Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
m Az országgyűlés képviselőházának 26 4. ülése 19 U2 június 10-én, szerdán. intézet Ortutay Gyula javaslatára magyar népmesegyüjtésre öt egyetemi hallgatónak ösztöndíjat adományozott. Ez a jelentés negyedik oldalán található. Az öt egyetemi hallgató közül három zsidó és félzsidó. (Zimmer Ferenc: Hallatlan! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Magyar néprajz!) T. Ház! Ha valahol szükséges, hogy a népi gondolat érvényesüljön' a nevelés terén is, akkor éppen a néprajzi tudomány az, ési itt elsősorban igenis a magyar falu tehetséges gyermekeiből kellene kiválasztani a néprajztudósokat és az utánpótlást innen kellene megszervezni. Meg kell jegyeznem, hogy a Magyarságtudományi Intézetet a magyar kultuszkormány jelentékeny támogatásban részesíti és ezért én annakidején a miniszter urat meg is dicsértem, mert maga, az intézet megalapítása nagyon helyes intézkedés volt. A zsidóknak és félzsidóknak juttatott ösztöndijak ügyét a keresztény magyar egyetemi hallgatók annakidején nagy felháborodással tárgyalták. Ezek a zsidók és félzsidók állítólag más alkalommal is kaptak segélyt, sőt mások is rajtuk kívül, köztük egy zsidó rabbi unokája. Ez egészen bizonyos. De menjünk tovább. Ortutay Gyula javaslatára, szerkesztésében és bevezetésével megjelent a Magyarságtudományi Intézet kiadásában Dégh Linda »Pandúr Péter mesél« című kétkötetes munkája. Dégh Linda zsidószármazású. Ezt a munkát Ortutay Gyula többször beharangozta a nyilvánosság előtt, így például a Magyar Szemle 1941. évi 41. kötetének 260. oldalán. Valami titkos erő megakadályozta, hogy ez a munka könyvárusi forgalomba kerüljön, ennek ellenére a könyvnapok idején az egyik múzeumkörúti könyvkereskedő árult ebből néhány példányt. Hogy mi volt az oka annak, hogy ezekből a példányokból Ortutay Gyula bevezetését kitépték, ezt nem tudjuk megállapítani. Mindezek után azt kérdezzük, hogyan lehetséges az, hogy Ortutay Gyulát, a kolozsvári egyetem meghívta tanszékére? A meghívás körülményeiről dr. Zolnai Béla kolozsvári egyetemi tanár ez év május végén egy magántársaságában már részletesen is beszélt. Ortutay tanárságának ügye különben részletesen foglalkoztatta a közvéleményt is s amint már említettem, az erdélyi napilapokban is szó volt már erről. A tanszék kérdéséhez tartozik az, hogy annak referense és Ortutay Gyula meghívásának előterjesztője, Zolnai Béla a francia nyelv és irodalom tanára, akit különben a budapesti egyetemre az esztétikai tanszékre hívtak meg. Kérdezzük, hogy a magyar néprajz ügyébe miképpen avatkozhatik be döntően egy olyan francia irodalomtörténész, aki mellesleg esztétikai tanszékre tart igényt . és aki mindössze csak egy évig tanított Erdélyben. Milyen magasaibib^ kultúrpolitikai elvek és szempontok magyarázzák ezt a tudományok történetében egészen szokatlan eljárást és miért történik mindez Ortutay Gyula érdekében? T. Ház! Végezetül csak azt említem meg, hogy az egyetemi tanároknak kettős feladatuk van. Az egyik a tudomány művelése, a másik pedig az ifjúság nevelése. A tudományt úgy műveli Ortutay Gyula, amint azt itt a szakkritikák alapján bemutattam, az ifjúságot pedig úgy neveli, amint azt a Magyarságtudományi Intézet keretélben az ösztöndíjak juttatásával már bebizonyította. Itt tehát nyíltan meg kell mondanunk, — nem személyeskedésről van szó — hogy Ortutay Gyula sem a tudomány müvelése, sem az ifjúság nevelése szempontjából nem érdemli meg, hogy a kolozsvári egyetem néprajzi tanszékének tanára legyen. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: A rádióra pedig veszélyes!) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter íirnak. Következik Szöllősi Jenő képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): ^Interpelláció a m. ^kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a mezőgazdasági munkabérek és árak közötti szervese összhang tárgyiáiban.« Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a hivatalosan megállapított mezőgazdasági munkabérek, de főként a napszámbérek nincsenek arányban a nehéz megélhetési viszonyokkal? , Mi az oka aninak, hogy ennek ellenére a földmívelésügyi miniszter úr nem tartja szükségesnek a munkabérek gyökeres rendezését? Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr élni azokkal a jogokkal, amelyeket számára a mezőgazdaság érdekében a 8.610/1942. M. E. rendelet biztosít?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Mai interpellációm tárgya a magyar mezőgazdasági munkás munkabérének úgynevezett szerves összhangja az általános árszinttel. Ez a témakör összefüggésben van legutóbb elmondott interpellációmmal, amely az organikus árszintről szólott, amely a mezőgazdaság árait és az ipari árakat állította egymással szemben. Módomban volt már megállapítani, hogy a mai magyar gazdasági életnek és a kormány gazdasági politikájának ez a két pontja az, amelybe semmiképpen sem tudok belenyugodni és amelynek megváltozp tatását minden erővel szeretném elérni. Meg vagyok róla győződve ugyanis, hogy az orga-j nikus árszint és az a szerves összhang, amelyben a munkabérek állítólag ezzel az organikus árszinttel vannak, tulajdonképpen két valótlanság és ezen nem épülhet fel egy ország gazdasági élete. A gazdasági élet nem tűr meg valótlanságokat, festett kulisszákat; a gazdaságnak vastörvényszerűségei vannak, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni. Ilyen vas-törvényszerűség például az, hogy a mezőgazda nem fizethet rendes napszámbéreket munkásának addig, amíg terményeiért és jószágaiért nem kap megfelelő árakat. Ez olyan vas-törvényszerűség, amelyet, ha a kormányzati politika nem vesz figyelembe, akkor, feltétlenül gazdasági csődbe fogja kergetni az országot, elsősorban a mezőgazdaság termelésének csődjébe. A paraszt is már régen tisztában van ezzel, tisztában vagyunk ezzel itt valamennyien, a parlament tagjai is, mégis csodálatos dolog, hogy sem a pénzügyminiszter úr, seim a földmíve^ lésügyi miniszter úr nem akarja meghallgatni özeket az érveket és mereven elzárkózik ezek elől, illetőleg az elől a munka elől, hogy ezen az organikus árszinten és az úgynevezett szerves összhangon változtasson. Első kérdésem a földmívelésügyi miniszter úrhoz az, van-e tudomása arról, hogy a hivatalosan megállapított mezőgazdasági munkabérek és főként a aiapszámbérek nincsenek arányiban a nehéz megélhetési viszonyokkal. Azért voltam kénytelen föltenni ezt a kérdést,
