Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-264
480 Az országgyűlés képviselőházának (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Egyik bíró ismerősöm, aki előtt rengeteg ilyen per fekszik, mondja, hogy évek hosszú Során át el fognak tartani ezek a pereskedések. Ami a pereskedések megdrágítását illeti, az abból következik, hogy a becslés rendszerint szakértők kiküldését követeli és ez bizony pénzzel jár. Utalnom kell arra, hogy a gazdasági válság során a 30-as években az ingatlanok ára mindenütt a világon és különösen CsonkaMagyarországon nagyon leesett. Mi lenne a Ihíelyzet, ha mindazokat az ingatlan jogügyleteket, amelyek ingatlanokra vonatkozólag ezekben az időkben köttettek, revizió alá vennék kárenyhítés címén? Teljes káosz következnék be. Állítom azt is, hogy az 1440/1941. sz. rendelet eme §-a alapján nagyon sok emberben Erdélyben megingott a jogbiztonságba vetett hit és ez elhintette különösen a Székelyföldön a magyarok között — ezt újból hangsúlyozom — a viszályok csíráját. Rendszerint a saját hibájukból lecsúszott magyar emberek indítottak eljárást szorgalmáé magyar kisemberek ellen. (Egy hang a balközépen: Ez igaz!) Legyen szabad felolvasnom az, egyik ügyvédnek, aki tudomásom szerint pártpolitikával egyáltalán nem foglalkozik ós aki sok ilyen pert kezelt, errevonatkozó véleményét (olvassa): »Ami a rendelet 7. §-át illeti, el kell mondanom az alábbi két konkrét esetet és úgy látom, hogy ezen szakaszt csak megszorításokkal lett volna szabad megjelentetni, mert részben sok visszaélésre adott alkalmat, részben pedig sokakban a jogbiztonságba vetett hitet rendítette meg. Az csak természetes, hogy az eladó igyekezett ingatlanát a legtöbbet ígérőnek eladni forgalmi áron, ennek következtében az esetek 90%-ában nincs helye kártalanítási eljárásnak, mert hiszen az eladó nem szenvedett súlyos kárt, a vásárló pedig nem tett szert aránytalan nyereségre. Tudni kell, hogy a rendelet következtében, möndihatom, majdnem minden eladó kárenyhítést akart követelni és bizonyára igen nagy részük be is adta eziránti keresetét vagy kérelmét. így történt meg, hogy testvérek, jóbarátok perelik egymást és nem egy magyar falusi ember mondja, hogy furcsa világ az, amikor az egyszer már eladott és a vételárt kifizetett ingatlan után még egyszer kelljen fizetni akkor, amikor az eladáskori forgalmi árat megfizette'. Itt van például az egyik eset. Gagyi Ferenc gyermektelen marosszentíryörgyi, marostordamegyei kőfaragó az agrárreform útján egy hold szántót kapott a román államtól, amit nem tudván megművelni, egyrészt; mert nem az a mestersége, másrészt pedig nem lévén felszerelése, eladta forgalmi áron Fejes Mihály marosszentgyörgyi embernek, akinek ma is ez az egyetlen . vagyona és hat gyermek atyja. Elképzelhető elkeseredése, amikor a mai gazdasági viszonyok mellett az ingatlan korábbi tulaj donosa 500 pengőt követel, amikor az eladáskori vételár mindössze 166 pengő volt.« Itt közbevetőleg azt kell megemlítenem, hogy magyar községekben elvétve magyaroknak is adtak földet a románok, die előfordult az is, hogy cigányoknak adtak oda egy-két hold földet, vagy olyan renegátoknak, akik a görögkeleti vallásra áttértek s akik azt megművelni nem tudván, tőlük derék, szorgalmas magyar kisemberek vásárolták meg és most 264. ülése 1942 június 10-én, szerdán. ezek a haszontalan emberek perelik ezeket a szorgalmas magyar kisembereket» Folytatom a levél felolvasását (tovább olvassa): »A másik eset: Virág Gábor saászrégeni lakos ingatlanait árverésen vesztette el és azokat forgalmi áron, árverésen elérhető legmagasabb áron mezőfelei magyar emberek vásárolták meg. így történt meg, hogy az ingatlanoknak egy részét és pedig 17 holdat Veres Mihály, derék mezőfelei magyar ember vásárolta meg. A pénzt részben saját ingatlanainak, részben felesége által örökölt ingatlanoknak eladásából szedte össze és pedig úgy, hogy az akkori forgalmi áron adta el ingatlanait azért, hogy árverésen a fenti, egy testben levő ingatlant tudja megvásárolni. Most azután a hivatkozott rendelet 7. §-a alapján a korábbi tulajdonos kárenyhítés címén 6000 pengőt követel attól a magyar embertől, aki saját ingatlanait a vételkori forgalmi áron adta el, ami azonos értékű volt az árverésen Vett ingatlanokkal, ma a gazdasági helyzet következtében igen nagy nélkülözések közepette él és alig tudja családja i részére < a mindennapi kenyeret is biztosítani-« (Rajniss Ferenc: Zsidónál felfüggesztik az ilyen pert!) Csak röviden említem meg, hogy előfordult olyan eset is, amikor egy tanár megtakarított keresetéből házat vásárolt és most ezt szintén perelik kárenyhítés címén. Ha csak 1000 pengő kárenyhítést kell fizetnie, akkor is tönkre megy, mert tanári nyugdíjából nem tudja megfizetni, kölcsönt kell felvennie. Mivel a kormány — szerintem helytelenül — hozta ezt a Paragrafust és azt hatályon kívül helyezni talán most nem is lehet, az voln a a tiszteletteljes kérésem, hogy ezen^ szakasz alapján megindított eljárásokat tessék a leggyorsabban lefolytatni, hogy a jogbizonytalanságnak minél gyorsabban vége legyen és pedig úgy lefolytatni az eljárást, hogy abból a szorgalmas kisembereknek^ legyen hasznuk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház, kiadja a miniszterelnök úrnak. Következnék Szilágyi Ferenc képviselő úr interpellációja. A képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak a kért^ halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Donáth Györgv^ képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Incze Antal jegyző (olvassa): »Interpelláció a kormányhoz a zsidó háztulajdonosok által elbocsátott keresztény házmesterek ügyiben. Van-e tudomása a t. kormánynak arról, hogy a zsidó háztulajdonosok Budapesten és vidéken egyaránt tömegesen mondanak fel a tulajdonukban levő házak hákmestereinek 1 ? (Rajniss Ferenc: Halljuk! Halljuk! Ez egy érdekes interpelláció!) Hajlandó-e a t. kormány einnek meggátlására sürgősen intézkedéseket tenni 1 (Rajniss» Ferenc: Végre egy rendes interpelláció! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő űr nincs jelen, interpellációja töröltetik. (Rajniss Ferenc: Hja, az más! —Zaj. Derült[ ség a szélsőbaloldalon.} Csendet kérek kjépvi! selő urak!
