Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 19 U2 június 19-én, pénteken. 93 dáson keresztül van olyan nap, hogy 24 órájá­ban a kisgazdatársadalom jóformán még le sem fekszik és megtörténhetik az, — és félő, Wogy meg fog történni — hogy nem lesz mit egyen és ki fog dőlni ott a munkából. Kérdem az igen t. kormányzatot, vállalja-e ezekért a felelősséget? Hiába próbáljuk mi az embere­ket lecsillapítani, azt monídják, ezért mégis csak vállalnia kell valakinek a felelősséget. Igen t. Ház! A közellátás teréről átmegyek a közigazgatáshoz. A belügyminiszter úr any­nyiszor ígérte már országunk közigazgatásá­nak megreformálását, hogy ne méltóztassanak érte megharagudni, de már nemcsak mi kétel­kedtünk ezen az oldalon benne, hanem azt hi­szem, az egész ország kételkedk benne. Méltóz­tassanak meggondolni, milyen a mai helyzet. Visszajött a Felvidék, visszavettük Kárpát­alját, visszajött Erdély, visszavettük a Délvi­déket és a négy visszacsatolt területen a köz­igazgatásnak annyi rendszere van, ahány visszacsatolás történt. Még például a trianoni határokon belüli Magyarországnak közigaz­gatási tisztviselői választás útján kerülnek hi­vatalukba, akidig a Felvidéken ideiglenesen kinevezett tisztviselők vannak. Kérdezem az igén i kormányt, mikor fogja már megcsi­nálni azt a törvényjavaslatot, amelyben az egész ország egységes közigazgatás alá kerül, és mikor fogja ezt európai színvonalra emelni. Igen t. Ház! Gaal igen t, képviselőtársam beszédének fonalán a következőket mondotta az orvostörvényjavaslattal kapcsolatban: Mi, ennek a népnek gondozói mindannyian tud­juk, hogy kell a falura orvos, a falu elképzel­hetetlen orvosi gyámkodás nélkül, de akkor gondoskodjanak közösen a falusi orvosi lakás­ról, a közmunkáktól kezdve minden eszközzel kényszerítsük erre a falut. Nem helytelenítem Gaal igen t. képviselőtársam most idézett be-' szédét, egyetértek vele. A saját érdekükben kényszeríteni kell azokat a falvakat, amelyek nem akarnak vagy nem akarnának kulturális téren előhaladni. Kérdezem azonban tisztelet­tel, miért nem engedi meg a miniszterközi bi­zottság, hogy azok a községek, amelyekben az egyházi elemi iskola kiadásai fedezetlenek, ezeket a hiányokat felvegyék a költségve­tésbe; vagy miért nem engedélyezi a minisz­terközi bizottság a községi évi költségvetésbe felvenni azokat az összegeket, amelyeket & községek utak, járdák építésére vettek fel. Azt is gondolhatnák talán, hogy ilyen nem léte­zik. Kérek nyolc perc beszédidő meghosszabbí­tást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadja. Papp Mihály: Igen t. Ház! Két esetet mondok el. 1939-bem az én jelelétemben történt, hogy Nagykapos költségvetésének tárgyalása sorári a niiníszterkÖzi bizottság Ungvárott a községi költségvetésből törölte az egyházi elemi iskolák dologi kiadásainak fedezetten hiányát, pedig az meg volt indokolva. Ezt a hiányt év­ről-évre felvették a költségvetésibe, a minisz­terközi bizottság azonban állandóan törölte., Az egyházak az iskoláztatás terén kettős terhet viselnek. Hozzájárulnak a^ községi, ál­lami iskoláztatáshoz és az egyházi iskolázta­táshoz is. A községi iskoláztatással meg kell engedni, hogy a községi költségvetésbe (felve­gyék az egyházi eléírni iskolák dologi kiadásai­nak fedezetlen hiányait. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. A másik eset Csiosetr községben történt. A község saját pénzén, minden hozzájárulás nél­kül meg akarta csináltatni a félbemaradt jár­dát, hogy a nép bele ne fulladjon a sárba és a jegyző, orvos gyermeke a gazdáéval és a proletáréval együtt mehessen az iskolába. A miniszterközi bizottság a járda megcsinálta­tásához szükséges Összeget három éven keresz­tül nem engedte felvenni a k öltégve tésbe. Kér­dezem, vájjon esak kényszeríteni lehet a köz­séget, csak- kötelessége lelhet a községnek: és joga nem? Kérem az igen t. kormányt, utasítsa a mi­niszterközi bizottság kiküldött tagjait arra, hogy ne nyirbálják meg az iskoláztatás cél­jaira és a kulturális célokra a költségvetésbe felvett, bevezetett összegeket, mert ha meg­nyirbálják, a falu vissza fog fejlődni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A falunak nemcsak orvos kell, hanem az is, hogy gyermekek tisz­tán járhassanak . az iskolába. Kell, hogy a falu fejlődjék és ne maradjon vissza a fene­ketlen sárban és posványban. (Ügy van ! a szél­sőbalodalon.) T. Ház! Van még egy pár szavam a kor­mányzathoz. Kárpátalján járván azt láttam, (Horváth Géza: Sok látni való van ott!), hogy az igen t. kormányzói biztoson keresztül az odatelepített magyarok bizonyos segélyhez ju­tottak, hogy megalapíthassák ott jövőjüket. Az odatelepített magyaroknak azonban nincs meg a lakásuk. A zsidók öt-hat szobában laknak és megtörténik, hogy a magyar pék saját műhe­lyétől elkerített, kétméter hosszú deszkaputri­ban feküdt négytagú családjával és egy se­gédjével. Hozzanak olyan törvényt a Ház elé, hogy a zsidóktól, ameddig még itt vannak, el lehessen venni, vagyis igénybe lehessen venni a keresztények részére házat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ott, ahol arra a keresztény­ségnek szüksége van. (Piukovich József: Na­gyon okos dolog!) Mi mindezideig ígéreteket hallottunk. El­követünk mindent, hogy fiainkat buzdítsuk, ha a harctérre mennek, hogy menjenek, harcolja­nak a bolsevizmus ellen. Mindent elkövetünk, hogy itthon termeljünk és nekik küldjünk, min­dent elkövetünk az egyetemes magyarságért, hogy meglegyen a belső rend. Minthogy azon­ban a legtöbb esetben nem látjuk a kotrimány­nak azt a jóindulatát, amelyet régen reméltünk és vártunk, a felhatalmazási törvényjavaslatot pártom részéről nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Megállapítom, hogy Papp Mihály képviselő úr beszéde Ifolyamán a magyar köz­igazgatással olyan beállításban foglalkozott, amely a magyar közigazgatásra sértő. Éppen ezért a képviselő urat utólag rendreutasítom. (Piukovich József: Miről van szó? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdem, kinek van megjegyezni valója az elnöki utasításra? Rapcsányi László : Azt kérdeztem, hogy mi volt az! • ' U \ I Elnök : Kérem, ne méltóztassék kérdéseket feltenni. A képviselő úr legyen meggyőződve arról, ha én elnöki hatáskörömben szükséges­nek tartom, hogy intézkedjem, akkor annak szüksége mindenesetre fennáll. Méltóztassék majd utánanézni a képviselőház Értesítőjében. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen az elnök!) T. Ház! A napirend tárgyalására szánt 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom