Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-265
Az országgyűlés képviselőházának 265. ülése 1H2. június 11-én, csütörtökön. 513 zéki ember, ezt meg kell mondanom, mert ercv 'példánk van, amit nem mondok el részletesen, mert retorziótól féltem azt a kollégát — elő fordulhat az, hogy a kormányzatnak nem tetsző t)rvost nem közegészségügyi érdekből minden további nélkül egyszerűen áthelyeznek. Én nem hiszem, hogy a törvény ekkora jogol akarna adni a belügyminiszter úrnak (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ed dig nem lehetett áthelyezni; nem értem hogyan helyezhették át!) Én tudom, hogy a miniszter úr mire céloz. Méltóztassék megengedni, én iw tudom, hogy nem lehetett áthelyezni, ennek ellenére azzal az orvossal szemben kormányzati nyomás érvényesült politikai szempontból. Tudom, hogy eddig nem voltak államosítva a városi és községi orvosok, de hát nem okvetlenül városi vagy községi orvosról beszélek. Az esetet nem vagyok hajlandó elmondani, ne méltóztassék ezt rossz néven venni tőlem, mert retorziótól félteni ezt a kollégát, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Valószínűleg nem alapos a panasz!) Nem tudom elképzelni, hogy a törvény ekkora jogot akarna adni a miniszter úrnak, amikor a törvény — mint rámutattam — kifejezetten tekintetbe veszi az orvos magántevékenységét, magánorvosi gyakorlatát. Mondom, én készséggel elismerem, hogy a tisztiorvosokkal kapcsolatban sohasem hallottam panaszt, ezt hangsúlyozom, és elismerem az indokolás ama mondatának helyességét, hogy gyakorlatban bevált ez a dolog. (Egy hang jobb felől: Ez a jövő záloga!) Szeretném is azt hinni, hogy gyakorlatban be fogják tartani a törvény szellemét és az indokolásnak azt a megállapítását, hogy a kisközségben, kis egészségügyi területen bevált, komoly szolgálatot teljesítő orvost mintegy jutalmazni akarják, mikor egy magasabbrendű, egy jobb ; helyre helyezik át, ahol gyermekeit iskoláz- \ táthatja és kultúrigényeit kielégítheti, Én ezt el is hiszem Johan államtitkár úrnak, de ezzel az áthelyezéssel kapcsolatban rá-j mutatok még egy nehézségre. A szociális biztosításnak ebben a rendszerében az orvosok részéről óhatatlan az állás-halmozás. Bármenynyire nem szeretné is ezt a közegészségügyi I kormányzat, az államosított orvosoknak is el kell majd vállalniok olyan orvosi állásokat,, szolgálatokat, amelyeket azután honorál a biztosító intézet,. amely . őt igénybeyeszi. Én: nem azt mondom, hogy jó ez, a realitás azonban ez és állítom, hogy ez is egyike lesz azoknak a körülményeknek, amelyek az áthelyezést megnehezítik. Végső fokon el tudom képzelni azt, hogy egy orvos letelepszik egy eldugott faluban, kinevezést nyer oda, abba az eldugott faluba, ott megalapozza a maga anyagi exisztenciáját és nem óhajt onnan elmenni; a közegészségügyi követelményeknek is tökéletesen . megfelel. A törvényjavaslat szerint azonban a miniszternek megvan a 5oga ahhoz, hogy őt mindenre való tekintet nélkül áthelyezhesse és akkor az esetleg kedvezniakarás az orvos számára súlyos anyagi veszteségeket jelent. \ Én ismerém a törvényjavaslat készítőihe.k azt az érvelését, hogy az állami tisztviselői mivolital velejár az áthelyezhetőség, >z előadó úrral is beszéltem erről a kérdésről és ő* niint elsőrendű 'közigazgatási jogász, erre rámutatott. Én ezzel tökéletesen tisztában vagyok^de újból hangsúlyozom, áz egész törvényjavaslat utal arra, hogy mégsem kezeli áz orvost egészen sematikusan mint állami tisztviselőt. Ha tehát;utál erre a javaslat is, miért ne lehetne ebben'a tekintetben egy olyan megoldást találni, amely megadja a lehetőséget a miniszternek arra, hogy közegészségügyi okokból éljen áthelyezési jogával, mindössze talán azzal a megkötöttséggel, hogy az orvos kérhesse az áthelyezését. Nem tenném ezt annyira tabuvá, mint a bíráknál van. Én azt is állítom és fenntartom, hogy szükség lehet arra, hogy fegyelmi okból helyezzenek át orvost. (Nagy László: De arra megvan a lehetőség!) de arra megvan a lehetőség, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Nincs!) mert hiszen a fegyelmi eljárás alapján, nem most. hanem ennek a törvényjavaslatnak életbelépte után, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Akkor igen!) meglesz erre a lehetőség. Szóval a javaslat alapján megvan a lehetőség arra, hogy az illetőt ífegyelmi okokból áthelyezzék. Ez helyes. Én azonban nem győzöm hangsúlyozni és a miniszter úr figyelmét nagyon szeretném felhívni arra, hogy az áthelyezési jognak ilyen irányú gyakorlása az egész orvostársadalomnál rendkívül. jó reakciót váltana, ki. Én megmondom őszintén, a javaslattar szembeni alapvető kifogásunk, amely miatt én és a pártszövetség nem fogadjuk el ezt a javaslatot. Tulajdonképpen ez és annyira csak ez, hogy ha a miniszter úr ebben a kérdésben itt a plénümban egy nyilatkozatot tenne, akkor már itt is megszavazhatnék ezt a javaslatot. Én nagyon kérem az egészségügyi kormányzatot, hogy ezt a szempontot különösen vegye egy kicsit tekintetbe és mérlegelje, mert tessék nekem elhinni, mindennél fontósabb az, —és ezt Johan államtitkár úr legalább olyan jól tudj.a, mint én — hogy az orvos elégedett legyen. Nem arról van itt szó, hogy vagyont adjunk neki, hanem arról van szó, hogy az orvos, amikor beáll a közegészségügy, az egészségügy szolgálatába, amit úgysem lehet megfizetni, mert hihetetlenül sokágú és sok, fizikailag is sok munkát jelent, akkor valóban lehetőségei legyenek neki, hogy ne érezze maga felett ennek a hivatalból való áthelyezésnek Damokles-kardját, amellyel — bocsánatot kérek, ez a rendszer, amelyben élünk, egy liberális parlamentarizmus — tehát egy liberális parlamentarizmus változó kormányzatai vele saemben bármikor indokolás nélkül politikai okokból élhetnek. (Ûgg van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A nem parlamenti rendszerben több a biztosíték ebben a tekintetben?) Milyen tekintetben 1 ? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Itt legalább megvan a parlamenti felelősség, ott még az sincs meg!) Miniszter úr, bocsánatot kérek, egy többségi rendszerben a miniszter parlamenti felelőssége, enyhén szólva, elméleti, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Bocsánatot kérek!) Még nem láttunk esetet arra, hogy az a többségi párt, amely a minisztert adta és amely végtére is a parlament álláspontját eldönti, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hogy a minisztert megbuktatta Volnál) a minisztert felelősségre vonta volna. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: De hányszor megbuktatta!) Itt nálunk? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Itt úálunk!) Az utolsó húsz esztendőben a felelősségre vonásra nem" volt példa. A másik kérdés, amivel még egy kicsit részletesebben foglalkozni óhajtok, az orvcs
