Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-243
Àz országgyűlés képviselőházának 24S„ szetesen arra indított, hogy felszólalásomat azonnal abbahagyjam és a pártközi értekezlet folytatásán meg se jelenjek, mert nem tartottam volna a figyelmeztetés után lehetségesnek még egyszer igénybe venni a pártközi értekezlet amúgyis szűkre szabott idejét. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Szalay! Szalay!) T. Ház! Egy értekezlet volt két részletben és az értekezleten történt figyelmeztetés után, azt hiszem, természetes dolog feltételeznem azt, hogy a beszédet — ha az elnök úr amúgyis hosszúnak ítélte — nem folytathatom. De hozzá kell tennem még egyet, egy igen egyszerű emberi okot is. Tekintettel arra, hogy a javaslat szövegét előző nap délben fél 3-kor kaptuk kézhez és pontosan 21 és fél óra múlva beszélnem kellett, hajnali 4 óráig dolgoztam beszédemen és ezért némi pihenőre is volt szükségem a következő napi szónoklat előtt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szeretnék egészen nyugodtan a józan magyar értelemhez néhány szót szólni. Gondolkozzanak t. képviselőtársaim, minő célja lehetett volna annak, ihogy Jaross Andor képviselőtársammal együtt félrevezessük a kormányt és a t. pártokat azzal, hogy egy órán belül pontosan ellenkezőjét tegyük annak, amit kilátásba helyeztünk? (Mozgás jobbfelől.) Talán a vita lefolytatásától féltünk? Nekünk, t. Ház, igazán nem volt ellenünkre a komoly vita. Nem mi vetettük fel a gondolatot, hogyané legyen vita, hiszen Jaross Andor még azt is fenntartotta, hogy replika céljára esetleg egy másik szónokot is fogunk állítani. Mindenképpen első szónok lettem volna, mint a legnagyobb ellenzéki alakulat vezetője. Mindenképpen a javaslat elleni első felszólalás joga illetett volna meg. Az a körülmény tehát, hogy elsőnek felszólaltam, semmiféle korlátozást nem jelentett a többiekre nézve, ezzel senkinek a jogát a felszólaláshoz nem vettük el. (Mozgás jobbfelől.) Tudtuk, mit akarunk elmondani és ezt mindenképpen elmondtuk volna, mert erkölcsi kötelességnek éreztük. Tudtuk azt is, hogy választ kaphatunk rá és beszédem elmondása alatt is számoltam vele, hogy a miniszterelnök úr azonnal választ fog adni reá, (Bárdossy László miniszterelnök tagadólag int.) mert hiszen a pártközi megállapodások a pártok vezetőit és a pártok tagjait kötelezik, de a kormány felszólalási jogát nem korlátozzák. Ha a miniszterelnök úr ilyen szigorúan értelmezi a dolgot, ezt én rendkívül lojálisnak ismerem el. A magam részéről tudomásom, nem volt róla és — hangsúlyozom — beszédem elmondása alatt is számoltam vele, hogy a miniszterelnök úr azonnal válaszolni fog reá. De ha egy órával ezelőtt akármilyen formájúnak érzik, vagy gondolják is a pártküzi értekezlet tagjai felszólalásomat, ez nem volt lényegbevágó kérdés. Nem volt lényeges, hogy a pártközi értekezlet tagjai — elismerem teljesen jóhiszeműen — mit gondolnak egy elmondandó beszéd szövegéről. A lényeg a válasz szempontjából mindenesetre az volt, hogy beszédem mit tartalmazott. Ismétlem, senkinek a jogát el nem vettük, senkit jogától el nem ütöttünk, mert mindenképpen első szónok lettem volna. ' Uí : !í *' Már most azért tettük volna az egészei hogy utána az illojalitás vádját lehessen emelni ellenünk? Bocsánatot kérek, t. Ház, Jaross Andor is és én is rendelkezünk már bizoülese 194-2 február 12-én, csütörtökön, 63 nyos politikai érzékkel és iskolázottsággal, nem lehet tehát feltételezni rólunk, hogy ezt a teljesen céltalan, botor lépést a magunk kárára elkövessük. Nem, t. Ház! Őszintén megmondom, nekem az volt az érzésem, hogy itt egy komoly kérdés mellékvágányra terelése történt meg. (Taps a szélsőbaloldalon.) Az idők komolyságára való tekintettel ezt is szó nélkül eltűrtük volna, ha nem forogna kockán pártunk politikai erkölcsi megítélése, amire éppoly féltékenyek vagyunk, mint egyéni becsületünkre. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel kérek 5 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az 5 perc meghosszabbítást megadja. vitéz Imrédy Béla: A mai, sokkal konciliánsabb légkörben és a miniszterelnök úr mai lojális felszólalása után nem kívánom felolvasni a miniszterelnök úr beszédéről kiadott sajtóközlemény néhány kitételét, de nyilvánvaló volt ezekből, hogy velünk szemben itt a politikai erkölcs mezejére tartozó vád emeltetett. T. Ház! Jó néhány támadást megértem máir életemben, de mondhatom, hogy egyik sem keltett bennem olyan mélységes erkölcsi szomorúságot, mint ez a teljesen igaztalanul ért támadás. A keserű érzést, amely elfogott és amely még e pillanatban sem hagyott el, csak fokozta a sajtó egy részének és a sajtóirányí-' tásnak e kérdés kapcsán tanúsított magatartása, amelynek részleteivel ez alkalommal nem kívánok foglalkozni, csak annyit ragadok ki belőle, hogy Jaross Andor képviselőtársam nyilatkozatának közlését a sajtóirányítás több lapban leállította és ezzel lehetetlenné tette, hogy egy politikai erkölcsében megtámadott párt a maga álláspontját, ugyanott, ahol megtámadták, nyilvánosságra hozza, amire azt hiszem, a hatalmi önkény legsúlyosabb korszakaiban sem találunk példát. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsöbaloldálon.) Mert ha valakit akármilyen súlyos, főbenjáró bűnnel megvádolnak, akkor lehetővé is teszik számára azt, hogy ott, ahol megvádolták, az előtt, aki előtt megvádolták, a bíró előtt, a maga védekezését előadja. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldálon.) T. Ház! Minket a magyar közvélemény ítélőszéke elé állítottak egy a politikai erkölcs mezejére tartozó súlyos váddal és ez ellen nem adták meg a védekezés lehetőségét ugyanazokon a fórumokon, ahol a vád elhangzott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert nem lehet megkívánni minden újságolvasó magyar embertől, hogy elolvassa a Pesti Újságot vagy a Magyarságot (Mozgás és derültség a .jobboldalon és a középen.) és azokból értesüljön Jaross Andor álláspontjáról és nem lehet megengedni, hogy a politikai ellenfélről alkotott ítéletet kizárólag annak az újságnak alapján alkossa meg valaki magának, amely újság csak a miniszterelnök úr felszólalásáról kiadott közleményt adta közzé, de nem adhatta közzé vitéz Jaross Andornak a miniszterelnök úr által is lojálisnak elismert nyilatkozatát. (Maróthy Károly: Erre kell a cenzúra!) T. Ház! Azt hiszem, nem r vagyok túlzó, amikor azt kérem az igen t. Háztól, — és ezzel a szerény kéréssel be is fejezem beszédemet — méltóztassék odahatni, hogy a politikai ellenfél becsülete ne legyen szabad prédája a hatalmi önkényeskedesnek. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Bárdossy László miniszterelnök: T. Ház!
