Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-241

Az országgyűlés képviselőházának ban maguk a magyar orvosok zsidó befolyás­tól függetlenül fogják a megoldás felé vinni. De azt is nyugodtan el lehet mondani, hogy az orvoskamarák vezetésében eddig a zsidóság, ha nem is közvetlenül, — mert hiszen a funkciós ügyintézés már nem yolt a kezében — de köz­vetve a választások révén igenis gyakorolt be­folyást és pedig abban a formában, hogy a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületiének ke­resiztóny és nemzeti alapon álló, mondjuk nyu­godtan, modern szemléleti választási küzdel­meit mindig sikerült erre vállalkozó keresz­tény orvosokkal a zsidóságnak befolyásolnia. Ezzel miagyarázható, hogy egyes orvoskamarai választások igen gyakran bizony a magyar orvostábort is kettéosztották, mert akadt a magyar orvosok közt egy olyan töredék, amely zsidó orvosi szavazatokkal iparkodott kivere­kedni a maga hatalmi pozícióját a kamarában. Ebből a szempontból ennek a javaslatnak az intézkedése szerencsés, mert most már a ma­gyarok maguk között fogják a dolgukat elin­tézni és érdekvédelmi küzdelmeiket maguk fogják megvívni. Amikor ebben a vonatkozásban radikális, — bár nem szeretem ezt a szót használni — mond­juk alapvetőbb intézkedéseket reklamálunk, állandóan halljuk, hogy Magyarországon je­lenleg kezdődő orvoshiány van, amiről Ma­tolesy Tamás igen t. képviselőtársam nagyon érdekes adatokkal szolgált és ez akadályozná meg azt, hogy a zsidó orvosokkal kapcsolatban törvényhozásilag továbbmenjünk és az ő visz­szaszorításukat intézményesen is biztosítsuk. Ebben a kérdésben ma még talán teljesen exact adatokat nem lehet kapni, mert hiszen Isten segítségével az ország gyarapodási fo­lyamatának most még ezen részeiben is egy lépéssel előbbre jutottunk, egyre újabb és újabb területek csatoltattak az országhoz, en­nek következtéiben nem tudom, hogy áll-e a bel ügyi kormányzatnak teljesen hiteles és kime­rítő statisztika rendelkezésére. Egy kolozsvári egyetemi tanár barátom le­veléből veszem a következő adatokat. Ha a németországi OTVOSÍ telítettséget vesszük, ahol meglehetősen mintaszerű az egészségügyi ellá­tás, ott százezer emberre körülbelül 80 orvos jut. Ha Magyarországon ezt az arányt figye­lembe vesszük, nem lehet kétségbeejtő orvosi hiányról beszólni még a zsidók kikapcsolása esetén sem, mert akkor is jut Magyarországon százezer lakosra 60 orvos. Ami tehátl azt jelenti, hogy nem értük el a telítettségnek azt a fokát, amit Németország, de azt nem szabad elfelej­teni, hogy Németország'ban az orvos ma, de már a háború kitörése előtt is számtalan olyan síkon nyert foglalkoztatást, ami meggyőződé­sem szerint nálunk nyugodtan volna pótolható nem orvosi elemekkel. Különben sem szabad elfogadnunk a tételt, hogy non possumus, hogy nem mehetünk előbbre a zsidó orvosok tevé­kenységének visszaszorításában, mert nem tud­juk őket pótolni. Nem kormánykörökben, de mondjuk hozzánk közelebb álló politikai irány zatok körében felvetették azt a gondolatot, hogy küldjék a zsidó orvosokat a falvakba. Ez ellen a leghatározottabban, a legkeményebben tiltakozom. Ha a zsidó orvos nem jó a városi magyarságnak, még kevéslbbé szabad rákény­szeríteni a miagyar falu népére, amely termé­szetesen szellemileg nincs úgy felvértezve a zsidó befolyással szemben. Nekünk kell meg oldást keresni még akkor is, ha esetleg a meg­lehetősen nagyszámú zsidó orvosi kar kiemelése bizonyos megrázkódtatással jár. Itt van ennek 2U1. ülése 19 h2 febrvjár 9-éti, hétfőn. 39 a javaslatnak az indokolásában kilenc kamarai statisztika, amből az derül ki, hogy 10.600 — ez globális szám — orvosból 3100 a zsidó, ami közel 30% os arányt jelent. Maga az indokolás is rámutat arra, hogy vannak olyan kamarák, elsősorban az érsekújvári, a budapesti és a miskolci, ahol a 30%. lelett van a zsidló orvosok száma. Még sem szabad elzárkóznunk a kérdés­sel való szemjbenézés elől, mert nekünk és azt hiszem, egész Európa közvéleményének a meg­győződése, hogy a háború után, akár tetszik, akár nem, akár zökkenők, akár zökkenők nél­kül, — tökéletesen mindegy — de európai meg­oldása lesz a zsidókérdésnek és csak jó lehet az országra, ha ebből a szempontból bizonyos zök­kenőkön minél hamarább átmegy. Nem akarok itt különböző részletekbe menő javaslatokkal jönni, azonban Matolcsy t. képviselőtársam gondolatmenetéből tökéletesen osztozom abban az alapelvben, hogy az orvo­sok jobb kihasználása feltétlenül szükséges. Nem úgy gondolom a jobb kihasználást, hogy akkox az Oti. rendelőintézetben csökkentsük például a számukat és az a szakorvos az ed­digi száz beteg helyett ezután kétszázat lásson el. Nem így gondolom a jobb kihasználást. A jobb kihasználást csak abban látom, íha egész szociális biztosítási organizációnkat átszervez­zük. Én azt hiszem, hogy a fejlődés és megol­dás egyetlen lehetősége a szociális intézmények egyesítése, az egész szociális biztosítás államo­sítása volna, mert csak fél mondattal utalok arra, hogy tiszta képtelenség, hogy szociálde mokrata vezérférfiak keresztény orvosok felett fegyelmi jogkört gyakoroljanak az Oti. auto­nómiája révén. Egy kicsit európai anakroniz­mus ez. Nem arra gondolok a jobb kihasználás­nál, hogy töihb munkát adjunk nekik, hanem arra, hogy racionalizáljak az egész szociális biztosítási intézményünket, sőt kétségtelen, hogy tovább kell menjünk, mert az is érthe­tetlen és éppen ma, a szociális gondolat világ­uralma idején történelmi paradoxon, 'hogy pél­dául mezőgazdasági munkásságunk sokkal ke­vésbbé van ellátva egészségügyi szempontból, mint az ipari munkásság. Ismerjük az érveket, tisztáiban vagyunk velük és nem szeretném el 1­hinni azt, hogy az ipari munkásság azért tu­dott magának töhbet kiverekedni, mert szer­vezetesebb volt, mert vannak sokan, akik azt mondják, hogy ennek köszönhető. Mindenesetre tiszta lehetetlenség, hogy az egyetlen, végső ! nagy magyar rezervoár, a föld népe. ne legyen orvosi szempontból legalább úgy ellátva, mint az ipari munkásság. Ne azt eredményezze azon­ban ez a követelésünk, hogy csökkenjen az ipari munkássáig egészségügyi ellátottsága, ha­nem, hogy tegyünk meg mindent, hogy a szo­ciális biztosítás kedvezményeiben részesülje­nek a mezőgazdasági elemek is legalább olyan mértékben, mint az ipari munkásság. Anélkül, hogy részletekbe akarnék menni, egyetlen szempontot tartok döntőnek egész szociális biz­tosítási intézményünk újjászervezéséiben, azt tudniillik, hogy az újjászervezés most már ne azokból az alapokból induljon ki, amelyekből kiindult az eddigi szervezés orvosi szempont­ból. Nevezetesen az összes eddigi szociális biz­tosító intézmények abból az alapból indultak ki, hogy túlsók az orvos. A újjászervezésnek igenis tudomásul kell vennie, hogy mennyi ÖT­VÖS van, ezzel az orvosi karral kell számolnia, mégpedig a zsidók nélküli magyar orvosi kar­ral és ezt a magyar orvosi kart kell azután megfelelő módon racionálisan felhasználni. Eibből irgalmatlanul következni fog, követkéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom