Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-243

62 Az országgyűlés képviselőházának 2U$. ülése 19 U2 február 12-én, csütörtökön. ben íródott. Végtelenül csodálkozom ugyanakkor azon, hogy jóllehet az előtte való napon Üllein-Reviezky Antal dr. külügyi sajtófőnökkel, a sajtóosztály irányítójával való megállapodásom alapján adtam át a Magyar Távirati Irodának olyan célból, hogy az valamennyi napilapban megjelenhessek, mégis a kormány sajtószolgálata következtében kizárólag nemzetig szocialista lapokban látott napvilágot. Ha tehát lojális hangnem jellemezte ezt az én nyilatkozatomat, akkor nem tudom megérteni, miért volt ez a kormányintézkedés

1

? Ezekután szükségesnek tartom ugyanolyan lojális hangnemben, ahogyan a miniszterelnök úr előzően, nyilatkozott, nyilatkozatomat itt a Ház nyih ánossága előtt megismételni, hogy teljes fény deríttessék azokra a körülményekre. amelyek folytán a Ház tegnapelőtt lefolyt plenáris ülése lezajlott. (Olvassa): »A folyó hó 10;én délelőtt Tasnádi-Nagy András képviselőházi elnök "úr vezetése alatt lefolyt pártközi értekezleten bejelentettem, hogy a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség egy szónokot kíván a törvényjavaslat tárgyat lásánál állítani, aki körülbelüli háromnegyed, vagy egy óráig tartó beszédben fejti ki a) partszövetség álláspontját és a beszéd köretében deklarációt olvas fel. Amennyiben a javaslat tárgyalása közben olyan megnyilatkozás nem történik, melyre a pártszövetségnek reflektálnia kell. úgv további szónok szereplésétől eltekint. Vitéz Imrédy Béla beszédszövegének teljes ismerétében jelentettem ki, hogy az nem kíván vitát elindító

> beszéd lenni, hanem a pártszövetség álláspontját kifejtő »egyedüli« beszéd. Sem a beszéd időbeli, sem tárgybeli korlátozására yaló kötelezettséget nem vállaltam. Erre az értekezleten nem is került sor. Elfogadtam az értekezletről szóló tudósítás szövegét, mert a, »deklaratív« beszéd alatt a párt álláspontját lerögzítő egyedüli bestéd volt értendő és nem annak tartalmi korlátozása. Vitéz Imrédy Bélával, aki a pártközi értekezlet lefolytatása után érkezett a képviselőházba, csak annyit tartottam szükségesnek közölni, hogy a pártközi értekezlet megállapodása alapján a pártszövetség részéről, mint vezérszónok egyedül ő beszél és utána a nyilaskeresztes párt olvassa fel deklarációját.« Politikai multam folyamán sohasem éltem a megtévesztésnek az eszközével akkor sem, amikor egy idegen állam keretében ellenségekkel szemben harcoltam és nem élek a megtévesztés csalárd eszközeivel ma sem, amikor legfeljebb meggyőződésem révén állok szemben magyar politikai ellenfelekkel. (Élénk helyeslés és taps a szélsÖbaloldalon. — Felkiáltások a, jobboldalon: Csak hozzá nem értés volt!) Elnök: vitéz Imrédy Béla képviselő urat személyes megtámadtatás visszutasítása címén a szó megilleti. vitéz Imrédy Béla: T. Képviselőház! vitéz Jaross Andor képviselőtársam felszólalása teljes fényt vet azokra az előzményekre, amelyek a miniszterelnök úrnak a képviselőház közjogi bizottságában folyó hó 10-én elhangzott beszédére alkalmat szolgáltattak. Ezek után talán felesleges foglalkoznom a miniszterelnök úr beszédének tartalmával, de mégis legyen szabad nekem néhány szót személyes megtá mE-dtatás címén a Ház plénumához intéznem. Jaross Andor képviselőtársamnak felszólalása, illetőleg nyilatkozata rátaointott a kérdés lényegére, amikor azt mondta, hogy ő kijelentésében a pártközi értekezleten beszédemnek sem időbeli, sem tárgybeli korlátozására kötelezettséget nem vállalt és erre az értekezleten sor nem is került. T. Ház! Ennek ellenére bátor vagyok még ennél tovább is menni és a »deklaratív jellegű beszéd« kitétellel^ amely a pártközi értekezletről szóló közleményben megjelent, foglalkozni különböző szempontokból. Meg kell állapítanom mindenekelőtt, hogy a közlemény szerint is nem csupán deklarációról, hanem beszédről volt sző. Ezt a körülményt, de magát a beszédkifejezést is a miniszterelnök úr felszólalásáról kiadott közlemény nem említi meg. Meg kell állapítanom továbbá, hogy beszédem nem csupán egyem álláspontomat fejezte ki, hanem a pártszövetség képviselőinek együttes állásfoglalását. (Taps a szélsőbaloldalon.) Egy ember beszélt, de kollektív állásfoglalásnak adott hangot, a beszéd formája és jelentőségé tehát deklaratív volt, mert egy politikai alakulat állásfoglalását deklarálta. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De még tovább megyek. Ami a beszéd tartalmát illeti, nem megyek a kérdés érdemébe, csak kizárólag formai kérdésekről beszélek. A beszéd felölelt egy formai deklarációt, amely négy tömör pontba foglalta össze a párt állásfoglalásának indokait a javaslattal szemben. A beszédnek a formai deklarációt megelőző része ezeknek az indokoknak nyugodt, szenvedélytől mentes modorban részletes kifejtését tartalmazta. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ügy vélem, ha egy párt, különösen valamely jelentős javaslattal szemben, állást foglal, akkor nemcsak joga, de kötelessége is ezt behatóan és érthetően megindokolni. Ezenkívül volt beszédemnek egy bevezető része, amelynek keretében a javaslat^ tartalmától függetlenül a javaslat tárgyalási, illetőleg tárgyaltatási módjával szemben keltem a parlamentáris ellenzék jogainak elvi sikou védelmére, ami ismét minden ellenzéki pártnak nemcsak joga, hanem erkölcsi kötelessége is. Beszédem végén pedig r ünnepélyes hangú rövid kérést intéztem a Házhoz. Mindezeket azért mondtam el, 'hogy rámutassak arra, hogy Jaross Andor t. képviselőtársam — mint mondta — beszédem szövegének teljes ismeretében teljes joggal és jóhiszeműséggel járulhatott hozzá a »delklaratíy je'Uegű beszéd« kifejezéshez, mert bár ezt a kifejezést különbözőkép lehet interpretálni, mégis úgy érzem, hogy beszédem szövege a legszigorúbb interpretáció mértékét is megüti. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr beszédének azután egy további részletére is kell reflektálnom, amelyet ma is szíves volt megemlíteni. Ebben^ a beszédében, a közjogi bizottsági beszédében azt mondta beszédemről: »Éles polémia volt a beszéd olyan kérdésekről, amelyeknek nyugodt megbeszélésére és tisztázására a pártközi értekezlet keretében lojálisán alkalmat adtunk.« A miniszterelnök úr továbbá ebben a felszólalásában, de a maiban is megállapította azt, hogy a február 10-i értekezlet a február 9-ikinek volt a folytatása. Ennek a két részletben lefolyt értekezletnek első felén résztvettem és mint első felszólaló, a procedura kérdésén kívül érdemben is törekedtem hozzászólni a tárgyhoz. Felszólalásomat az elnöklő házelnök úr egy idő múlva félbeszakította azzal, hogy ne vegyem túlságosan igénybe az értekezlet idejét, mert az idő telik és mások még nem szólhattak hozzá. A felszólalás lehetőségének ezen udvarias figyelmeztetés formájában történő korlátozása termé-