Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-265
Az országgyűlés képviselőházának 265. ülése » 1942. évi június h<5 H-én, csütörtökön, Tasnádi Nagy András és Szinyei Merse Jenő elnöklete alatt. Tárgyia : Elnöki eló'terjesztések. — A városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes közegészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. — Hozzászóltak : Incze Antal, Stitz János, Krancz Raymund, Gaal Alajos, Mátéffy Viktor. — A legközelebbi ült s idejének és napirendjének megállapítása. — Személyes kérdésben felszólalt Padányi Gulyás Jenő. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Antal István és vitéz Keresztes-Fischer Ferenc. (Az ülés kezdődig délelőtt 10 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Boczonádi Szabó Imre, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Nagy Ferenc, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Incze Antal jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosok ról, valamint egyes közegészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom.: 647. sz.) Szólásra következik a vezérszónokok közül Incze. Antal képviselő úr. Incze Antal kép viselő urat illeti a szó. k Incze Antal: T. Ház! Az előttünk fekvő tör vényjavaslat szerves része annak a közegészségügyi építőmunkának, amelyet közegészségügyi kormányzatunk az utóbbi években és —ellenzéki oldalról is meg kell mondanom — áss orvosi szempontok figyelembevételével és, a magyar közösség közegészségügyi szempontjai uak élénk szem előtt tartásával teljesített. De jelentős ez a javaslat magának az Qrvosnak 8 szempontjából is. Én, mint a Ház kevésszámú orvosfoglalkozású képviselőinek egyike, éppen ezért főfeladatomnak tartom, ihogy ezt a javaslatot főként a gyakorló orvos, a köz érdekében nagy áldozatokat 0 hozó orvos* a köz egészségét védő orvos szempontjából bíráljam meg. Ez n javaslat tulajdonképpen a legfontosabb lépés abban a vonatkozásban, hogy az orvost a nemzeti közösség szolgálatába állítja be. Szándékosan hasznalom ezt a kifejezést, t. Ház, mert megpróbálok egy kicsit rámutatni itt a t. Ház nem orvostársadalmi közvéleménye előtt arra. hogy az orvos helyzete mennyire szervesen összefügg azzal a társadalommal, amelyben él, de maga az orvosi hivatás is — erről más helyen már többízben volt alkalmam nézetemet kifejteni — mind kutató munkájában, mind KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XIII. gyógyító tevékenységében, vagy a betegségeket megelőző munkálkodásában mennyire hatása alatt áll annak a szellemiségnek, amelyben a társadalom él, tehát a korszellemnek. T. Ház! A liberális állam orvosa nem volt egyéb, mint egy egyed, aki a szabadversenyben a maga egzisztenciájáért küzdött, még pedig a liberalizmus szelleme szerint bármilyen eszközzel, az aki bírja» marja elv jegyében. A vidékre kikerült orvosnak sem volt a liberális államban, a liberális korszellemben semmi más feladata, mint az, hogy kiszolgálja azokat a betegeket, akik hozzá fordulnak és ezektől a betegektől vegyen el annyi pénzt, amennyit tud, tehát fizettesse meg a munkáját úgy^ ahogyan tudja és iparkodjék a maga gazdasági egzisztenciáját — és itt hangsúlyozom, gazdasági egzisztenciáját — olyan eszközökkel megteremteni, amilyen eszközöket a környezet éppen rendelkezésére bocsát és olyan mértékben kiépíteni, amilyen mértékben ez neki az aki bírja, marja elv jegyében sikerült. Abban a felfogásban másodrendű volt a köz szempontja, abban a felfogásban sohasem beszélt arról az orvos, hogy a falu népe közt terjed a tuberkulózis, vagy hogy a falu népe közt különösen egy-egy nagyobb népmozgalmi jelenség után, amilyen a világháború is volt, elterjednek például olyan betegségek, amelyek ott azelőtt aránylag ismeretlenek voltak, mint a vérbaj. Az nem volt orvosi probléma, hogy a tömegek elvérbajosodása, szóval a nemi betegségeknek a tömegek között való elterjedése milyen következményekkel jár népszaporodási szempontból. Ennek az orvosnak nem volt problémája, t. Ház, az. hogy van-e egyke, vagy nincs egyke, hogy szaporodik-e egyáltalában a magyarság, vagy a tragikus hátsó helyet foglalja el az európai népek szaporodási versenyében. Abban a világban egyetlen szempontja volt az orvosnak is, — ezt mai orvosok nyugodtan be merjük vallani — mint már mondottam, gondoskodni a maga gazdasági egzisztenciájának megteremtéséről, ahogyan ' tud, mert tisztában volt vele 5 is, hogy ha ő 82
