihez jusson. Ezt az oldalt is meg kell nézni és összehasonlítást kell tenni a gyáripar és a mezőgazdák között. Ha a kisgazdatársadalom feketén dolgozik, feketén viszi terményét a piacra és adja el, kérdem melyik osztály az ebben az országban, amelyikről nem tehető fel ugyanez? A kisgazdatársadalom, amelyik pedig learatja a terményeket, a gabonát, ma már kenyér nélkül van, a kisgazda felesége aggódva mondjía férjének, hogy aratáskor nem tudok nektek kenyeret adni. Kérdem tisztelettel, milyen érzése van annak a kisgazdának, családjának, amikor az újságokban azt olvassák, hogy egyik vagy másik banketten hány terítékes vacsora volt, milyen ételek, mennyi kenyér lett jegy nélkül felszolgálva. Kérdem tisztelettel, ez nem fekete? Többet kell foglalkoznunk a kisgazdatársadalommal, Nem akarok hosszú lenni, nem akarok^ aprócseprő bajairól beszélni. Kunder Antal, Németh Andor, Horváth Ferenc és más képviselőtársaim elmondották már a kisgazdák bajait, azonban értsük meg már egyszer azt, hogy ezt a népet nemcsak befeketíteni kell azzal, hogy 269. ülése 191+2 június 19-én, pénteken. feketén szeretnének értékesíteni, hanem egyszer iel keli eme mi és módot aüni neki arra, Hogy feketén ne értékesítsen. Valahogy ugy állunk, hogy gaz daközons egünk abtoói a rengeteg rendeletből, ami ki lett adva részben az ö számára is, nehezen tuti boldogulni. Ha átlépik a törvény habárát azok, akiknek van idejük és módjuk a rendeleteket elolvasni és tanulmányozni, akkor mit szóljunk ahhoz, ha az a gazdaközönség, amely a nap 24 órájából 20-at dolgozik nehéz testi munkával, nincs ideje nemcsak hogy újságot olvasson, de még arra sem, hogy családjával a napi munka folytatását megbeszélje, mit szóljunk ahhoz, ha ezek az emberek követnek el hibát. Hogyan tudja azt a kisgazdatársadalom minden egyes tagja, hogy a Hivatalos Közlönyben ma megjelent kormányrendelet mától kezdve életbelép és aki ezt keresztülhágja, meg lesz büntetve, hiszen annyi rendeletet adtak már ki az árrögzítésre vonatkozóan. 1939 szeptember 2-től kezdve 1941 november 2-áig 389 árrögzítő rendéletet adott ki a kormány. (Börcs János: Tessék ebből kiismerni magát az emlbernek!) Nem beszélve arról, hogy ami a gazdaközönségre tartozik, különösen 1939 szeptember 9-étől a mai napig a burgonya árának szabályozása és forgalma tekintetében 22 rendelet, a liszt áráról 11, a sertések felől 19, a zsírról pedig 16 rendélet jelent meg. A végén a termelés es a fogyasztás megfulladt az intézkedésekben és a rendeletekben, mert nemhogy a gazdaközönség, de sok esetben a hatóság emberei sem tudják kiismerni magukat ebben a sok rendeletben. Igen t. Ház! Az elmúlt őszön, amikor

t a burgonyára vonatkozó egyik _ közélelmezési vagy kormányzati rendelet megjelent,, az volt benne, hogy 3 métermázsa burgonyánál töbíbet egyik községből a másikba szállítani nem lehet. Akkor éjjel a gazdaközöíiség Ungvár vidékén felkészült a vásárra. Korán kell elindulni, hogy idejében bejöhessenek a piacra. Zuhogó esőben mentek és a csendőrség az öszszes saját burgonyáját szállító gazdát letartóztatta, mielőtt az ungvári piacra érhettek volna. Mi lett a következmény? Három nap múlva az ungvári piacon Ungvár ellátatlan közönségének egyetlen szem burgonyája sem volt. (Füssy Kálmán: Ugyanígy lesz ezután is.) Csak nagy utánjárással sikerült megmenteni azokat a gazdákat a büntetéstől és nehezen sikerült elérni, hogy visszaadták nekik a burgonyájukat. Kérdem igen t. Ház, meg kell-e azért büntetni a gazdát, hogy az akkor vagy az azelőtt való nap megjelent kormányrendé; letet nem tudta és ezért feketének kell nevezni a gazdaközönséget?i Nem igaz az, hogy gazdaközönségünk az általa termelt termeivényt nem akarja eladni. Igenis, el akarja adni, (Börcs János: Úgyis rá van szorulva az árára.) hiszen aem azért termelte, hogy maga fogyassza el. Gazdaközönségünik tudia kötelességét h val szemben nemcsak kint a fronton, hanem idehaza is. Tudja azt, hogy a külső fronton csak akkor nyerhetjük meg ezt háborút a bolsevisták ellen, ha a belső front erős lesz és ebben a belső fronti munkában a kisgazdatársadalom nemcsak részt akar, ide részt is kíván venni. (Füssy Kálmán: És az oroszlánrészét viszi is.) Azonban ne követeljünk tőle lehetetlen dolgokat, mert akkor, amikor itt Budapesten, akinek pénze van, nyakig eheti magát mindennap, addig a vidéken elérkezik az aratás nehéz munkája, amely a testimnnkák közül a legfárasztóbb, hiszen aratáskor a cséplésen és hor-