Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
492 Âz országgyűlés képviselőházának tóztassék gondolni, hogy ez egyedülálló eset, mert sok-sok ilyen eset van. Itt van egy másik község is, ugyancsak Nógrád megyében, Bér község, ahol a Buchwalder-féle zsidóbirtokból szintén alakítottak középbirtokot. Azt mondótták a kisembereknek, hogy nem jelentkeztek idejében. A helyibizottság azt javasolta, hogy itt nincs szükség földekre, mert az emberek nem akarnak és hiába adtak íbe ezek a gazdák, ezek a kisemberek gyönyörű szépen megindokolt kérvényt, thogy nekik szükségük van arra a földre, miután a Böhm-féle másiik zsidóbirtoknál szintén nem vették figyelembe a kisgazdáknak a kisigénylőknek — akár öt, akár százholdasok voltak — az igényeit, hanem a Böhim-féle ibirtokból mindössze 25 hold földet adtak egy egész községnek, míg az egész fennmaradó részt Justh Miklós es .és kir. kamarás úr kapta meg. Távol áll tőlünk, hogy Justh kamarás úrnak a földinívelésügyi terén elért érdemeit lekicsinyelnénk, azonban ami utána történt, az. már kissé felháborító volt, nnert amint odakerült az új földbirtokos, rögtön zsidó intézőt hozott és ez intézi ma is egész gazdálkodást. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez az erkölcstelenség; el kell venni tőle!) Nem lehet ilyen esetek halmaza miatt a gazda társadalmat valamiképpen is megnyugtatni, pedig erre feltétlenül szükség volna a inai időkben. Éhből a földből igényelt e-gy vitéz is. Azt is elutasították természetesen, mert amint hirdetik fő az egyenlő elbánás, nem a protekció érvényesül. Volt itt egy nagyon derék gazdálkodó ember, bizonyos Klátyik nevezetű, aki a semmiből gazdálkodta fel magát százholdas bérlővé két keze munkájával., Ez az ember egy másik községiben, Ordason, amely szintén ebiben a járásban fekszik, kért 10Ö holdat a Beek-féle zsidóbirtoikból. Ettől a 100 holdtól egészen egyszerűen elütötték azt az embert, aki igényelte, aki egész életén keresztül ezzel foglalkozott, ennek nem adták oda. Ott van a másik birtok, a Buch wal der-féle. Ezt igényelték az összes gazdák, igényelték szegény emberek, igényelték mások, szakemberek — és megkapta két igen tiszteletreméltó budapesti úr, egy geológus és egy építési vállalkozó. (Egy hang a szélső baloldalon: Az szakember!) Kiáltóak ezek a dolgok, különösen, amelyek a jóváhagyás után történnek, amikor kiderült, hogy a zsidó birtokosnak, az eladónak, állítólag a vejét alkalmazták ezek az új földesurak, aki szintén zsidófajú, még pedig titkos^ szerződéssel olyan formában, thogy élete fogytáig ő fogja ennek a birtoknak az ügyeit intézni. (Csia Sándor: Na, nem egészen így lesz!) Tolmács községben is történt hasonló ked : ves kis eset, amelyre az egyik t. kormánypárti képviselőtársam azt mondotta, hogy nem voltak igénylők, nem akadtak a parasztok közül, akik igényeljenek. (Egy hang a szélsőbalodalon: Próbáltak volna igényelni!) A Martos és Herczfeld-féle birtokot osztották és a körülbelül 2.200 holdnyi birtokból körülbelül 200 holdat kaptak Tolmács község lakói, amely község egy kis színmagyar község ahonnan Budapesten mindenütt lehet látni embereket, mert olyan szaporák, hogy körülölelve és körülszorítva a zsidóbirtok halálos gyűrűjében, nem tudván terjaszkedui, idejöttek a fővárosba a legkülönbözőbb munkákra. Itt lehet látni onnan cselédlányokat, hordárokat, a kórházakban sok tbc. beteget, elnyomorodott embereket, akik falujukban nem tudják fajtájukat tovább fenn^ tartani, mert részben a Svábné-féle diósjenői 264. ülése 1942 június 10-én, szerdán* nagy zsidó-ingatlan sok ezer holdnyi erdeje öleli körül az egyik oldalon, a másik oldalon a volt Martos és Herczfeld birtok beszorította őket egy kis gödörbe és ezek nem kaptak többet, mint mindössze kétszázegynehány holdat, a többi 600. és 300 holdat, tehát összesen 900 holdat kitevő középbirtokot Fabinyi Tihamér őexcellenciája kapta meg. Távol áll tőlem, hogy Fabinyi ny. miniszter úr, bankalelnök és vezérigazgató úrtól a föld vételt sajnáljam, vagy irigyeljem, azonban egy olyan községben, ahol a magyar népnek a szaporodásához és megélhetéséhez feltétlenül szükséges a föld, ott ilyen módon eljárni nemcsak nemzetpolitikai, földbirtokpolitikai szempontból bűn, hanem egyenesen a honvédelem, a népszaporodás rovására megy. (úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a mai háborús világban mi megakarjuk nyugtatni az embereket, hogy bízzanak és higyjenek, mert a háború sikeréhez ez iis kell, hogy itt csak az igazság, csak a pártatlanság érvényesül éscsak a nemzet összességének vitális érdekei érvényesülhetnek. Ezek és a még felsorolható tömeges esetek azonban egyenesen destruálják az egész közvéleményt. Mert nem az a destraálás, ha ilyen dolgokat itt kényszerülünk elmondani, hanem az, hogy ilyen dolgok egyáltalán megtörténhetnek í (Szöllősi Jenő: Tömegesen!) Rögtöni intézkedést kérünk a parasztság, a ' gazdatársadalom érdekében és kérjük a zsidóbirtokok elosztása eddigi rendszerének megváltoztatását, az eddigi kiosztásoknak pedig azonnali revízióját a honvédelem, a termelés, a belső front biztosítása és a magyar nemzeti közvélemény megnyugtatása érdekében. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Polonkay Tivadar képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Boczonádi-Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a baróti m. kir. állami fiú és leányiskola fejlesztése tárgyában: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról,. hogy a baróti polgári iskola a 31.000 lakosú Erdővidék tanulni vágyó székely gyermekeinek kultúrigényét a mostani formában nem elégíti ki? Hajlandó-e a miniszter úr a tanárhiányt a jövő tanéviben pótolni, másrészt egy új, a kultúrigényeknek teljesen megfelelő polgári iskolát építtetni? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Polonkay Tivadar: T. Képviselőház! Elsősorban is Erdély legszebb részének, a halhatatlan emlékű Kriza János püspök-költő által oly szépen megénekelt Erdővidék 3L00O lelket számláló százszázalékos székelységének háláját, elismerését és köszönetét nyilvánítom Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak azért, hogy az 1874-ben megnyílt, a románok által bezárt baróti állami polgári iskolát 1940 október 1-én megnyitni szíves volt és ezzel a ténykedésével elősegítette a székelyharisnyás gyermekek iskoláiba járhatását és művelődését. Hogy mennyire _ parancsolóan szükséges volt ez a kultuszminiszteri intézkedés, ezt már az' első beiratkozás megmagyarázta: 600 székely fiú és leány iratkozott be az
