Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

Az országgyűlés képviselőházának legnagyobb gonddal kísérje figyelemmel, hogy a rátermettek, az odavalók, a rászorultak, a hozzáértők jussanak pozíciókhoz. A.z őrségváltással átvett pozíció nem szinekúra, dolgozni kell benne. A jövő Magyarországban pedig az legyen a gondunk és célkitűzésünk, hogy csak az boldoguljon, aki többet, legtöbbet és legjobbat dolgozik a haza érdekében. Legvégül pedig csak annyit mondok, öszszegezve az eddig elmondottakat, hogy ne hagyjuk szem elől a családvédelmet, minden gondunk a családvédelem legyen, mert a nemzetnek a sejtje a család és ha a családot erősítjük, akkor a nemzetet erősítjük. Nagy feadataink megoldásához nyugodtság, megelégedettség kell, ezt pedig csak úgy érjük el, ha megelégedett családok lesznek az országban. A javaslatot pártállásomnál fogva nem fogadom el. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Van szerencsém a magyar állam 1939—40. évi zárszámadását a magyar királyi Legfőbb Állami Számvevőszék arravonatkozó jelentésével együtt beterjeszteni. Kérem, hogy ezeket a zárszámadási bizottságnak kiadni 'méltóztassék. Elnök: A Ház a beterjesztett zárszámadást tagjai között szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a zárszámadást vizsgáló bizottságnak kiadja. Folytatjuk a javaslat tárgyalását. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Papp Mihály! Elnök: Papp Mihály képviselő urat illeti a szó. Papp Mihály: T. Képviselőház! A felhatalmazási törvényjavaslat vitájában a kormánypárt két vezérszónoka, Cselényi Pál és Király József igen t. képviselőtársaim gyönyörű beszédben vázolták, hogy a mai időkben szükség van az Összefogásra, hogy mennyire kell egymást támogatnunk, hogy szükség van arra, hogy itt belül meglegyen az egység, mert különben kint a fronton nem végezhetnek eredményes munkát katonáink. Amikor szerénységem most az ellenzéki oldalon felszólal, engedtessék meg nekem, hogy két vezérszónok képviselőtársam beszédére a következőket jegyezhessem meg. Mi tudjuk és érezzük, hogy a mai időkben olyan nagy szüksége van a magyarságnak az összefogásra, mint talán még soha. És ha mi, az ellenzéki oldalon ülők, végignézzük a Magyar Megújulás Pártja tagjainak munkáján, akár itt bent a parlamentben, akár kint a vidéken, a falvakban végzett munkáján, akkor azt hiszem, a túloldalon ülő képviselőtársaink és az igen t. kormány is meggyőződhetnek arról

t hogy innen, erről az oldalról sohasem hangzott el olyan szó, amely a mai időkben megmételyezni igyekeznék a népet, vagy elégedetlenséget keltene benne. Amikor ki-kimegyünk a, falvakba panasznapokat tartani, akkor megnyugtatni, lecsillapítani igyekszünk a felcsigázott kedélyeket. Ha nincsenek megelégedve az emberek egyes dolgokkal, akkor igyekszünk megmagyarázni nekik, hogy ma háborúban élünk, öszszébb kell húzódnunk, nem szabad tartalékolnunk, közös tartalékunk a nemzeti alap lehet, amelyre szüksége van a nemzeti hadseregnek, tehát elsősorban: mindent a nemzeti hadseregnek kell adnunk, hogy eredményes munkát fejthessen ki odakint, a többszáz vagy ezer kilométer távolságban lévő bolsevista fronton. 269. ülése 1942 június 19-én, pénteken. §1 Be amikor mindezt megtesszük, amikor mindlent elkövetünk arra, hogy meglegyen az egység, kérdem, meglehet-e az egység, ha kint a vidéken úgyszólván nem engedik meg pártunknak, hogy tagjai összejöjjenek abban a helyiségben, amelyben az idegen uralom alatt száz és száz pártértekezlet volt. A lapokban olvassuk, hogy a kormánypárt szónokai milyen f beszedeket tartottak és milyen óriási nyilvánosság előtt. Nos, ugyanakkor megtörtént az a szomorú eset, hogy március 15-én nem engedtek beszélni valakit egy községben, részben azért, mert nem tartozott a kormánypárthoz, kilépett belőle. Pedig az idegen uralom alatt húsz esztendeig nehéz harcokat vívott az idegen uralom vezetőivel, a Csehekkel szemben. Ennek elismeréséül a kormányzó úr őfőméltósága a visszacsatolás után az elsők közlött tüntette ki és a belügyminiszter úr a visszacsatolás után a katonai közigazgatás megszűntével nagyon szép elismerő levelet küldött neki. Ma pedig, mert nincs a kormánypártban, nem engedték meg neki, hogy március 15-én az, ünnepélyt rendező bizottság felkérésére megtarthassa beszédét a községében. (Krantz Raymund: Ki az*?) Körülbelül egy esztendővel ezelőtt tárgyaltuk a felhatalmazási törvényjavaslatot. Egy esztendővel ezelőtt kértem az igen t. kormányzatot, hogy a háború megkezdése előtt adjunk honvédeinknek a zsidó birtokokból földet és házat. Azóta elmúlt egy esztendő, de a mi vidékünkön, ha most hirtelen haza jönnének a honvédek a harctérről, nagyon sok honvéd a zsidó birtokra menne vissza, a zsidó birtokos rabigájába, hogy így fejezzeni ki magamat. Érsekújváron túl egy nyolcszáz holdas zsidóbirtokot láttam, a zsidó nem dolgozott, hanem dolgoztak azoknak a honvédeknek a feleségei és a hozzátartozói, akik nemzeti létünkért kint harcolnak a fronton. Nem akarok beszélni arról, hogy a zsidók nincsenek a harctéren, nem is kívánjuk, hogy a zsidók védjenek meg bennünket, a magyar hazát. Nincs rá szükségünk, megvédi a magyar hazát a magyar honvéd, azonban elvárnánk az igen t. kormánytól, hogy azok a nincstelenek, akik nem saját házukból és saját földjükről mentek ki a harctérre, ne a zsidóbirtokba, hanem a saját otthonukba jöjjenek haza, az ő kicSí családjukhoz. Arranézve, hogy mi állítólag nem értünk egyet a kormánnyal a következőt mondhatom el. Egyet értünk a miniszterelnök úrnak azzal a kijelentésével, hogy innét pedig 800.000 zsidót ki kell telepíteni. Azt hiszem, ebben a Házban egy párt sem fogadta olyan örömmel ezt a kijelentést, imint az ezen az oldalon ülő pártok. Igaz, hogy a miniszterelnök úr nem mondotta, hogy ő fogja-e kitelepíteni, vagy mikor lesz a kitelepítés. Kérem azonban az- igen t. kormányzatot, különösen a belügyminiszter urat, hogy adja ki rendeletben azt, hogy a hatóságok közegei nézzenek utána a zsidók pártfogóinak, hogy azok ne hangoztassák azt, hogy a zsidóságnak éhben az országban pedig helye van. Mert a zsidóság nemcsak most faj és nemzet, hanem az volt ez előtt is, az idegen uralom alatt is, amint ezt ők maguk is elismerték. Emlékszem rá, hogy 1935 április havában Nagykaposon egy palesztinai zsidó költő egy nagygyűlésen a következőt mondotta^ a zsidó nép bárhol lakik a világon, nem abból az országból való, ahol él és lakik, a zsidóságnak bármelyik orszáffban van földje, az nem örök