Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
Az országgyűlés képviselőházán^ hogy van-e róla tudomása, mert a földmívelésügyi miniszter úr egész működése azt mutatja, mintha erről nem volna tudomása. Ö — valósággal azt mondhatom — elzárkózó ' és kemény lélekkel tartja a mezőgazdasági napszámbéreket olyan hivatalos árszinten, amit semmiképpen sem tudok 'megérteni, minthogy itt az ország legmagyarabb és legszegényebb lakosságáról, annak megélhetéséről és annak boldogulásáról van szó. (Br. V»y Miklós: öt pengő a napszám átlagban.) Felteszem a kérdést, kit is véd a földmívelésügyi miniszter úr, amikor annyira elzárkózik a munkabéreik szintjének felem élésétől. Meg vagyok róla győződve és az országos helyzet is azt mutatja, hogy ez senki másnak a támogatására nem szolgál, mint csupán a lelkiismeretlen nagybirtoknak.(Br. Vay Miklós: Na! Na!) Nem általánosítok, hangsúlyozom, csak a r lelkiismeretlen nagybirtoknak, amelynél — észrevettem — előfordul az, hogy a nagybirtok közelében lévő község lakossága, amely rá van szorulva, hogy odamenjen munkára, ha nem megy a hivatalosán megállapított alacsony bérszinten munkálkodni, nem kap aratási részt. Azért mondottam ezt, mert igenis, csak a lelkiismeretlen nagybirtoknál lehet észrevenni.^ Megállapíthatjuk, hogy a nagybirto-. kok túlnyomó része már túlteszi magát a hivatalosan megállapított nap-számbéreken. Éppen ebben rejlik az az ok, amiért ezt a kérdést idehoztam. Köztudomású, hogy a napszámbérek mai helyzetéért az 1520- számú, tavaly megjelent miniszterelnöki rendelet 'felelős. Talán véletlen, hogy ez a rendelet nem kapta az 1526-os számot, mert a magyar munkásság számára valósággal 1526-ot jelent ennek megjelenése. A tartalma röviden az, hogy a minimális napszámbéreket, amelyek egy bizonyos dátum óta érvényben voltak, ez a rendelet egyúttal maximálisokká is jelentette ki, mindaddig, amíg nem állapítják meg a maximális árakat. A minimális napszámlbéreket egyenlővé tenni a maximálisakkal: lélektani tévedés, amely alkalmas arra, hogy a napszámos igyekezetét 'aláássa. De benne volt a rendeletben az is, hogy (meg lehet állapítani a maximális napszámbéreket, ha arra szükség van. Interpellációiban kértem tavaly a földmívelésiigyi miniszter urat, méltóztassák például Gsanád megye számára engedélyezni a maximális inapszámbérek megállapítását^ Ez elől a miniszter úr elzárkózott és most, miután nem állapították meg a maximális napszámbéreket, tavaly december végén megjelent a 8610-es miniszterelnöki rendelet, amely a tavalyi napszámbéreket egyszerűen prolongálja az idei esztendőre is. Azt hiszem, ha előveszem^ Csanád megye hivatalos napszámbérlistáját és ismertetem belőle, hogy például januárra és februárra 2 pengő 30 fillérben van megállapítva a minimális és az 1520-as rendelet alapján egyúttal maximális napszámbér. is, akkor a képviselőházinak egyetlen tagja sem lesz itt, aki ne mondaná, hogy télvíz idején elsőosztályú napszámosnak 2 pengő 30 fillért fizetni, embertélenség. Már pedig, sajnos, a helyzet az, hogy ezzel visszaéltek. Hogy többet ne mondjak, ott van Csanád vármegyében maga a mezőhegyesi állami ménesbirtok. Minthogy hivatalos bérről van szó, ez is kénytelen magát ezekhez az árakhoz tartani, hiszen egy állami intézmény vezetője nem teheti túl magát KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. 26k* ülése 19Jf2 június 10-én, szerdán. 485 ezeken az árakon és a mezőhegyesi birtok valóban ezeket az áriakat is fizette. Most méltóztassék annak a napszámosnak lelkületébe és gondolkozásálba magukat belehelyezni és akkor tisztán láthatják ennek ia rendeletnek hatását. A tárgyilagosság kedvéért megállapíthatom, hogy a 8610. számú rendelet engedélyezi átlagon felüli teljesítmények esetén az itt említett napszámbérnek 20%-kai való megpótlékolását, de nem mondja meg a rendelet, hogy azt ki állapítja meg. Erre nincs hatóság, nincs senki, aki elmondhatná, hlogy : ez az ember valóban az átlagon felül teljesít, tehát a napszámos ki van szolgáltatva egy bizonyos jóindulatnak vagy kegynek, amelynek alapján az ő munkaadója meg fogja állapítani, hogy többet teljesített az átlagnlál és ez esetben van csak joga a 20 0/ °-ois pótlékolásra. Természetes, hogy az ilyen napszámbérek nem lehetnek összhangban a mai árszínvonallal és az eredmény, ahol betartják, az, hogy testileg, lelkileg, erkölcsileg lerongyolódik az a munkásréteg. En esaJk azt kérdezem, hogyan lehet az, hogy az egyik oldalon azt hangoztatja a kormány, hogy az Oncsá.-val jót tesz és ellátja a milliókat és talpra állítja a szociális szempontból tönkretett családokat, a másik oldalon pedig tönkreteszi, mert olyan napszámbérpolitikát engedélyez esetleg megint egyeseknek, amelynek segítségével ezrével termelhetik ki az új proletárokat. Ebiben annyi ellentmondás van, és az élet maga is annyira ellentmond ennek, hoigy az élet már át is törte ezt a frontot. Most érkeztem tulajdonképpen ahhoz^ a témához, hogy itt olyan rendelkezéssel állunk szemben, amelyet az élet áttört, nem respektál. El lehet képzelni olyan munkáltatót, aki az általain vázolt béreket fizesse ma eg-y családos embernek? Ma például Csanád megyében az elsőosztályú napszámbér 3.20 pengő. Ha étkezést is kap ott a munkás, erre 1 pengő 10 fillér levonható, vagyis 2 pengő 10 filléresi napszámbiérrel megy haza. Elképzelh etető, hogy ebből akáir egy ember is megéljen? Hát még egy család hogyan éljen meg belőle? Most már az élet áttöirte a frontot, azonban mindenki, aki többet fizet, — és valójában ma már majdnem mindenki többet fizet — kihágási eljárás alá vonható, büntethető 600 pengőig azért, mert többet fizet, mint a hivatalosan megállapított napszámbér. De kérdezem, lehet-e elképzelni, hogy valaki, akitől a napszámos magasabb napszámbért kér, ezért őt feljelentse? Lehet-e feljelenteni és elítélni egy napszámost azért, mert nem aka ( r a létminimummal kisebb összegért munkába állni? Ez teljes erkölcsi lehetetlenség, s már mágiában is foglalja azt, hogy még senkit sem jelentettek fel s bár a hatóság tudván tudja, hogy mindenki többet fizet, mégis fenntartja rendeletét. Ennek ellenében nem mer egyetlen esetben sem eljárást indítani azok ellen a munkások vagy mukaadók ellen, akik többet kérnek, illetve többet fizetnek. A miniszterelnök úr a Ház eiőtt programmbeszédében azt mondotta, hogy megszünteti a rendelet-inflációt és végre fogja hajtani a rendeletekét íme, itt van egy kitűnő alkalom arra,.hogy vagy hajtsa végre a rendeleteket, vag-y pedig szüntesse meg és törölje a magyar rendelettárból a feleslegesekot. Ezt a rendeletet is naponként tízezrével hágják át s meg smcs 79
