Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-265
512 Az : országgyűlés képviselőházának 265 amelyet nem mond. ki (i de. amely mégis megmagyarázza azt, hogy egyetemi végzettségű ember miért nem kerülhet bele az V. vagy VI. fizetési osztályba. Elismerem ezt a szempontját a javaslatnak azért, mert kétségtelen dolog, hogy a községi és körorvos is a maga orvosi gyakorlatával ki tudja egészíteni az aránylag alacsonyabb fizetési beosztást. A javaslat, bizonyos mértékben anyagilag is függetleníti Őket azzal, hogy az eddiginél maga^ sabb fizetési osztályokba engedi be az orvosokat. Ez, t. Ház, perdöntő az orvosok megfelelő felhasználása szempontjából. Az orvosi hivatás olyan szellemi függetlenséget, olyan koncentráló^ képességet kíván az egyéntől, hogy olyan egyénnel, akinek szellem világát állandóan gondok vagy egyenesen az anyagi javak túlzott halmozása kpti le, akinek tehát csak azon jár az esze, hogy milyen eszközöket használjon fel arra, hogy minél több pénzt szerezhessen, az ilyen orvossal közegészségügyi szolgálatot ellátni nem lehet. Mondom, ezért helyes a javaslatban foglalt az a megoldás, amely az eddiginél magasabb fizetési, grádiisba engedi be és ezzel bizonyos mértékben anyagilag is függetleníti az orvost, T. Ház! Ezeket bátorkodtam a javaslatról általánosságban elmondani. Most pár .szóval, pár mondattal szeretnék végigmenni az egész javaslaton. A javaslat 1. §-a lerögzíti azt. hogy a községi és körorvos állami tisztviselő. Ez a lényeg és erről már beszéltem. Itt ki kell emelnem, hogy helyesnek találom a tisztiorvosi vagy községi orvosi vizsgát is, mert a feladatok, amelyeket az állam és a társadalom a közegészségügyben szolgálatot teljesítő orvosokkal szemben támaszt, egyre nagyobbak. T. Ház! Ma a prevenció, tehát a betegségek megelőzésének kérdése maga is óriási hálózat és azonkívül különleges ismereteket r is kíván, nem szólva arról, hogy maga a gyógyítás is hihetetlen lépésekkel halad előre és azonkívül — amire utaltam és itt is utalok — az egész orvosi tevékenység, az orvosi gondolkodás, az orvostudomány maga is bizonyos szellemi krízisbe jutott, amikor a túlzottan racionalista és analitikus liberális gondolkodásmódból most gyógyul ki és megy e kollektív gondolatba, ami nálunk körülbelül az alkattani, fajbiológiai gondolat érvényesülését jelenti. Szükséges azonban, hogy bizonyos előképzésen is átmenjen az orvos, ami azt jelenti, hogy ezeknek az orvosoknak kiképzésében fontos volna a szociális ismereteknek minél nagyobb mórtékben való tanítása. (Mester Miklós; Helyes!) Ezzel kapcsolatban még egyszer megemlítem: az a gyanúm, hogy azt a két évet, amelyet a javaslat előír, hacsak orvosképzésünkben nem következik be gyökeres reform, nem fogják tudni betartani. T. Ház! Rendkívül lényeges pontja ennek a javaslatnak az, amely arról intézkedik, hogy miután az orvos állami tisztviselővé vált, hi-, Vatalból áthelyezhető. Meg kell mondanom,, hogy ez helyes. A javaslat indokolásában ebben a vonatkozásban nagyon szép mondatok vannak és az egész indokolás arra utal, hogy ennek a pontnak beiktatásánál és ennek a tételnek hangsúlyozásánál a törvény készítői tulajdonképpen az orvos szempontjaira gondoltak. Foglalkozni kell azonban ezzel a kérdéssel' azért, mert azt hiszem, hogy e körül a kérdés körül a javaslat tárgyalásánál lesz még vita és ahogy én észrevettem, . az orvosérdekképülése 1942. június 11-én, csütörtökön. viseletek is tulajdonképpen ennél a pontnál mutatnak bizonyos idegességet. A javaslat indokolásában, amint mondottam, nagyon szép mondatok vannak. Azt mondja például az indokolás (olvassa): »^.fontos közérdek, hogy az orvosi szolgálat ellátása szempontjából légnehezebb kis falvakban ne, fáradt, reményüket vesztett orvosok működ-, jenek, hanem olyan orvosok dolgozzanak, akik jó szolgálatukkal akarják kiérdemelni és elérni, hogy idővel anyagiakban is előnyösebb és kulturális igényeik kielégítésére is alkalmas nagyobb közületekhez jussanak«. Előzőleg pedig ezt mondja az indokolás (olvassa): »„.. az orvosi érdekképviseletek is az államosításnak a helyhatósági orvosi szolgálatban való sürgős keresztülvitelét indokoltnak és kívánatosnak tartják«. Ez mind igaz, de az indokolásnak ez az utóbb idézett mondata tulajdonképpen felelni akar az orvosi érdekképviseleteknek az áthelyezéssel kapcsolatban támasztott aggályaira. Nevezetesen ezt mondja az indokolás (olvassa): »Annak idején a hatósági orvosi szolgálatról szóló törvényjavaslat parlamenti tárgyalása során a javaslatot több oldalról is éppen azért kifogásolták, mert a hatósági orvos áthelyezhetősége állítólag a közérdek, valamint maga az egyén« — tehát az orvos — »erdekei szempontjából súlyos veszélyt rejtene magában. Erre az elvi állásfoglalásra a gyakorlati tapasztal átok alaposan rácáfoltak«. Ezután azonban az indokolás nem talál más érvet ennek alátámasztására, mint azt, hogy maguk az orvosi érdekképviseletek is kívánták az orvosok államosítását. T. Ház! Teljes nyíltsággal ós Őszintén bevallom ellenzéki oldalról, nogy egyetlen egy panasz nem jutott tudomásomra tisztiorvosi körökből, amely arra mutatott volna, hogy az egészségügyi kormányzat az áthelyezések időponjával, szóval az áthelyezési joggal .való élés idején valahogyan nem vette volna tekintetbe az orvos szempontjait. Ennek ellenére el kell mondanom azt az aggodalmat, hogy tunennyiben a törvény ebben a formájában keresztülmegy, a belügyi kormányzatnak kétségtelenül meglesz az. a joga, hogy az államosított községi vagy. körorvost kizárólag saját tetszése szerint áthelyezhesse. Most rá akarok mutatni egy ellenmondásra. Itt arról van szó, — az egész javaslat szerintem erre mutat — hogy az államosítás alkalmával is tekintetbe van véve az az alapgondolat, hogy az orvos" magángyakorlatot is folytat, hiszen elképzelhetetlen volna ilyen ma'gas kvalifikációja embereket csupán a VII. fizetési osztályig engedni. Ez azt jelenti tehát» hogy ha most egy fiatal orvost veszek, aki megfelel a törvényben előírt követelményeknek és aki kinevezést nyer a belügyminisztériumtól valahová egy községbe, községi vagy körorvosi állásba, ez a fiatal orvos ott leteleps/ik, magángyakorlatát hivatali tevékenységgel párhuzamosan kiépíti, egy bizonyos egzisztenciát megalapoz, annál is inkább, mert oda van kötve és azután anyagi egzisztenciája megalapozásával velejár bizonyos családi egzisztencia kiépítése, eltudom képzelni, hogy ő ott az évek folyamán egy kis házat is szerez, amelyben a rendelőjét megépíti a saját ízléseszerint, ami által sokkal jobban meg tud felelni a közegészségügy követelményének és akkor valamilyen okból — sajnos, mint ellett^
