Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-242

44 Az országgyűlés képviselőházának Tudnunk kell ugyanis, t. Ház, hogy a magyar alkotmányosság lényegéhez nemcsak az tartozik, hogy az alkotmány szerkezetén szükséges és elkerülhetetlen változások az ősi nemzeti önkormányzat előírt rendes útján jöjjenek létre, de az is, hogy ami ezen az úton létrejön, az ne valami az alkotmányunk fejlődésétől, szellemétől elütő és a sajátos magyar állam- és nemzetszemléletnek meg nem felelő, idegenszerű institúció legyen, hanem annak lelkületéhe harmonikusan beilleszkedő, annak rendszerét okszerűen továbbfejlesztő új és életképes hajtás az ősi magyar államépítés dus lombozatú tölgyfakoronáján. Ilyképpen oldotta meg mindig a magyar • nép jogalkotó géniusza a nemzet életében a történelem során felmerült összes nagy sorsés életproblémákat, így hozta helyre legutóbb is azt a szörnyű törést, amely nemzeti életünk folytonosságában a trianoni katasztrófa után és következtében előállott. Ma, huszonkét .év távlatában nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg, hogy az az intézmény, — tudniillik a kormányzói intézmény — amelyet a magyar nép nemzetfenntartó ösztöne a háború és a forradalmak földrengésében összetört állami főhatalom mikénti gyakorlására akkor, a legnagyobb nemzeti tragédia tetőpontján létrehozott, szerencsés módon hidalta át az ősi magyar királyság legfőbb vezetésében^ beállott kényszerű interregnumot, az a személy pedig, akit e nehéz és gondterhes poszt betöltésére kiválasztott, egyenesen a Gondviselés ajándéka a nemzet számára. (Ügy van! Ügy van!) Lehet, hogy voltak a nemzet történetében fénybén, hatalomban, gazdagságban, emelkedésben és gyarapodásban dúsabb korszakok, mint az elmúlt huszonkét esztendő, az azonban kétségtelen, hogy mélyebb lesülyedésből magasabb erkölcsi és hatalmi színvonalra, olyan súlyos külső és belső körülmények között, mint amilyenek közt ez alatt az idő alatt éltünk, olyan véges és gyarló eszközökkel, mint amelyekkel ez idő alatt rendelkeztünk, még sohasem emelkedett oly gyorsan, erőteljesen és nyílegyenesen a nemzet, mint az elmúlt huszonkét esztendő alatt. (Ügy van! Úgy van!) Hogy ez a fejlődés, gyarapodás, emelkedés és újjáébredes elsősorban kinek az érdeme, azt világosan megmondja az 1940:11. te, amely a jelenleg is bölcsen országié kormányzónk (Hosszantartó éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) húszesztendős országlásának elévülhetetlen es elmúlhatatlan érdemeit az ország törvényei között rendelte megörökíteni. Ismétlem, a magyar nemzet ősi, alkotmányos érzéke s szinte misztikus erejű államfenntartó kvalitásai nyilvánultak meg a kormányzói intézmény létesítésében, azonban az is kétségtelen, hogy ezt az intézményt nem az államfői hatalom végleges szervének szánta a nemzet, hiszen ez soha egy pillanatra sem adta fel a történelmi magyar és apostoli királyság eszméjét. Mindig abban a reményben volt és van ma is, hogy el fog következni az az idő, — és most az 1920:1. te. 12. §-ának szavait használom — amikor *az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi« és a »totum >eorpus Sacrae Regni Coronae« csodálatos szimbólumát a szentistváni királyság öszszes őseredeti attribútumainak teljessé tételével ismét a magyar élet valóságává és a nemzet közkincsévé teheti. Ezt a lehetőséget azonban az elmúlt idők eddig, sajnos, nem hozták el számunkra s hogy mikor hozzák: .el-az elkövetkező jövőben, az az események és a körül- I 242. ülése 19U2 február 10-én, kedden. menyek mai állásában talán még bizonytalanabb, mint bármikor volt az elmúlt huszonkét év folyamán. Azzal kellett ós kell tehát számolni, hogy a kormányzói méltóság nem oly rövid időre szóló intézménye a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlásának, mint. ahogyan azt 1920-ban a nemzetgyűlés elképzelte voit s ' ma is teljességgel áll az a megállapítás, amely az 1937. évi XIX. te. indokolásában foglaltatik, hogy, tudniillik »az eltelt idő tanulságai és a mai nemzetközi helyzet arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben még előre meg nem határozható ideig szükség lehet az állami főhatalom ideiglenes gyakorlására hivatott kormányzói tiszt fenntartására«. E tényleges helyzet következéseit eddig is sok tekintetben levonta a magyar közvélemény. Mikor az.. 1920:XVIII.. az 1933

.-XXIII. es az 1937:XIX. tc.-ekben lényegesen kiterjesztette a kormányzói hatalmat, amikor az országgyűlés felsőházáról szóló 1926:XXII. tc.-ben a kormányzói tiszt bekövetkezhető megüresedése esetére különböző rendelkezéseket tett, vagy amidőn legutóbb a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról szóló 1937:XIX. tc.-ben részletesen szabályozta az új kormányzó megválasztásának módját és körülményeit, voltaképpen annak a tényleges helyzetnek államrezonbeli és közjogi . konzekvenciáival számolt, hogy az ország helyzetének fennálló és várható alakulása folytán a kormányzói méltóságnak még hosszabb időre szóló fenntartását kell tekintetbe venni. Lényegében ugyanezt teszi a t. Képviselőház előtt fekvő törvényjavaslat is. Számolva a kormányzói hatalom fennmaradásának előrelátható tartalmával, e hatalom biztonságos, zavartalan, zökkenésmentes és akcióképes gyakorlását kívánja biztosítani olyan esetekre, amikor a körülmények előre nem látható' alakulása folytán e hatalom gyakorlásában folytonossági vagy más hiányok állhatnak elő. Talán nem kell külön megindokolnom, hogy az állami főhatalom mikénti gyakorlása felől rendelkező jelenlegi közjogi szabályaink nagy hiányossága az, hogy ez eshetőségek tekintetében eddig nem, vagypedig nem kielégítően rendelkeztek, amely körülmény még normális viszonyok között is zavarokat idézhet elő az államélet rendes menetében, a mai rendkívüli helyzetben pedig egyenesen előre nem látható, súlyos bajokat és kiszámíthatatlan veszedelmet zúdíthat a nemzetre. Felfogásom szerint — és azt hiszem, a nemzeti közvélemény többségének felfogása szerint is — helyesen járt el a kormány, amikor az állami főhatalom gyakorlása felől rendelkező közjogi szabályaink ismertetett hiányosságát helyrehozandó, ezt a törvényjavaslatot idehozta sa kormányzóhelyettesi intézménynek alkotmányunkba leendő beillesztésével elejét akarja venni azoknak a bajoknak és veszedelmeknek, amelyek a kormányzói hatalom tényleges gyakorlásának bármi okból bekövetkezett akadályai esetében állami életünk zavartalan működését fenyegethetik. Hogy az állami élet zavartalan menetének fenntartásához mai clet-halálharcunk közepette mily életbevágó érdekei fűződnek a magyarságnak, arra talán felesleges a t. Ház figyelmét külön felhívni. Hogy tehát a kormányzó helyettesítésének módja és szerve, valamint e szerv mikénti megalkotása , tekintetében feltétlenül rendezésre van szükség, az — azt hiszem — az, eddig előadottakból kétségtelenül kitűnik s az is